Vágó Dezső
| Vágó Dezső | |
| Született | Wallerstein Dezső 1882. február 4.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1945. január 22. (62 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Pick Margit (h. 1907–1945) |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vágó Dezső, születési és 1899-ig használt nevén Wallerstein Dezső[3] (Budapest, 1882. február 4.[4] – Budapest, 1945. január 22.) szobrász, iparművész, éremművész.
Élete[szerkesztés]
Wallerstein Dávid nagyváradi származású kereskedő és Freund Hermina fiaként született. Loránfi Antal tanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán (1897–1901), ahol együtt végzett Pásztor Jánossal és együtt mentek ki Párizsba. Ott szoros barátságot kötött Zádor Istvánnal és Heller Ödönnel. Az École des Beaux Arts és az École de Grande Chaumiere esti tanfolyamain képezte tovább magát. 1907-ben hazaköltözött és megnősült.[5] Felesége Pick Margit festőművész volt, nászútra Olaszországba mentek. Múzeumokat néztek meg és Vedres Márk vendégei voltak Firenzében. 1919. október 7-én kikeresztelkedtek a református vallásra. Szabó Ervinnel, Madzsar Józseffel és Jászi Oszkárral a Társadalomtudományi Társaság alapításában vett részt.
Az első világháborúba mint önkéntes vonult be. 1915-ben Komáromban elkészítette a 7-es vártüzérek bronz domborművét, ami a komáromi Duna Menti Múzeum gyűjteményében található. Másfél évig az isonzói fronton volt, végül a sajtóhadiszállásra került, ahol megmintázta Svetozar Borojević táborszernagy mellszobrát.
Zománcművészettel is foglalkozott, főként a domborműves zománctechnikával, amiről szabadalmat is készített. 1902-től Párizsban dolgozott az iparművészeti tervezés és -mintázás területén. Tamás Henrik műgyűjtőnek is dolgozott.[6]
Pályázatokon vett részt Budapesten, Párizsban és Londonban. 1907-ben a párizsi Szalonban plaketteket állított ki. Főként öntött plaketteket készített. A második világháború alatt budapesti műtermét bombatalálat érte, ami során munkáinak nagyrésze megsemmisült. Egy ismerősénél a Margit körúti Regent-házban kapott menedéket, ami viszont 1945. január 22-én a levegőbe repült és a 240 áldozat egyikeként lelte halálát.
Leánya Biró Ferencné Vágó Zsuzsa művészettörténész Nagymaroson. Két építészmérnök fia 1948-ban Kanadába (Montreal) emigrált.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- 1906 I. díj a The Studio könyvtáblapályázatán
- 1907 Budapest főváros Ferenc József alapítványának iparművészeti díja
- az Iparművészeti Társaság nagydíja
Művei és alkotásai[szerkesztés]
- 1912 Jászi Oszkár
- 1919 Iparművészeink szervezkedése. In: Györgyi Kálmán (szerk.): Magyar Iparművészet 22.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 19168/1899. Forrás: MNL-OL 30808. mikrofilm 931. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1899. év 71. oldal 33. sor
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 193/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 426/1907. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ 1954 Egy élet a képzőművészet szolgálatában. Magyar Nemzet 10/132, 5 (1954. június 5.)
Források[szerkesztés]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 932. o. Online elérés
További információk[szerkesztés]
- Heraldikai lexikon
- 1935 Művészeti Lexikon 2. L-Z. Budapest
- 1937 A Pesti Hirlap Lexikona A-Z. Budapest, 1100.
- Szigeti István 1961: Vágó Dezső /1882-1945/ szobrászművész érmei és plakettjei. Az Érem 18.
- Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest
- A magyar társadalom lexikonja. Budapest
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei
- 2000 Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeáll. Szegedi László. Budapest
