Thermococcus litoralis
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Thermococcus litoralis[1] | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Thermococcus litoralis témájú rendszertani információt. |
A Thermococcus litoralis a Thermococcaceae családba tartozó Archaea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Megtalálható a mélytengeri hidrotermális források körül, továbbá a sekély tenger alatti termálforrásokban és az olajkutakban.[2][3][4] Anaerob, organotróf, hipertermofil élőlény, 0,5–3,0 µm átmérőjű. Mint a Thermococcales rend többi faja szabálytalan gömb alakú, hipertermofil és 55–100 °C között növekszik. A többi Thermococcitól eltérően nem mozgékony. A sejtfala csak egyetlen S-rétegből áll, ami nem képez hexagonális rácsokat. Továbbá miközben sok thermococcales obligátan használ ként elektronakceptorként az anyagcserében, addig a T. litoralisban csak a növekedésének serkentésében segít, és képes nélküle élni. A T. litoralist nemrég népszerűsítette a tudományos közösség, mert képes alternatív DNS-polimerázt termelni az általánosan használt Taq-polimeráz helyett. A T. litoralis-polimeráznak nem csak alacsonyabb a hibaaránya mint a Taqnak, de 3'-5' exonukleáz korrigáló képességei is vannak.[5]
DNS-polimeráz[szerkesztés]
A DNS-polimeráza stabil extrém hőségben, és elégséges korrigáló aktivitással rendelkezik. Emiatt mutációk gyakorisága 2-4-szer alacsonyabb mint a legtöbb DNS-polimeráznál, amelyek nem rendelkeznek korrigáló aktivitással.[6]
Ökológia[szerkesztés]
Sekély és mélytengeri hidrotermális források közelében nő, extrém forró vízben. Az optimális hőmérséklet a növekedéséhez 85-88 °C. Az enyhén savas vizeket preferálja, 4,0-8,0 pH között nő, az optimális érték 6,0–6,4 között van. Ellentétben sok más hipertermofillel a T. litoralis csak fakultatívan függ a kéntől, amit végső elektronakceptorként használ a fermentációban, hidrogéngázt termel a hiányában és hidrogén-szulfidot a jelenlétében. Továbbá exopoliszacharidot (EPS) termel, ami esetleg segíti a biofilm alkotásában. Mannózból, szulfitokból és foszforból készül.
Leírása[szerkesztés]
A piruvátot, a maltózt, és az aminosavakat tudja használni energiaforrásként. A következő aminosavakat nem igényli: aszparagin, glutamin, alanin és glutamát. Ezek az aminosavak nem létfontosságúak a számára, mivel például az alanint és a glutamátot általában egyéb hipertermofil Archaea meg tudja termelni. A fő szénforrása úgy tűnik, hogy a maltóz, amit a sejtjébe egy maltóz-trehalóz ABC-transzporteren keresztül visz be. Egy specializált glikotikus anyagcsereútja van az úgynevezett módosított Embden-Meyerhoff (EM) útvonal. Az egyik útja a módosított EM-reakcióútnak a T. litoralisban eltér a közös EM-útvonaltól, mivel a módosított változat ADP függő hexóz-kinázt és PFKt tartalmaz az enzimek ATP-függő változatai helyett.
Új DNS-analízis azt mutatta, hogy számos izolátuma MW és Z-1614 a legnagyobb valószínűséggel új törzsek. Amik kissé különböznek a morfológiájukban a korábban izolált T. litoralistól, mivel mindegyiküknek van ostora. Kimutatták hogy a korábban felfedezett Caldococcus litoralis valójában T. litoralis. A genomját teljesen szekvenálták.
Források[szerkesztés]
- ↑ (1990) „Thermococcus litoralis sp. nov.: A new species of extremely thermophilic marine archaebacteria”. Archives of Microbiology 153 (2), 205–207. o. DOI:10.1007/BF00247822. ISSN 0302-8933.
- ↑ Kostyukova, Alla M., Georgi M. Gongadze, and Yaroslava Y. Polosina. "Investigation of Structure and Antigenic Capacities of Thermococcales Cell Envelopes and Reclassification of "Caldococcus Litoralis" Z-1301 as Thermococcus litoralis Z-1301." Extremophiles 3 (1999): 329–245.
- ↑ Rinker, Kristina D., and Robert M. Kelly. "Growth Physiology of the Hyperthermophilic Archaeon Thermococcus litoralis: Development of a Sulfer-Free Defined Medium, Characterization of an Exopolysaccharide, and Evidence of Biofilm Formation." Applied and Environmental Microbiology 62 (1996): 4478–485
- ↑ Bertoldo, Costanzo, and Garabed Antranikian. The Prokaryotes. New York, NY: Springer, 2006
- ↑ Synnes, Marianne. "Bioprospecting of Organisms from the Deep Sea: Scientific and Environmental Aspects." Clean Technologies and Environmental Policy 9 (2007): 53–59.
- ↑ (1991. augusztus 22.) „Fidelity of DNA synthesis by the Thermococcus litoralis DNA polymerase—an exttemely heat stable enzyme with proofreading activity”. Nucleic Acids Research 19 (18), 4967-4973. o. DOI:10.1093/nar/19.18.4967.
További információk[szerkesztés]
- (2012. május 1.) „Genome Sequence of the Model Hyperthermophilic Archaeon Thermococcus litoralis NS-C”. Journal of Bacteriology 194 (9), 2375–2376. o. DOI:10.1128/JB.00123-12. PMID 22493191.
- (2013. június 20.) „Crystal Structure, SAXS and Kinetic Mechanism of Hyperthermophilic ADP-Dependent Glucokinase from Thermococcus litoralis Reveal a Conserved Mechanism for Catalysis”. PLoS ONE 8 (6), e66687. o. DOI:10.1371/journal.pone.0066687.
