Uromyias agilis
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Uromyias agilis (Sclater, 1856) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Uromyias agilis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Uromyias agilis témájú kategóriát. |
Az Uromyias agilis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1856-ban, az Euscarthmus nembe Euscarthmus agilis néven.[2] Egyes szervezetek az Anairetes nembe sorolják Anairetes agilis néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerikában, Ecuador, Kolumbia és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 12 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
