Varró Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Varró Ilona
Élete
Született 1933. november 6.
Marosvásárhely
Elhunyt 1993. január 16. (59 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella

Varró Ilona (írói álneve: Balog Anna; Marosvásárhely, 1933. november 6.Marosvásárhely, 1993. január 16.) erdélyi magyar novellista, szerkesztő, Székely János felesége.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülőváro­sában végezte, 1955-ben magyar nyelv- és irodalom szakos diplomát szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1953–54-ben a Dolgozó Nőnek, 1955–56-ban az Utunknak, 1956–58 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi szerkesztőségének belső munkatársa. 1961–68 között ugyanott középiskolai tanár. 1968-ban rövid ideig a Hargita szerkesztője, majd korrektor az Új Életnél.

Első írásait (három versét) a budapesti Jó Pajtás közölte még tízéves korában (1943). Novellái, cikkei, könyvbírálatai 1951-től jelentek meg az Utunk, Igaz Szó, Hargita, Dolgozó Nő, Új Élet, Vörös Zászló, Tanügyi Újság, Igazság, Jóbarát, Előre hasábjain. 1968-ban szerepel a Megtalált világ című irodalmi antológiában. Hagyományos szerkezetű novelláiban, karcolataiban elbeszélő szólamának szenvedélyes, személyes jegyei a legfeltűnőbbek, jóllehet a személyesség és a mindennapi élet „női” kellékei csak nyersanyagot szolgáltatnak a minden női elfogultságtól mentes elemzés számára. Novelláinak tárgya a női szerep csapdáinak rendszere, amelyet több változatban is bemutat. Szereplői, helyzetei ugyanis egyetlen, archetipikus értékű figurának és alapképletnek a variánsai. A fő csapdát Éltető József szerint az önmegvalósítás, az autonómia férfiasnak tekintett értékeiről való önkéntes, de egyben manipulált társadalmi visszajelzésekkel egyengetett lemondás jelenti. Több írása a női klausztrofóbiát elemzi szenvedélyes tárgyilagossággal.

Szerkesztésében jelentek meg 1956–58 között Bözödi György, Gagyi László, Sipos Domokos elbeszéléskötetei, később bevezető tanulmánnyal látta el Kaffka Margit Levelek a zárdából (Bukarest, 1970), Hangyaboly (Bukarest, 1975) és Színek és évek (Bukarest, 1978) c. regényeit, Móricz Zsigmond Árvácska (Bukarest, 1974) és Légy jó mindhalálig (Bukarest, 1972 és 1989) című regényeit.

Kötetei[szerkesztés]

  • Szolgálat (Huszár Sándor előszavával, Bukarest, 1966. Forrás);
  • Változatok (elbeszélések, Bukarest, 1969);
  • A hollandi doboz (elbeszélések, Kolozsvár, 1979).

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • 1979-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Írók Egyesületének díját.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szőcs István: A szemrehányás költészete. Utunk, 1966/48.
  • Kovács János: Női próza a Forrásban. Előre, 1967. január 19.
  • Metz Katalin: Lélektani naturalizmus vagy kóros magamutogatás? Korunk, 1967/2.
  • Huszár Sándor: Ki mutogatja magát és miért? Utunk, 1967/11.
  • Kántor Lajos: Előítéletek és esztétikum. Igaz Szó, 1967/5.
  • Tóth Béla: Romániai magyar elbeszélők. Alföld 1967/7.
  • Marosi Péter: Próba – nem próbálkozás. Utunk, 1968/44.
  • Sőni Pál: Varró Ilona változatai. Utunk, 1969/29.
  • Molnos Lajos: Egy írói pálya keresztmetszete. Utunk, 1980/40.
  • Éltető József: A hollandi doboz fedele. Igaz Szó, 1981/3.
  • Nagy Pál: Öt perc pihenő. Utunk, 1983/45.
  • Marosi Barna: Búcsú Varró Ilonától. Látó 1993/2.
  • Mózes Attila: A hollandi doboz. Varró Ilona halálára. Helikon, 1993/3. *Demeter József: Záporok zenéje. In memoriam Varró Ilona. Havi Magyar Fórum 1994/9.