Velege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velege (Welgersdorf)
Velege evangélikus temploma.
Velege evangélikus temploma.
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang Nagyszentmihály része
Járás Burgenland
Polgármester Winfried Kasper (SPÖ)
Irányítószám 7503
Forgalmi rendszám OW
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Terület5,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Velege (Ausztria)
Velege
Velege
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 14′ 00″, k. h. 16° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 00″, k. h. 16° 21′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Velege témájú médiaállományokat.
Utcarészlet a katolikus kápolnával
Utcarészlet

Velege (németül: Welgersdorf, horvátul: Velegaj) Nagyszentmihály településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőőrtől 14 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1406-ban "Welegeh", illetve "Welege" alakban említik először.[1] Neve a szláv "Velike" (azaz nagy) melléknévre megy vissza, tehát eredetileg minden bizonnyal szláv település volt. A középkorban a szalónaki uradalomhoz tartozott, mely 1527-ben a Batthyány család birtoka lett. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően vita robbant ki az uradalom és annak korábbi alattvalói között. 1849-ben felépült a falu iskolája, melyhez 1900-ban haranglábat építettek. 1869-ben és 1870-ben cigányok települtek le itt.

Vályi András szerint "VELEGE. Velgerszdorf. Német falu Vas Várm. földes Ura Gr. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sankfalvához közel, és annak filiája; földgye síkos, és termékeny, réttye kövér, erdeje elég, kereskedésre is módgya van Stájer Országban."[2]

Fényes Elek szerint "Velege, (Welgersdorf), német falu, Vas vmegyében, gr. Batthyáni családé, ut. p. Kőszeg: 278 ágostai, 162 kath. lak."[3]

Vas vármegye monográfiája szerint "Velege, 94 házzal és 592 r. kath., és ág. ev. vallásu, németajku lakossal. Postája és távírója Német-Szent-Mihály. A község a szombathely-pinkafői vasut mellett fekszik. " [4]

1860-ban egy tűzvészben a falu fele leégett. Fejlődésében nagy szerepet játszott a szombathely-pinkafői vasútvonal megépülése 1888-ban, melynek itt vasútállomása lett. 1894-ben egy orkánszerű szélvihar sok ház tetejét leszaggatta. 1900-ban újabb nagy tűzvész pusztított, mely a főutca jobb oldali házsorát pusztította végig. Lakói közül sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. Önkéntes tűzoltóegyletét 1906-ban alapították. 1907-ben Velegét Sámfavához csatolták. 1910-ben 550, túlnyomórészt német lakosa volt. 1916-ban akkora árvíz volt, hogy néhány háznak az ablakán folyt be víz. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1954-ben megépült a csatornahálózat, 1962-ben pedig a vízvezeték. 1961. június 8-án újabb nagy árvíz öntötte el a települést, ugyanebben az évben készült el az új utcavilágítás. 1965-ben a népiskolát az új községháza épületébe költöztették át. 1971-ben közigazgatásilag Nagyszentmihály része lett és ma is hozzá tartozik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma eredetileg iskolának épült 1849-ben, 1900-ban bővítették.
  • Római katolikus kápolnáját 1934-ben építették.
  • A Nagyszentmihályi mesevasút Velege erdejét is érinti, mely az ország első meseerdeje lett.
  • Szent Hubert kápolna.
  • Világháborús emlékmű.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye