Torri del Benaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Torri del Benaco
Torri del Benaco-Château Della Scala.jpg
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióVeneto
MegyeVerona megye
Polgármester
  • Bonfilio Campanardi (1985. június – 1990. május)
  • Giampaolo Bertera (1990. május – 1995. április)
Védőszent Néri Szent Fülöp
Irányítószám 37010
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám VR
Népesség
Teljes népesség3040 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság67 m
Terület46,3 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Torri del Benaco (Olaszország)
Torri del Benaco
Torri del Benaco
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 37′, k. h. 10° 41′Koordináták: é. sz. 45° 37′, k. h. 10° 41′
Elhelyezkedése Verona megye térképén
Elhelyezkedése Verona megye térképén
Torri del Benaco weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Torri del Benaco témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Torri del Benaco település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 3040 fő (2018. január 1.).[1] +/- Torri del Benaco Brenzone, Gardone Riviera, Gargnano, Salò, San Felice del Benaco, San Zeno di Montagna, Toscolano-Maderno, Costermano és Garda községekkel határos.

Története[szerkesztés]

Az első emberi letelepedés nyomai i.e. 2000 körülre datálhatók: kavicsból készített eszközök és díszített kerámia cserepei a bronzkorból, illetve cölöpházak nyomai. Az korszak további emlékei sziklarajzok, sziklába vésett nagyméretű ábrák.

Az i.e. I. században lett a Római Birodalom része Tulles néven. Ezt legjobban a környéken talált császákori pénzérmék tanúsítják, ezen kívül máig létező helynevek, mint a Le Sorti (sortes) vagy Il Salto (saltus), a város alaprajza a kikötő környékén illetve a kastély nyugati tornya.

A Római Birodalom bukása utána gótok érkeztek a területre, akiket a longobárdok majd a frankok követtek. A X. században megjelentek a kalandozó magyarok, ami miatt I. Berengár itáliai király aki oklevelek tanúsága szerint 905-ben itt tartózkodott, elrendelte egy védőfal építését, aminek romjai ma is láthatók csakúgy, mint egyik tornya, a ma a templom mellett álló Torre Berengario. A II. évezred elején a település jelentősége megnőtt, miután a tóparti települések szövetsége kapitányának székhelye lett. A keleti tóparton vonultak fel a XII. században I. Frigyes német-római császár csapatai, ebben az időben épültek a Szent György-, Szentháromság- és a Szent János-templomok.

A Scaligero-család veronai hatalomátvételével Torre jelentősége is megnőtt, új erődítések épültek a kikötő védelmére, köztük a mai Castello Scaligero, Antonio Dalla Scala tervei alapján. De ezek az előkészületek sem akadályozták meg a Visconti- és Da Carrara-seregeket, hogy egymást váltogatva uralják a várost és a tópartot. 1405-ben a Velencei Köztársaság lett a város ura, és ekkor lett véglegesen a 10 tóparti község közösségének, a Gardesana dell'Acquának a székhelye. Feladatai közé tartozott a csempészet megakadályozása és a települések pénzügyeinek koordinációja. Székhelye a mai Gardesana Hotel épületében volt, feje a Tó Kapitánya (Capitano del Lago). A címet viselte a torrei Giovanni dei Menaroli (1380) is.

A XVI-XVII. században több pusztító járvány tizedelte a lakosságot. A holttesteket a Szent János templomban és a San Faustino templomhoz tartozó kolostorban gyűjtötték össze. A Szent Antal templomban található egy ebből a korból származó ábrázolás Torri del Benacoról: a fallal körülvett város még a XVIII. századi bővítés előtti állapotában látszik a várral és a templomtornyokkal. A következő századból értékes forrás a lakók hétköznapi életéről a Vicinia (a családfők gyűlése) üléseinek fennmaradt jegyzőkönyve.

Bonaparte Napoleon csapatai 1797-ben szálltak partra a városban, több összetűzés is volt a franciák és osztrákok között. Közben a tavon, Pai partja előtt egy osztrák flottilla megfutamította a francia hajókat. A franciák razziái után éhezés, rendkívüli fagyok, szárazság és járványok időszaka következett a városban.

Az olasz egyesítés híre Torriba is eljutott, egy itteni botanikus, Gregorio Rigo is kitüntette magát a harcokban. 1866-ban végül Torri is az egyesült Olasz Királyság része lett. Ekkoriban még mindig a halászat és az olajbogyó-termesztés jelentette a fő bevételi forrást.

Gazdaság[szerkesztés]

Torri del Benaco fő bevételi forrása a turizmus, ezen kívül az olívaolaj-készítés is jelentős maradt.

Közlekedés[szerkesztés]

A Garda-tó keleti partján futó S249-es főút (Gardesana Orientale) az egyetlen jelentős megközelítési lehetőség. Autópályák felől az A22-es autópálya Affi kijáróján át lehet elérni. Tervben van a parttól távolabb futó SP32A főút kiépítése, amely 7 km-es szakasszal összekötné Affi mellett az A22-es autópályával és az A4 felé tartó S9 főúttal.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Nevezetes szülöttei[szerkesztés]

  • Boldog Giuseppe Nascimbeni pap (1851-1922), a Szent Család Kis Nővérei kongregáció alapítója

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Torri del Benaco című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)

További információk[szerkesztés]