Vágó Ferenc (szerzetes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vágó Ferenc
Született 1826. január 26.
Újszász
Elhunyt 1902. július 2. (76 évesen)
Gyöngyös
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szerzetes,
iskolaigazgató

Vágó Ferenc (Újszász, 1826. január 26.Gyöngyös, 1902. július 2.) Szent Ferenc-rendi szerzetes és gimnáziumi igazgató.

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit Szolnokon, Vácon és Pesten végezte, ahol az egyetemen jogot tanult. Mint III. éves jogász honvéd lett; Szenttamásnál (Bács vármegye) a 34. honvéd-zászlóaljhoz csatlakozott és végig harcolta Világosig a szabadságharcot. 1850-ben a Szent Ferenciek rendjébe lépett; gimnáziumi tanár volt Gyöngyösön, Szolnokon, Szabadkán, és Jászberényben; 1876-ban a gyöngyösi gimnázium igazgatója lett. 1897. május 2-án Baján az önképzőkörben megnyitó beszéd elmondása közben féloldali szélütés érte.

Cikkei a jászberényi gymnasium Értesítőjében (1857. A hold és nap vonzerejének hatása a dagály és apály tüneményekre); a gyöngyösi gymnasium Értesítőjében (1859. A nehézkedés hatása a természeti tüneményekre vegytani szempontból vizsgálva); a szolnoki gymnasium története); a Gyöngyös c. hetilapnak is munkatársa volt.

Munkája[szerkesztés]

Kéziratban: Egyházi kortan.

Források[szerkesztés]