Trepanáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy meglékelt koponya[1]

A trepanáció, vagy koponyalékelés a legősibb korok óta ismert orvosi beavatkozás.

Története[szerkesztés]

A régészetileg feltárt koponyákon gyakran találunk kisebb-nagyobb mesterséges lyukakat. Ezek egy része álpatológiai jellegű post mortalis változás:

Ezektől elkülönítendőek a sebészeti jellegű beavatkozások.


A koponyalékelés, mint orvosi beavatkozást talán ismerhették a gonosz szellemektől való megszabadulás eszközeként epilepsziában. A kora kőkortól szinte valamennyi természeti nép rendkívüli ügyességgel művelte. Trepanált koponyákat már i. e. 10000 körül is találtak. Néha a koponya külső lemezét távolították el „T”- alakban. A szellem eltávozásának megkönnyítését, de legtöbbször az epilepszia vagy a fejfájás megszüntetését célozta. Végeztek nagy trepanációkat is kőkésekkel, különösen szilánkos, nyílt koponyasérüléseknél, amelyeket élőkön végeztek. Az esetek 80 százalékában terápiás javallat alapján végezték, többnyire koponyatrauma miatt. Az inka koponyasebészek a csontdefektust, akárcsak a honfoglalás kori, verebi koponyán is látható, arany- vagy ezüstlemezzel, a szegényebbeknél kagylóhéjjal vagy kókuszdió héjával fedték. A koponyalékelést különböző okokból, kultikus, misztikus okokból, vagy gyógyítás céljából végezték. A leletek szerint a betegek 50%-a még éveket élt a beavatkozás után. A honfoglaló magyarok között is szokás volt az eljárás. Még a 17. században is végezték a beavatkozást.[1]

Fő típusai[szerkesztés]

A trepanációnak három fő típusa van:

Megfontolt sebészi eljárás[szerkesztés]

A sebészi trepanációt valószínűleg harci sérülések vagy daganatok gyógyítására alkalmazták a prehisztorikus korokban, és alkalmazzák ma is a természeti népeknél. A trepanáció bal oldalon gyakoribb, ami összefügg a jobbkezesség nagyobb gyakoriságával. Trepanáció az agykoponya minden területén előfordul.

A trepanáció helyet kap a modern orvostudományban is, mint az epidurális vérzés akut ellátásának fontos momentuma.[2]

Jelképes[szerkesztés]

A jelképes trepanáció csak a tabula externára korlátozódik.

Kultikus trepanáció[szerkesztés]

A kultikus trepanációt az egyed halála után végezték a harcban legyőzöttek koponyáin, és a kiemelt rondelle-t a győztes sokszor amulettként hordozta.

Módszerei[szerkesztés]

Az emberi koponyafal sajátosságai alapján (két kompakt réteg között {tabula externa, interna} egy vastagabb szivacsos állomány {diploe} található) kétféle trepanációs technika alakult ki.

Kaparásos technika[szerkesztés]

A kérdéses csontrészletet fokozatos kaparással por vagy forgács alakban távolítja el, sorban egymás után a három réteget, és láthatóvá válik a kemény agyhártya {dura mater}. Erre a módszerre jellemző, hogy a nyílás szélei nagyon rézsútosak. Hátránya, hogy nem ad egészben kimetszett rondelle-t, melyet visszahelyezhettek a sebre, vagy amulett gyanánt eltehettek.

Véséses technika[szerkesztés]

Burinnel (árvéső), óvatos körülvéséssel egészben távolították el a koponya egy kerek darabját, az úgynevezett rondelle-t.

A két technika szétbonthatatlanul keveredhetett is.

Ezt a sebészi beavatkozást sok páciens túlélte.

A trepanáció az irodalomban[szerkesztés]

  • Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényben írta meg agydaganatának és operációjának történetét.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Carlos M. Villalón et al.: An Introduction to Migraine: from Ancient Treatment to Functional Pharmacology and Antimigraine Therapy. Proc. West. Pharmacol. Soc. 45, S. 199–210 (2002).
  2. Nelson JA. Local skull trephination before transfer is associated with favorable outcomes in cerebral herniation from epidural hematoma. Acad Emerg Med. 2011; 18: 78-85.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Agyafúrt magyarok: Koponyalékelés a honfoglaláskorban

Agyafúrt magyarok 2: További adatok a honfoglaláskori koponyalékelesről Dr. Józsa cikke