Tolvaly Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tolvaly Ferenc
Tolvaly Ferenc
Tolvaly Ferenc
Született Tolvaly Ferenc
1957április 12. (61 éves)
Románia,
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, filmrendező

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tolvaly Ferenc témájú médiaállományokat.

Tolvaly Ferenc (Marosvásárhely, 1957. április 12. –) író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban kezdte. Tehetsége korán megnyilatkozott, első verse kilencéves korában jelent meg a Kolozsvári Napsugárban.

1974-ben tizenhét éves korában szüleivel Németországba disszidált, ahol a Kastl-i Magyar Gimnáziumban fejezte be a középiskolát. Az Új Látóhatárban 1975-től jelentek meg versei.

1977-től Nürnbergben és Erlangenben folytatott egyetemi tanulmányokat, közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgatott.

1978-ban Németországban fejezte be első könyvét, amely Benső Végtelen címmel jelent meg Münchenben.

1981-ben nyert felvételt a Müncheni Filmfőiskola, játékfilmrendezői és médiamenedzseri szakára. A Schwäche der Stärkeren (Az erősebb gyengesége) című filmjével 1984-ben Németország képviseletében jelent meg nemzetközi filmfesztiválokon. Ebben az időszakban Münchenben részt vett a Szabadságharcos Szövetség munkájában, mely 1985-ben főtitkárává választotta.

Miután lediplomázott Londonba utazott, ahol a Royal College of Art vendéghallgatójaként tanult. Miután visszatért Németországba a Müncheni Filmfőiskolán kezdett tanítani, közben produceri tevékenységet is folytatott a játék- és reklámfilmiparban.

1989 szeptemberében fejeztei be a rendszerváltozásról készült dokumentumfilmjének első részét, amelyet Otthonról hazafelé címmel mutattak be.

1990 és 1992 között üzleti tevékenysége erőteljesebbé vált, cége Budapesten is reklámügynökséget nyitott, amibe a DMB&B nemzetközi reklámügynökség is betársult.

1992-ben megalapította Budapesten az MTM Kommunikáció nevű filmforgalmazó és gyártó céget. Elkötelezett támogatója lett a nemzeti filmgyártásnak és kulturális rendezvényeknek, így a Művészetek Völgyének.

Ő keltette életre 1993-ban a Vásárolj magyarul! mozgalomnak, és támogatta Magyarország Európai Uniós csatlakozását. Tanulmánykötetet írt Ablak Európára címmel, melynek javított változata 1996-ban jelent meg és a magyar audiovizuális iparról szólt. Elképzeléseit és könyvét és elképzeléseit Strasbourgban az Európa Parlamentben is bemutatta.

Cége, az MTM-SBS Rt. 1997-ben elnyerte az országos műsorszolgáltatói jogosultságot. A TV2 vezérigazgatójaként népszerűsítőjévé vált Magyarország euro-atlanti csatlakozásának és az értékközpontú társadalom gondolata népszerűsítésének. Tevékenységéért és a NATO csatlakozás kommunikációs támogatásáért, 1998-ban megkapta a Magyar Honvédség Honvédelemért Érdemrend Tiszti Keresztjét. Még ebben az évben az Amerikai Televíziósok Szövetsége Nemzetközi Osztálya Igazgatótanácsának (NATAS) tagjává választották.

Üzleti és közéleti tevékenysége mellett folyamatosan alkotott, 1999-ben mutatták be a Frankfurti Könyvvásáron a Magányos Évszázad című kötetét, mely az azonos című trilógia első kötete.

2000-ben, a magyarság felemelkedése és az európai gondolatiság, valamint a szellem csiszolása érdekében létrehozta az Ortega y Gasset Társaságot. A társaság támogatói: írók, film- és képzőművészek, zeneszerzők, történészek, és a kulturális közélet aktív szereplői.

2002-ben a tv2 üzletrészeit eladta, és létrehozta az Első Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt-t. Ugyanebben az évben megjelent a Magányos Évszázad trilógiájának második része, A Szélhárfa lakói címmel, melyet novemberben mutattak be Münchenben. Az ezt követő években életében az üzleti tevékenységek kerültek előtérbe. A trilógia befejező része a Vérvörös sirály, 2004-ben jelent meg.

2005-ben megjárta a Szent Jakab zarándokutat. Útjáról filmet forgatott és regényt írt, El Camino – Az út címmel.

2006-ban a keleti vallások szent hegyéhez a Kailászához utazott. Tibetben a lélek címmel készített erről az útról filmet ill. írt regényt.

2007 februárjában a Magyar Pen Club alelnökévé választották.

2007-ben zarándok- és lélekútjának harmadik állomásáról, az iszlám szent helyeiről készített filmet és jelentetett meg regényt, Boszporusz felett a híd címmel.

2009-ben bemutatták 40 nap lélekúton című, a belső zarándokútról szóló művét.

2011-ben megválasztották a Magyar Pen Club főtitkárává.

2012-ben indiai útra indult. Tanulmányozta a hinduizmus ősi-élő vallását.

2013-ban indiai útinaplójából elkészült a Benáresz a kapu c. regénye.

2014-ben visszafelé járta a szefárdok útját, Budapestről indult és Granadába érkezett, erről szól

2015-ben megjelent lélekkalandregényeinek zárókötete Lélekhez a kulcs címmel.

2016-ban befejezte családregényét, amit A Zsolnay-kód címmel mutattak be Pécsett. Az index.hu 2018 februárjában arról írt, hogy a könyv nagy része plágium, egy kevéssé ismert angol író, Bruce Chatwin Utz című könyvének nagyjából 70%-át plagizálta. A könyv másik része, közel 300 oldal, Mattyasovszky Teréz naplójának stilizált utánközlése. Tolvaly Ferenc közleményben tagadta a plágium vádját, míg a szerző, illetve örökösei jogait képviselő irodalmi ügynökség pert fontolgat.[1]

Zarándokútjai[szerkesztés]

Szent Jakab zarándokút - El Camino – Az út című regény születésének színtere

Kailásza - Tibetben a lélek

Mekka – Boszporusz felett a híd

Lélekútjaimon megtanulom:

aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred. Átélek pillanatokat, amikor legyőzöm az Időt, mert hiszem, s tapasztalom, hogy az Örökkévalóság most van!

– Tolvaly Ferenc

Művei[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

Hangos könyvek[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

  • Otthonról hazafelé, 1989. szeptember, dokumentumfilm,
  • El Camino – Az út, Kortárs Kiadó, 2005
  • Tibetben a lélek, Kelet Kiadó, 2006
  • Boszporusz felett a híd, Kortárs Kiadó, 2007

Kitüntetések[szerkesztés]

  • 1998, A Magyar Honvédség Honvédelemért Érdemrend Tiszti Keresztje, a NATO csatlakozás kommunikációs támogatásáért.
  • 2001, Kapolcs Díszpolgára,
  • 2001, Kunszentmiklós Díszpolgára,

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ádám, Kolozsi. „Angol regényt plagizált könyvében Tolvaly Ferenc”, 2018. február 14. (Hozzáférés ideje: 2018. február 14.) 
  2. Tolvaly, Ferenc. Benső végtelen (német nyelven). München: Auróra Kiadó (1978. augusztus 19.). Hozzáférés ideje: 2010. április 2. 
  3. Tolvaly Ferenc hangoskönyvei. (Hozzáférés: 2010. április 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]