Veress Sándor (mérnök)
| Veress Sándor | |
 | |
| Született | 1828. december 3.[1] Sarkad |
| Elhunyt | 1884. október 27. (55 évesen)[1] Bukarest |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | |
| Szülei | Veress Ferenc |
| Foglalkozása | vasúti mérnök |
| Iskolái | Debreceni Református Kollégium ( – 1840-es évek) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veress Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veress Sándor (Sarkad, 1828. december 3. – Bukarest, 1884. október 27.) magyar mérnök, utazó, író. Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, ennek leverése után emigrációba kényszerült, több országot bejárt, majd végül Bukarestben telepedett le. A tudományos földmérés és a romániai vasútépítés úttörője, nevéhez fűződik az első romániai vasútvonal megépítése. Sarkad város díszpolgára, a Román Korona-rend érdemfokozat tulajdonosa, a román-magyar barátság szószólója.
Élete[szerkesztés]
1828-ban született Sarkadon, református lelkész fiaként. Elemi iskoláit Sarkadon és Békésen végezte, majd a debreceni kollégiumban jogot tanult, de még tanulmányai befejezése előtt, 1848-ban csatlakozott a szabadságharchoz. Petőfi Sándor személyes barátja volt. Bem József bihari zászlóaljában honvédként szolgált, majd a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült. Várnán szabóinasként, Konstantinápolyban bútorkereskedőként dolgozott, harcolt a krími háborúban, bejárta Kis-Ázsiát, majd az akkor török fennhatóság alatt álló Dobrudzsában gazdálkodott. 1858-ban Kossuth Lajost követve Párizsba majd Londonba is eljutott, ahol mérnöki diplomát szerzett. 1859-ben az osztrák–francia háborúban az itáliai légió kapitánya volt. 1859 novemberében Bukarestben telepedett le, ahol mérnökként dolgozott élete végéig. Sírja a Giulești úti református temetőben van.
Munkássága[szerkesztés]
Veress Sándor mérnökként és földmérőként több román nemesi családnak, sőt még a királynak is dolgozott. Ő tervezte az első romániai vasútvonalat (Bukarest–Gyurgyevó), melyet 1869. szeptember 7-én adtak át. Az ő vezetésével épült 1872–1875 között a Pitești–Varcsaró vonal, mely bekapcsolta Romániát az európai vasúthálózatba. Életművét 1881-ben I. Károly román király a Román Korona-rend (Coroana României) érdemfokozattal jutalmazta.
Számos könyvet és tanulmányt írt; beszámolt a szabadságharc utáni keleti magyar emigrációról, tudományos és történelmi cikkeket közölt. A romániai magyar református egyház főgondnoka, a Bukaresti Magyar Társulat tiszteletbeli elnöke volt, részt vett a Bukaresti Magyar Közlöny szerkesztésében, támogatta a bukaresti magyar oktatást.
Művei[szerkesztés]
- A magyar emigratio a keleten I–II. kötet, Budapest: Athenaeum (1878)
- Románia története (részlet), kéziratban fennmaradt mű
Családja[szerkesztés]
Apja Veress Ferenc sarkadi református lelkész (1791–1849). Öccse Veress Ferenc agronómus (1830–1894), fiai Veress Endre történész (1868–1953) és Veress Ferenc orvos (1877–1962), unokája Veress Ferenc orvos (1907–1989).
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Zákonyi Botond: Nemzetiségek a múlt századi Romániában: Bevezetés Veress Sándor írásához. Regio, VIII. évf. 2. sz. (1997) ISSN 0865-557X
- Bencze Mihály: Veress Sándor honvédtiszt és Bukarest. Bukaresti Magyar Élet, 3. sz. (2015) arch Hozzáférés: 2017. január 14.
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16689.htm, Veress Sándor, 2017. október 9.