Valerij Pilipovics Borzov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valerij Pilipovics Borzov
Valeriy Borzov c1974.jpg
Született Валерій Пилипович Борзов
1949október 20. (67 éves)
Szambir, Lvivi terület, Szovjetunió (ma: Ukrajna)
Állampolgársága UKR ukrán
Nemzetisége UKR ukrán
Házastársa Ljudmila Turiscseva
Gyermekei Tetyana (1978)
Foglalkozása atléta
Kitüntetései
  • Lenin-rend
  • Méltóság Érdemrendje
  • Order of Merit
  • Order of Prince Yaroslav the Wise
  • Barátság Rendje
  • Honorary Diploma of the Cabinet of Ministers of Ukraine
  • Order of Merit (Ukraine), 2nd class
  • Order of Merit (Ukraine), 1st class
  • Honored Master of Sports of the USSR

Magasság 183 cm
Súly 80 kg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Pilipovics Borzov témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Atlétika
Szovjetunió színeiben
Olimpiai játékok
arany
1972, München
100 m
arany
1972, München
200 m
ezüst
1972, München
4 × 100 m
bronz
1976, Montréal
100 m
bronz
1976, Montréal
200 m
Európa-bajnokság
arany
1969, Athén
100 m
bronz
1969, Athén
4 × 100 m
arany
1971, Helsinki
100 m
arany
1971, Helsinki
200 m
arany
1974, Róma
100 m

Valerij Pilipovics Borzov (ukránul: Валерій Пилипович Борзов, oroszul: Валерий Филиппович Борзов, Valerij Filippovics Borzov) (Szambir, 1949. október 20. –) olimpiai és Európa-bajnok ukrán atléta, rövidtávfutó. Visszavonulása után politikai karrierbe kezdett, 1991 és 1996 között Ukrajna ifjúsági- és sportminisztere, majd 1996 és 1997 között az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára volt.

Sportpályafutása[szerkesztés]

1968-ban kezdte sportolói pályafutását, első jelentősebb sikerét az 1969-es atlétikai Európa-bajnokságon aratta, ahol 100 méteres síkfutásban aranyérmet szerzett. Az 1971-es atlétikai Európa-bajnokság duplázni tudott miután a 100 méter mellett a 200 métert is megnyerte. Az 1972-es olimpián mindkét sprintszámban olimpiai bajnokká avatták,[1] valamint ezüstérmet szerzett a 4 × 100 m-es váltó tagjaként. Érdekesség, hogy a 100 méter negyeddöntője előtt elaludt, így majdnem lekéste a futamát.[2] Az 1976-os olimpiáig eltelt négy évben tanulmányaival foglalkozott, belekóstolt a labdarúgás világába, igaz így is Európa-bajnok lett 1974-ben a római kontinensviadalon 100 méteres síkfutásban. Montréalban két bronzérmet szerzett 100 méteren és a 4 × 100-as váltóval. Tartós sérülései miatt le kellett mondania arról, hogy részt vegyen harmadik olimpiáján, így 1979-ben bejelentette visszavonulását.

Politikai karrierje[szerkesztés]

Borzov politikai karrierje 1970-ben indult, miután belépett az ukrán Komszomolba. 1980 és 1986 között a Központi Bizottság egyik főtitkára. 1991-től 1998-ig az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke volt, 1994 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. 1990-től 1997-ig az újonnan alakult Ifjúsági és Sportminisztérium első embere. 1998 és 2006 között volt tagja az ukrán Parlamentnek.[3] Az Ukrán Szociáldemokrata Párt színeiben politizált, amelynek megalakulása óta tagja volt.

Magánélete[szerkesztés]

1977-ben házasodott össze a tornász Ljudmila Turiscsevával, aki szintén szovjet színekben lett olimpiai bajnok. Egy év múlva született meg gyermekük, Tetyana.[4]

Képgaléria[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]