Ti Hszin
Csou Vang 商紂王 ( ) | |
Családi név: Ti (帝) Adott név: Hszin (辛) | |
![]() | |
Csou ( ) király, az utolsó Sang ( ) uralkodó. | |
A Sang ( )-dinasztia 31. vagy 32. uralkodója | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 1075. – i. e. 1046. | |
Elődje | Ti Ji ( ) |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Sang ( ) |
Született |
i. e. 1105. Anyang |
Elhunyt |
i. e. 1046. Yinxu |
Nyughelye | Qihe (Shanxi) |
Édesapja | Di Yi |
Testvérei |
|
Házastársa | Daji |
Gyermekei | Wu Geng |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Csou Vang 商紂王 ( ) témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
Ti Hszin | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 帝辛 |
Egyszerűsített kínai | 帝辛 |
Mandarin pinjin | Dì Xīn |
Csou ( ) király (kínai: 紂王; pinjin: Zhòu Wáng; magyar átírás: Csou Vang) volt Sang ( )-dinasztia utolsó királyának posztumusz neve, életében Ti Hszin ( )nek (帝辛) nevezték, de szólították még Csou Hszin ( )nek (紂辛) is.
Korai uralkodása[szerkesztés]
Sze-ma Csien ( ) A történetíró feljegyzéseiben azt írja Ti Hszin ( )ről, hogy uralkodásának korai éveiben olyan képességei voltak, amik meghaladták a köznapi emberét. Kivételesen gyors észjárású és hirtelen haragú volt, gyorsan hozta meg a döntéseit. A legendák szerint annyira okos volt, hogy minden vitát megnyert és annyira erős, hogy a vadakat puszta kezével vadászta le.
Vej Ce ( ) és Vej Csung ( ) fiatalabb testvére volt. Egy gyermeke született Vu Keng ( ). Apjának Ti Ji ( )nek két testvére volt: Csi Ce ( ) és Pi Kan ( ). Ti Hszin ( ) növelte az akkori Sang ( )-dinasztia területét azzal, hogy megküzdött a környező törzsekkel, beleértve a tongji ( ) (vagy „keleti ji ( )”) törzset keleten.
Késői uralkodása[szerkesztés]
Késői éveiben elzüllött, elvesztette erényeit. Az ivást és a szép nőket fontosabbnak tartotta a helyes kormányzásnál. Sze-ma Csien ( ) feljegyzései szerint még orgiákat is tartott az udvarában, ahol erénytelen dolgokat művelt az ágyasaival és erotikus témájú dalokat komponáltak szegényes ritmussal. Legendák szerint romlott felesége, Ta Csi hatására művelte ezeket a dolgokat. Különböző történetekben, példának okáért a Fengsen Janji című könyvben azt írják, hogy egy ártó rókaszellem szállta meg a nőt.
Az egyik időtöltés, amit Ti Hszin különösen élvezett az a "Bor Fürdő és Hús Erdő" (酒池肉林) volt. Egy hatalmas tavat építettek a tenger mellől szedett, csiszolt, ovális alakú kövekből a palota területén, amit színültig töltöttek alkohollal. Ennek a tónak a közepére építettek egy szigetet. A szigetre fákat telepítettek, melynek ágait nyársként használva sült húsokat lógattak a tó fölé. A király a barátaival és ágyasaival együtt kenukon úszott a tó vizén, ha megszomjaztak, akkor a tóból merítettek alkoholt, ha megéheztek, akkor felnyúltak és levették a nyársról a húst. Ez a cselekedet a kínai történelemben ékes példája a pazarlásnak és korrupciónak.
Annak érdekében, hogy lenyűgözze Ta Csi-t létrehozta az "Égő Henger Büntetést" (炮烙之刑), aminek lényege az volt, hogy egy belül üres bronz hengert megtöltöttek szénnel és addig hevítették azt, amíg teljesen fel nem forrósodott. A foglyoknak szó szerint meg kellett ölelniük ezt a hengert, ami lassú és fájdalmas halált eredményezett.
Ahhoz, hogy fedezni tudja ezeket a költségeket Ti Hszin hatalmas adókat vetett ki. Az emberek szenvedtek és elvesztették hitüket a Sang-dinasztiában. Ti Hszin testvére Vej Ci megpróbálta meggyőzni a királyt, hogy változtasson uralkodási módszerén, de ő nem fogadta meg a tanácsait. Ti Hszin nagybátyja Pi Kang szintén megpróbálkozott jó útra téríteni az uralkodót, neki a király kitépette a szívét azért, hogy lássa, hogy milyen is egy bölcs ember szive. A történteket megtudva másik nagybátyja, Csi Ci a király unokaöccsével együtt tiltakozásba kezdett, de bebörtönözték, annak vádjával, hogy hazugságot terjeszt.
Bukása[szerkesztés]
Amikor a Csou-dinasztia serege, a híres stratéga, Csiang Cija vezetésével legyőzte a Sang-dinasztia csapatait i.e.1046-ban a Muje-i csatában (kínai: 牧野之戰; pinjin: Mùyě zhī zhàn), akkor Ti Hszin összegyűjtötte minden kincsét a palotában és saját magával együtt felgyújtotta azt. Ti Hszin a legpazarlóbb és a legrosszabb példát mutató királyként vonult be Kína történelmébe.
Halála után[szerkesztés]
A népi mondások szerint halála után Ti Hszin könyörgött az isteneknek a kegyelemért. Az istenek megkönyörültek rajta és maguk közé fogadták, viszont mivel eddig még nem volt olyan pozíció, ami illet volna az uralkodóhoz, ezért létrehoztak neki egyet és ezzel ő lett a szodómia istensége. Henan tartomány Vejhuj településén templomot is építettek neki.
Források[szerkesztés]
- Wu, K. C. (1982). The Chinese Heritage. New York: Crown Publishers. ISBN 0-517-54475-X.
- John King Fairbank – Merle Goldman. China: A New History, 2nd, Harvard University Press (2006). ISBN 978-0-674-03665-9
- Patricia Buckley Ebrey; Anne Walthall; James B. Palais. East Asia: A Cultural, Social, and Political History. Boston: Houghton Mifflin (2006). ISBN 978-0-618-13384-0
- Keightley, David N. (1978). „The Bamboo Annals and Shang-Chou Chronology”. Harvard Journal of Asiatic Studies 38 (2), 423–438. o.
- Keightley, David N. (1998). „Shamanism, Death, and the Ancestors: Religious Mediation in Neolithic and Shang China (ca. 5000–1000 B.C.)”. Asiatische Studien 52 (3), 763–831. o. DOI:10.5169/seals-147432.
- Keightley, David N..szerk.: Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy: The Shang: China's first historical dynasty. Cambridge: Cambridge University Press, 232–291. o. (1999). ISBN 978-0-521-47030-8
- Keightley, David N..szerk.: John Lagerwey: The Making of the Ancestors: Late Shang Religion and Its Legacy, Chinese Religion and Society: The Transformation of a Field. Hong Kong: Chinese University Press, 3–63. o. (2004). ISBN 978-962-99612-3-7
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a King Zhou of Shang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.