Ugrás a tartalomhoz

Tichy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2021. június 1., 01:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Források: kat)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. június 1.) ezen a változaton alapul.
Tichy Kálmán
Született1888. október 31.[1][2][3]
Rozsnyó
Elhunyt1968. október 23. (79 évesen)
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • író
  • tervezőgrafikus
  • etnológus
  • néprajzkutató
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1907–1911)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tichy Kálmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tichy Kálmán (írói álnevén: Nyíresi-Tichy Kálmán, Rozsnyó, 1888. október 31. – Budapest, 1968. október 23.) magyar grafikus, író és néprajzkutató, a Rozsnyó Városi Múzeum igazgatója, Tichy Gyula öccse.

Élete

A középiskolát Rozsnyón végezte el. 1906-ban Münchenben Hollóssy Simon tanítványa volt, 1907–1911 között rajztanári oklevelet szerzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1912-1914 között Velencében és Dalmáciában tanulmányúton vett részt. 1912-ben megalapította az Ifjú Művészek Egyesületét és a Nemzeti Szalon alapítója is egyben. Az 1919-20-as tanévben az evangélikus főgimnázium tanára volt. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület helyi titkára, 1924-től a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója. Sokat írt és 1923-27 között a Sajóvidék felelős szerkesztője, később a Prágai Magyar Hírlap tudósítója. A Magyar Minerva és a Képes Újság is közölte írásait. Számos fontosabb magyarországi lap is közölte írásait. 1943-ban leváltották a múzeum éléről, 1948-ban kitelepítették[5] Csehszlovákiából. Magyarországon ekkor már csak a képzőművészettel foglalkozott.

A múzeumigazgató

Tichy Kálmán festőművész emléktáblája Rozsnyón

Igazgatósága alatt a gyűjtemény gyarapodott. Néprajzi kutatómunkát végzett Gömör és Kishont vármegyében. A halászatot, a pásztorkodást, a Gömör vármegyei fazekasságot tanulmányozza, lerajzolta a nevezetesebb épületeket, a népi építészet emlékeit.[6] Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát.

A második világháború alatt a múzeum anyagát a német hadsereg ismeretlen helyre szállította. A gyűjtemény tárolására pedig egy bőrgyár alagsorát jelölték ki, mert a kiállítótermet a városi rendőrség magának tartotta fenn.[forrás?]

A Képzőművész

Képzőművészeti írásai zöme a kétnyelvű Slovenska Grafikában jelent meg. 1910-től 1945-ig tagja volt a KÉVÉnek (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete). Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. Egy tusosüveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. Ő tervezte a Kazincy könyvkiadó emblémáját és jópár kiadványának címlapját. Egy ideig a Mi Lapunk is az ő címképeivel jelent meg. 1957-ben ő tervezte meg a Rozsnyói városháza nagytermét.

Az író

Első regénye 1915-ben jelent meg Budapesten (Erinnis). Számos lap munkatársa (Pásztortűz, Napkelet, Tükör, Bűvár, Forrás, Új magyar Múzeum). Szépirodalmi munkássága nem olyan jelentős, de ő az első felvidéki sci-fi-író, és szatirikus regényt is ő írt először a Felvidéki magyarok közül (Cinege úr végzetes tavasza). Verset és prózát egyformán írt. A Négy évszak című könyve egyszemélyű almanachnak is tekinthető.

Művei

  • Erinnis, tudományos-fantasztikus regény (folytatásokban a Budapest c. napilap 1915-ös februári számaiban)
  • A négy évszak. Színek, mosolyok, könnyek, (versek és elbeszélések), Berlin, 1927
  • Phileciumtól Pelsőcig. Részletek Pelsőc történetéből, Rozsnyó, 1932
  • Cinege úr végzetes tavasza, szatirikus kisregény, MagyarMinerva 1937/1–8 (folytatásokban), újraközlés: Szép Angéla háza (szerk. Turczel Lajos), 1984
  • Pákh-relikviák a Rozsnyói Városi Múzeumban, különnyomat, Rozsnyó, 1943
  • A Rozsnyói Városi Múzeum céhtáblái, különnyomat, Kassa, 1943
  • Rozsnyói városképek, különnyomat, Kassa, 1944
  • Rozsnyó múzeumügye új csapásokon, különnyomat, Kassa, 1944
  • Thain János–Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet; sajtó alá rend., bev. Liszka József; Néprajzi Múzeum, Bp., 1991 (Series historica ethnographiae)

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15725.htm, Tichy Kálmán, 2017. október 9.
  2. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  4. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  5. ↑ Bányászattörténeti Közlemények - 4. = 2. évf. (2007.) 2. Húshegyi Gábor írása
  6. ↑ Kovács Ágnes: A Rozsnyói Bányászati múzeum története In:Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum közleményei 2. (2005.)

Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon
  • A Cseh/szlovákiai magyar írók lexikona
  • Csanda Sándor: Az Első nemzedék
  • A Tichy testvérek emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1979; kiállításrend., katalógus összeáll. F. Mihály Ida; MNG, Bp., 1979
  • 2018 Kálmán Tichy - katalóg k výstave.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tichy_Kálmán&oldid=23912831”