U–221
| U–221 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | VIIC típus |
| Pályafutása | |
| Építő | F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel |
| Megrendelés | 1940. augusztus 15. |
| Építés kezdete | 1941. június 16. |
| Vízre bocsátás | 1942. március 14. |
| Szolgálatba állítás | 1942. május 9. |
| Szolgálat vége | 1943. szeptember 27. |
| Honi kikötő | Kiel |
| Sorsa | Elsüllyesztették |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 871 T |
| Hossz | 67,2 m |
| Szélesség | 6,2 m |
| Merülés | 4,74 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Végzetes merülési mélység | 250–295 m |
| Hajtómű | 2 Germaniawerft F46 dízelmotor 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor |
| Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
| Sebesség | 17,7 csomó (felszínen) 7,6 csomó (víz alatt) |
| Hatótávolság | 15 700 km (felszínen 10 csomóval) 150 km (víz alatt 4 csomóval) |
| Fegyverzet | 14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) Egy légelhárító gépágyú (20 mm) |
| Legénység | 40-60 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az U–221 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. május 9-én állították szolgálatba. Öt harci küldetése során 11 hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Összvízkiszorításuk 76 795 tonna volt.[1]
Pályafutása[szerkesztés]
Az U–221 1942. szeptember 3-án futott ki első járőrútjára Norvégiából. Október 13-án rábukkant az SC–104-es, az Amerikai Egyesült Államokból Nagy-Britanniába tartó konvojra, Grönlandtól délre. Kevéssel hat óra előtt a tengeralattjáró torpedója eltalálta a norvég Fagerstent, amely fűrészárut és acélt szállított. A hajó a viharos tengeren tíz perc alatt elsüllyedt, 19 tengerész meghalt, tizet sikerült kimenteni.[2] Alig fél óra múlva az U–221 hullámsírba küldte a brit Ashworth-t, amely 7300 tonna bauxitot szállított, valamint a norvég Sentát, amely cellulózt és acélt vitt volna Belfast érintésével Londonba. A két hajó összesen 84 fős legénysége meghalt.[3][4]
Október 14-én Hans-Hartwig Trojer elsüllyesztette az amerikai Susana teherhajót, az 59 tengerészből 21 túlélte a támadást.[5] A tengeralattjáró ugyanezen a napon elsüllyesztette a brit Southern Empress bálnafeldolgozó hajót, amely kilenc 52 tonnás és egy 291 tonnás partra szállító hajót vitt a fedélzetén.[6]
A tengeralattjáró második őrjáratán, 1942. december 8-án, akció közben véletlenül legázolta az U–254-et, amely azonnal elsüllyedt. A balesetben az U–221 is súlyosan megrongálódott, és nem tudott lemerülni. A parancsnok úgy döntött, hogy visszatér franciaországi bázisára, amelyet december 23-án ért el. Az ezután lefolytatott vizsgálat nem találta felelősnek Hans-Hartwig Trojert az ütközésért.[7]
1943. március 7. és 13. között a tengeralattjáró öt hajót elsüllyesztett, egyet könnyebben megrongált. Március 7-én megsemmisítette a Jamaica nevű norvég teherhajót, amely Liverpoolból New Yorkba tartott üres raktérrel. A torpedótalálat miatt a hajó kettétört, és két perc alatt elsüllyedt. Az U–221 a felszínre emelkedett, hogy kikérdezze a túlélőket, de véletlenül legázolta az egyik mentőcsónakot. Egy tengerészt magukkal vittek, de ő március 21-én a tengerbe vetette magát. A legénység 21 tagja meghalt, 17 megmenekült.[8]
Március 10-én Trojer megtorpedózta a négyezer tonna általános rakománnyal Belfast felé tartó brit gőzhajót, a Tucurincát. A fedélzeten tartózkodó 82 ember közül csak egy halt meg.[9] Ugyanezen a napon a búvárhajó eltalálta az amerikai Lawton B. Evans gőzöst, de a torpedó csak kisebb károkat okozott.[10] Az amerikai Andrea F. Luckenbach nem volt ilyen szerencsés, és a torpedótalálatok után hét perccel elsüllyedt a 11 600 tonna hadfelszereléssel együtt. A támadást 64-en túlélték, huszan viszont meghaltak.[11]
Március 18-án a búvárhajó megtorpedózta a Walter Q. Gresham amerikai teherszállítót, amely 10 ezer tonna általános rakománnyal, benne tejporral és cukorral tartott Clyde felé. A fedélzeten tartózkodó hetven emberből 42-t sikerült más hajóknak kimenteniük.[12] Ugyanezen a napon a Canadian Star brit hajót is utolérte végzete. A hajót két torpedó találta el. A tengerészek a magas hullámok miatt nehezen hagyták el a süllyedő hajót, 23-an meghaltak, 54-en túlélték a támadást.[13]
1943. május 12-én az U–221 megtámadta a norvég Sandangert, amely hétezer tonna gázolajat és hétezer tonna paraffint szállított. A 39 fős legénység húsz tagja meghalt.[14]
1943. szeptember 27-én, Írországtól délnyugatra egy brit Halifax repülő nyolc mélységi bombát dobott a német búvárhajóra. A repülőt eltalálta a légelhárító tűz, és lezuhant, de a tengeralattjáró is elsüllyedt, ötvenfős legénysége meghalt.[15]
Kapitány[szerkesztés]
| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Hans-Hartwig Trojer | 1942. szeptember 1. | 1943. szeptember 27. |
Őrjárat[szerkesztés]
| Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
|---|---|---|---|
| Kristiansand | 1942. szeptember 3. | Saint-Nazaire | 1942. október 22. |
| Saint-Nazaire | 1942. november 23. | Saint-Nazaire | 1942. december 23. |
| Saint-Nazaire | 1943. február 27. | Saint-Nazaire | 1943. március 28. |
| Saint-Nazaire | 1943. május 3. | Saint-Nazaire | 1943. július 21. |
| Saint-Nazaire | 1943.szeptember 20. | * | 1943. szeptember 27. |
* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették
Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]
| Nap | Hajó | Nemzetisége | Vízkiszorítása (brt |
|---|---|---|---|
| 1942. október 13. | Fagersten |  Norvégia |
2342 |
| 1942. október 13. | Ashworth |  Egyesült Királyság |
5227 |
| 1942. október 13. | Senta | Norvégia |
3785 |
| 1942. október 14. | Susana |  Egyesült Államok |
5929 |
| 1942. október 14. | Southern Empress | Egyesült Királyság |
12 398 |
| 1943. március 7. | Jamaica | Norvégia |
3015 |
| 1943. március 10. | Tucurinca | Egyesült Királyság |
5412 |
| 1943. március 10. | Andrea F. Luckenbach | Egyesült Államok |
6565 |
| 1943. március 10. | Lawton B. Evans* | Egyesült Államok |
7197 |
| 1943. március 18. | Walter Q. Gresham | Egyesült Államok |
7197 |
| 1943. március 18. | Canadian Star | Egyesült Királyság |
8213 |
| 1943. május 12. | Sandanger | Norvégia |
9432 |
* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ WW: U-221. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW1: Fagersten. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW2: Ashworth. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW3: Senta. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW4: Susana. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW5: Southern Empress. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW6: Hans-Hartwig Trojer. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW7: Jamaica. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW8: Tucurinca. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW9: Lawton B. Evans. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW10: Andrea F. Luckenbach. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW11: Walter Q. Gresham. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW12: Canadian Star. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
- ↑ WW13: Sandanger. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.
