Tradicionális Egyiptomi Rítus
| Tradicionális Egyiptomi Rítus | |
 | |
| Alapítva | 1747 |
| Típus | Rózsakeresztesek Hermetizmus Alkímia |
| Székhely | Nápoly |
| Nagyhierofáns |
|
| A Tradicionális Egyiptomi Rítus weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tradicionális Egyiptomi Rítus témájú médiaállományokat. | |
A Tradicionális Egyiptomi Rítus (olaszul: Rito Egizio Tradizionale, latinul: Antiquus Ordo Egypti) egy Nápolyban kialakult szabadkőműves rítus, melyet Raimondo di Sangro, Sansevero hercege (1710-1771) alapított 1747-ben.[1][2]
Történet[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
Az előzmények egészen 1728-ig vezetnek vissza, a Perfetta Unione - angol típusú - páholy megalapításáig. Ebben a páholyban mind az alexandriai hermetizmust, mind pedig a rózsakeresztes alkímiát művelték. Jeles személyiségei között találjuk Raimondo di Sangro herceget, aki hamarosan a nápolyi szabadkőművesek nagymestere lett[3] és - egyes vélekedések szerint - Saint-Germain gróf barátja és tanítványa volt.[4] A páholy címerében egyiptomi szimbólumok voltak, mint piramis, szfinx, vagy napsugár.
A Nagy Rend Rózsája[szerkesztés]
Három páholy létezett akkoriban Nápolyban, a Carafa, a Moncada és di Sangrio páholya.[5]A Raimondo di Sangro által alapított Antiquus Ordo Aegypti[* 1] nevű rendben már 1747. december 10-én az egyiptomi Misraim Rítust követték. Sangro herceg ugyanakkor egy tisztán hermetikus-rózsakeresztes alapokon nyugvó titkos páholyt is alapított Rosa d'Ordine Magno néven,[* 2] melynek összejövetelei a saját palotájában voltak.[1]
Raimondo nagymestersége alatt a nápolyi páholyok megosztottságát igyekezett orvosolni, főként a burzsoázia, a hadsereg idegen - francia, illetve angol - képviselőinek a túlkapásait. Végül 1751-ben lemondott szabadkőműves nagymesteri címéről, miután III. Károly spanyol, nápolyi és szicíliai király rendelettel tiltotta be a szabadkőműves páholyok működését. Raimondo ezek után eltávolodott a szabadkőművességtől, mivel úgy látta, hogy az pusztán érdektársulássá válik és sokkal gyakorlatiasabb fókuszú páholymunkát kívánt végezni.
Az alapító nyomán[szerkesztés]
Raimondo di Sangro herceg 1771-ben, még halála előtt átadta az Egyiptomi Rítus vezetését elsőszülött fiának, Vincenzónak (1743-1790).[6]
Fontos megemlíteni lovag Luigi d'Aquino di Caramanico (1739-1783) személyét, aki amellett, hogy Aquinói Szent Tamás leszármazottja, Francesco d'Aquino di Caramanico szicíliai alkirály öccse és Raimondo di Sangro unokaöccse volt, lázadó, libertárius személyiség, aki 1763-tól maga is aktív szabadkőműves volt és akinek többször meggyűlt a baja a fennálló hatalommal és többször is a Máltai lovagrend adott neki menedéket. 1766-ban találkozott először Giuseppe Balsamóval, a későbbi Alessandro Cagliostroval (1743-1795) Máltán és élethosszig tartó barátságot kötött vele. Egyesek szerint ebben az évben kapta meg Cagliostro a szabadkőműves és az egyiptomi rítusba beavatást és tekintette innentől Luigit mesterének.[7] 1777-ben kapcsolódott bele ismét a szabadkőműves páholymunkába és tagja lett a Vincenzo di Sangro által vezetett Egyiptomi Rítusnak is.[8]
Vincenzo 1790-ben rejtélyes körülmények között elhunyt és Paolo d'Aquino di Palena vitte tovább a rend vezetését, aki még Don Raimondo tanítványa volt. Halála után pedig unokaöccse és tanítványa, Don Pietro követte, aki San Giorgio a Cremanoban, az "aranyparton"[* 3] lévő kastélyában rózsakeresztes utalásokkal teli hermetikus kertet hozott létre.[9]
Nagyhierofánsok és nagymesterek[szerkesztés]
A két címet egyszerre birtokolták.
- Don Raimondo di Sangro, San Severo hercege, Spanyol grand, Torremaggiore hercege, (1747-1770)
- Don Vincenzo di Sangro, San Severo hercege, Spanyol grand, Torremaggiore hercege, (1770-1790)
- Don Paolo d'Aquino, Palena hercege (1790-...)
- Don Pietro d'Aquino, Caramanico grófja, (...-1831)
- Don Antonio Marino, San Giovanni a Carbonara apátja, (1831-1868)
- Don Pasquale de Servis, I. Ferenc nápoly–szicíliai király fia, (1868-1893)
- Don Giustiniano Lebano, (1893-1910)
- Don Gaetano Petriccione, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király fia, (1910-1919)
- Don Antonio de Santis, (1919-1925)
- Don Filippo Costa, (1925-1930)
- Don Eduardo Petriccione, (1930-1940)
- Don Vincenzo Gigante, (1940-1967)
- Don Luigi Ciardiello de Bourbon, (1967-1983)
- Don Luigi Petriccione, (1983-1990)
- Don Peppino Costa, (1990-2007)
- Logos dei Principi di Jadera, (2007-máig)
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Ősi Egyiptomi Rend
- ↑ a "Nagy Rend Rózsája" jelentésű név egyébként a herceg nevének anagrammája
- ↑ "Miglio d'oro"
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Massoneria
- ↑ Giudice 94.o.
- ↑ Giudice
- ↑ Andrea
- ↑ Castiglione
- ↑ Domenico Vittorio Ripa Montesano. Raimondo di Sangro Principe di San Severo primo Gran Maestro del Rito Egizio Tradizionale (olasz nyelven) (2011). ISBN 9788894296402
- ↑ Tommaso De Chirico: Luigi d'Aquino, la Massoneria napoletana ed i Rosa-Croce nel XVIII sec. (olasz nyelven), 2015. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Chevalier Luigi d'Aquino (angol nyelven). geni.com . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Home R:E:T (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 5.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Massoneria: massonerìa (olasz nyelven). treccani.it . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Andrea: Federico D'Andrea: RAIMONDO DI SANGRO, PRINCIPE DI SANSEVERO E LA TRADIZIONE EGIZIA NAPOLETANA (olasz nyelven). accademiakremmerziana.it . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Giudice: Christian Giudice. Occultism and Traditionalism – Arturo Reghini and the Antimodern Reaction in early Twentieth Century Italy (angol nyelven). Göteborgi Egyetem (2016). ISBN 978-91-88348-75-3. Hozzáférés ideje: 2020. február 4.
- ↑ Castiglione: Ruggiero di Castiglione. La massoneria nelle Due Sicile, 2. kiadás (olasz nyelven), Róma: Gangemi Editore [2006] (2008). ISBN 884926029-4
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rito Egizio Tradizionale című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
