Thienemann Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Thienemann Tivadar
Thienemann Tivadar. 1926
Thienemann Tivadar. 1926
Született 1890. május 1.
Budapest[1]
Elhunyt 1985. március 29. (94 évesen)
West Roxbury
Állampolgársága
Foglalkozása
  • nyelvész
  • irodalomtörténész
  • középiskolai tanár
  • egyetemi oktató
  • újságíró
  • germanista
  • egyetemi oktató
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1913)
SablonWikidataSegítség

Thienemann Tivadar, Thienemann Tivadar Rudolf (Budapest, 1890. május 1. – West Roxbury, USA, 1985. március 29.) irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Thienemann Ottó és Mettelka Mária fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti II. Kerületi Állami Főreáliskolában (ma Toldy Ferenc Gimnázium) végezte (1900–1908). Ezt követően a Budapesti Tudományegyetemen és a Lipcsei Egyetemen tanult. 1912-ben a Budapesti Tudományegyetemen német–francia szakos középiskolai tanári, egy évvel később germán filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1912–1913-ban állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen képezte magát. 1913–1914-ben a Budapesti VIII. Kerületi Főreáliskolában tanított. Az első világháború alatt főhadnagyként frontszolgálatot teljesített. 1918 márciusában kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem német nyelv- és irodalom tanszékére.[2] Ugyanebben az évben német és francia nyelv és irodalomból kinevezték a Pozsonyi Országos Középiskolai Tanár Vizsgálóbizottság tagjává.[3] 1921-től rövid ideig a Budapestre költöztetett Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt, majd 1923-ban az egyetemmel Pécsre költözött. 1923–1934 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára, 1925–1926-ban a Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja. 1922 és 1940 között a Minerva című folyóiratot szerkesztette, s ugyanezzel a névvel tudományos egyesületet alapított. 1934 és 1947 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem német irodalom nyilvános rendes tanára, 1934 és 1937 között a Német Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet igazgatója volt. A második világháború idején részt vett az ellenállásban. 1945 és 1947 között a Magyar Nemzet hollandiai és belgiumi tudósítójaként dolgozott, majd 1947-ben Bostonban telepedett le.

Felesége Adorján Veronika (1900–1995) volt, Adorján Sándor író, újságíró és Lányi Gizella lánya, akivel 1935. április 12-én Budapesten kötött házasságot.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Német és magyar nyelvújító törekvések (Budapest, 1912)
  • Die deutschen Lehnwörter der ungarischen Sprache (Berlin-Leipzig, 1922)
  • Városi élet a magyar középkorban (Budapest, 1923)
  • Mohács és Erasmus (Budapest, 1924)
  • Irodalomtörténeti alapfogalmak (Budapest, 1930)
  • Irodalomtörténet (A magyar történetírás új útjai, Budapest, 1931)
  • Goethe (Johann Wolfgang) und die Nachwelt (h. n., 1933)
  • Német-magyar nagyszótár (Kelemen Béla művét átdolgozott, bővített, Honti Jánossal, I-II., Budapest, 1941)
  • Német- magyar kéziszótár (Budapest, 1943)
  • Magyar-német kéziszótár (Budapest, 1943)
  • Subconscious language (Boston, 1967)
  • Az utókor címére. Thienemann Tivadar hátrahagyott életrajzi feljegyzései; sajtó alá rend. Koncz Lajos, jegyz., névmutató Erőss Zsolt; Pro Pannonia, Pécs, 2010 (Pannónia könyvek)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Corvin-koszorú (1930)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  2. Hivatalos Közlöny, 1918. március 15. (26. évfolyam, 7. szám)
  3. Hivatalos Közlöny, 1918. július 1. (26. évfolyam, 16. szám)
  4. Házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi polgári házassági akv. 82/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dávidházi Péter: Menj, vándor. Swift sírfelirata és a hagyományrétegződés; Pro Pannonia, Pécs, 2009 (Pannónia könyvek)
  • Thienemann Tivadar és a mai szaktudományok. Írások születése 125. évfordulójára; szerk. P. Müller Péter; Kronosz, Pécs, 2016
  • Balogh Tamás: Ő volt Thienemann; Kijárat, Bp., 2013 ("Sálas"-könyvek)