Thai írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thai
Típus abugida
Nyelvek thai
Alkotó Nagy Ramkhamheng
Időszak 1283–ma
Felmenő írásrendszerek arámi ábécé (feltételezett)
   bráhmi írás
    pallava írás
     khmer írás
Unicode-tartomány U+0E00–U+0E7F
ISO 15924 Thai

A thai írás a thai nyelv írott változata, amely az alábbiakból áll:

A pont (egyes rövidítések kivételével) nem használatos; a mondatokat szóköz zárja le, ugyanez szerepel a tagmondatok és a tulajdonnevek határán, de máskülönben nem jelölik a szóhatárt.

Kis- és nagybetűket nem különböztetnek meg; ezek kézírásos formája megegyezik a nyomtatottal, és balról jobbra halad.

Az alábbi cikk a Kékesi-féle 2003-as Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár (ISBN 974-272-746-5) átírásán alapul. – A kéziszótár, illetve a Keleti nevek magyar helyesírása által alkalmazott, valamint az angol átírás különbségei megfigyelhetők a Thaiföld tartományainak listája szócikkben.

A mássalhangzók[szerkesztés]

A thai mássalhangzók függőleges vonalakra és azok különféle átkötéseire épülnek, amelyeket körökkel, hurkokkal és ívekkel láthatnak el. Ahol karika van a vonal végén, az írás onnan indul, s amennyiben a vonal visszafordul, akkor a „balról jobbra” elv a vízszintesen, egyenesen haladó vonalnál veendő figyelembe.

Egyes hangoknak többféle jele is van (a hagyomány határozza meg, hogy melyik szóban melyiket használják), és néhány betű kiejtése eltér a szó belsejében, illetve végén (szó végén ugyanis számos hang nem fordulhat elő).

A mássalhangzók neve mindig két tagból áll: hangértékükből (egy [a]-val kiegészítve), valamint a hagyományosan hozzájuk kapcsolt példaszavakból, amelyekben az adott betű előfordul. (A magyarban például, ahol a j hangot kétféle betű jelölheti, ugyanígy beszélhetnénk jég-j-ről és lyuk-ly-ről.)

Az egyes mássalhangzójeleknek saját tónusa van (magas, középső vagy mély). Ez a betűk kiejtését nem befolyásolja, viszont a szótagtípussal, valamint az esetleges tónusjellel együtt meghatározza az egész szótag tónusát (l. lejjebb).

A thai ábécé[szerkesztés]

A thai ábécé a mássalhangzókat tartalmazza, valamint a speciális szerepű (a áng) betűt: ez magánhangzóval kezdődő szótagok elején néma kezdőbetűként használatos, és a magánhangzójelet veszi magára, nem szótagkezdő helyzetben pedig az [a] magánhangzót jelöl. – Két betű, amelyek „elavult”-ként szerepelnek, olyannyira elavult, hogy még a hozzájuk tartozó példaszóban sem fordulnak elő.

Az első sorban a betű thai neve szerepel, a másodikban az ebben szereplő példaszó jelentése, az utolsó kettőben pedig a szótag eleji és a szótag végi kiejtése angol (zárójelben), IPA- és magyar átírás szerint (félkövér betűvel). A mély tónusú betűk kékkel vannak jelölve, a középső tónusúak zölddel, a magasak pedig piros színnel.

ka káj kha kháj

kh
k
kha khváj

kh
k
kha rákháng nga ngú tya tyán
csirke tojás vízibivaly harang kígyó tányér
(k) k k (kh)  kh (kh)  kh (kh)  kh (ng) ŋ ng (ch)  ty/cs*
(k) k k (k) k k (k) k k (k) k k (ng) ŋ ng (t) t t
csa csing csa csáng sza szó csa cső ja jing da csadá
egyfajta kis cintányér elefánt lánc két fa táncosok fejdísze
(ch) tɕʰ cs (ch) tɕʰ cs (s) s sz (ch) tɕʰ cs (y) j j (d) d d
(–)   (t) t t (t) t t (–)   (n) n nj (t) t t
ta páták tha (szan)thán tha (nang)monthó tha phútháo na nén da dék
ösztöke alap, talapzat óriásfeleség (Ramakien) vén, öregember kiskorú szerzetes gyerek
(t) t t (th)  th (th)  th (th)  th (n) n n (d) d d
(t) t t (t) t t (t) t t (t) t t (n) n n (t) t t
ta táo tha thung tha tháhán tha thong na nú ba bájmáj
teknősbéka zsák, zacskó katona zászló patkány falevél
(t) t t (th)  th (th)  th (th)  th (n) n n (b) b b
(t) t t (t) t t (t) t t (t) t t (n) n n (p) p p
pa plá pha phüng fa fá pha phán fa fán pha számpháo
hal méh [rovar] fedél egyfajta tál fog dzsunka
(p) p p (ph)  ph (f) f f (ph)  ph (f) f f (ph)  ph
(p) p p (–)   (–)   (p) p p (p) p p (p) p p
ma má ja ják ra rűá la ling va ven sza szálá
démon, óriás hajó majom gyűrű pavilon
(m) m m (y) j j (r) r r (l) l l (w) w v (s) s sz
(m) m m (y) j j (n) n n (n) n n (w) w v (t) t t
sza rűszi sza szűá ha híp la tyulá a áng ha nokhuk
remete tigris láda papírsárkány tál bagoly
(s) s sz (s) s sz (h) h h (l) l l (*) ʔ * (h) h h
(t) t t (t) t t (–)   (n) n n (–)   (–)  
*: A Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár szerint „ty”, a Keleti nevek magyar helyesírása szerint „cs”. Az előbbi annyiban szerencsésebb, hogy megkülönbözteti a „cs”-hez közel álló másik hangtól.

A betűalakok főbb eltérései a betűtípusok között[szerkesztés]

Kezdőknek nehézséget okozhatnak például az alábbi eltérések:

Betű
neve
tya tyán tha thán nga ngú kha khváj kha khon

Tahoma


Times
New Roman

Az ábécé áttekintése hangérték és tónusok szerint[szerkesztés]

Az ábécé felbontható olyan blokkokra, amelyek mindig egy középső tónusú mássalhangzóval (vagy annak hiányában magassal) kezdődnek. Az egyes háttérszínek itt a megközelítőleg azonos képzéshelyű hangok betűit jelölik (valamint az eltérő helyen ejtett, de szintén összetartozó folyékony és más zengőhangokat).

Blokk Középső Magas Mély Közös jegy
1.

k


kh


kh


kh


kh


kh


ng
Velárisok
2.

ty


cs


cs


sz


cs


j
Palatálisok
(és egy sz)
3.

d


t


th


th


th


n
Alveolárisok I. (bonyolultabb írásképűek)
4.

d


t


th


th


th


n
Alveolárisok II. (egyszerűbb írásképűek)
5.

b


p


ph


f


ph


f


ph
Ajakhangok
6.

m


j


r


l


v
Folyékony és más zengőhangok
7.

sz


sz


sz


h


l
A maradék: sz, h, l, a és ismét h


*


h

Általánosságban megfigyelhető, hogy a leghátrébb képzett (veláris) hangok szerepelnek legelöl, utánuk következnek csoportonként az egyre előrébb képzett hangok, egészen az ajakhangokig, végül a folyékony hangok és pár más betű zárja a sort. Az első négy blokk végén szintén egy-egy folyékony hang szerepel.

Hangérték szerinti lista[szerkesztés]

A betű neve láthatóvá válik, ha föléje visszük az egérmutatót.

  Bilabiális Labio-
dentális
Alveoláris Poszt-
alveoláris
Palatális Veláris Laringális/
glottális
Zárhang [p]

*
[pʰ ]



* 
[b]

*
  [t]



*
[tʰ ]
 

 [1]

* 
[d]



*
    [k]

*
[kʰ ]
 (ฃ)

* (ฅ)

  [ʔ]

*[2]
Nazális   [m]
*
    [n]
 *
      [ŋ]
*
 
Réshang   [f]

 *
[s]
* 

 
        [h]

 *
Zár-rés hang
(affrikáta)
      [ʨ]

*
[ʨʰ]


* 
     
Pergőhang       [r]
*
       

Közelítőhang

        [j]
[3] *
  [w]
*
 
Laterális közelítőhang       [l]
* 
       
* A jelölt betűk az adott hang alapértelmezett megfelelői például más nyelvekből való átíráskor.
[1] A betű a [tʰ] mellett a [d] hangot is jelölheti.
[2] Ha a szótag végén nincs más mássalhangzó, a rövid magánhangzó után mindig glottális zárhang ([ʔ]) áll (ez egy megformált, de ki nem ejtett [t]-hez hasonlít), szótag eleji magánhangzó előtt pedig néma betűként szerepel.
[3] A betű a [j] mellett a [ɲ] hangot is jelölheti.

Szótag végén eltérő hangértékű betűk[szerkesztés]

A kiejtett szótag végén csak nyolcféle mássalhangzó fordulhat elő (p, t, k, n, m, ng, j, v), így szótagvégen az egyéb hangokat jelölő betűk is csak ezen hangértékek valamelyikével szerepelhetnek:

Változatlan hangértékűek  p  t  t  k  n  n
Szótag végén eltérő hangértékűek  b  ph

 ph

 ph
 ty  cs  sz  sz  sz  sz  d

 d
 th  th  th  th  th  th  kh  kh  kh  kh  kh  j  r  l

 l
A fentiek szótag végi hangértéke p t k n
További lehetséges betűk
a szótag elején vagy végén
 m  ng  j  v
Szótag végén
nem fordulhatnak elő
 cs  cs  ph  f  h  h

Összefoglaló[szerkesztés]

Bangkok teljes neve. A kiírt magánhangzók feketék a thai szövegben és az angol átírásban egyaránt; az implicit magánhangzók az átírásban megőrzik a barna alapszínt. A mély tónusú mássalhangzók kék színnel szerepelnek, a középsők zölddel, a magasak pedig pirossal.

Érdemes megfigyelni az alábbi ábrán a bal oldali oszlopot (zöld betűk) és a legalsó sort (kék betűk). Az itteni betűk által jelölt hangok egyértelműen egy bizonyos tónushoz köthetők: pusztán a kiejtésük alapján tudni lehet, hogy csakis középső, illetve mély tónusú betűvel íródnak. A bal oldali oszlopban álló (középső tónusú) betűk jórészt nem aspirált zárhangot jelölnek, a lenti sorban lévő (mély tónusú) betűk pedig folyékony és más zengőhangokat. Ezek azok, ahol a hang és a betű tónusa (ha a betű maga nem is mindig) egyértelműen egymáshoz rendelhető. A két jobb oldali oszlopban (pirossal és kékkel) szereplő hangok ezzel szemben azok, amelyeket két különböző tónusú betűvel (magassal vagy méllyel) lehet leírni: ezek az aspirált zárhangok és a réshangok.

T
ต ฏ TH ฐ ถ ท ธ ฑ ฒ TH

TY


CS


ช ฌ

CS

K

KH
ค ฆ
KH

P

PH
พ ภ
PH

B

F

F

A

H

H

D
ด ฎ
SZ
ศ ษ ส
SZ

NG V R M N น ณ J ญ ย L ล ฬ

Minthogy a betűk nagyobb része mély tónusú, könnyebb a középső és a magas tónusúakat megjegyezni, például ilyen elrendezésben (amely részben a hangtani összefüggéseket is tükrözi):

Középső tónusúak Megjegyzés

 

 

 
vegyes:
k, ty, a

 

 

 
zöngés zárhangok:
b, d, d

 

 

 
zöngétlen zárhangok:
p, t, t
Magas tónusúak Megjegyzés

 

 

 

 
zöngétlen zárhangok:
kh, th, th, ph

 
 
 
cs és a (ph alatt) f

 

 

 

 
három sz és egy h
az ábécé végén

Összevetésképpen a mély tónusúak táblázata:

Mély tónusúak Megjegyzés
ฑ   ฒ   ท   ธ
 
zöngétlen zárhangok:
th 4×
ค   ฆ    ภ   พ
 
zöngétlen zárhangok:
kh és ph 2-2×
ช  ฌ  ซ  ฮ  ฟ
 
zöngétlen rés- és zár-rés hangok:
cs 2×, sz, h, f
น ณ ย ญ ล ฬ
 
kétféle betűvel jelölt szonoránsok:
n, j, l 2-2×
ม   ง   ว   ร
 
egyféle betűvel jelölt szonoránsok:
m, ng, v, r
A felső három sor betűinek a magas tónusúak közt is van
megfelelője (a legtöbbnek +1, a th-nak +2, az sz-nek +3),
az alsó két sor betűinek nincs.

Alak szerinti felosztás[szerkesztés]

Alább egy lehetséges osztályozás található, amely a függőleges vonalak számát és az átkötés típusát veszi figyelembe; a hasonló alakú betűket igyekszik egymás mellett szerepeltetni.

Egy függőleges vonalat tartalmazó betűk[szerkesztés]

nga ngú va ven ra rűá tya tyán tha thán

Két függőleges vonalat tartalmazó betűk[szerkesztés]

Kapus típus
sima da dék kha khváj sza szálá
horpadt tha tháhán tha monthó ha híp
megtört ta táo (ฅ) kha khon
hasított ka káj tha thung pha számpháo da csadá ta páták
fedett la ling sza szűá
Talpas típus
nyitott ba bájmáj pa plá sza rűszí ja ják
szűkült kha kháj (ฃ) kha khuát csa csáng sza szó
fedett a áng (magánhangzó-jelölő) ha nokhuk tha thong

Kötött típus
fedetlen na nú ma má kha rákháng
fedett csa csing
Cakkos típus
kis cakkos pha phüng fa fá
nagy cakkos
pha phán fa fán la tyulá
 

Három függőleges vonalat tartalmazó betűk[szerkesztés]

kötött na nén csa cső tha pútháo
talpas ja jing

A magánhangzók[szerkesztés]

A magánhangzókat kiegészítő jelekkel jelölik, amelyek az előbbiek elé, mögé, alá vagy fölé, esetenként köré (elé és mögé) kerülnek. Mivel a magánhangzó helyét nem a kiejtés, hanem az írásszabályok határozzák meg, az alapértelmezés az, hogy a szótagból előbb a mássalhangzót ejtjük (a leírott sorrendtől függetlenül). A magánhangzós kezdetű szótagok magánhangzóját egy speciális betű, az (a) jeléhez illesztik hozzá. Zárt szótagokban a rövid /o/ hang jelöletlen, nyílt szótagokban pedig a rövid /a/, tehát ha egy szótagban nincs kitéve magánhangzó, akkor zárt vagy nyílt jellegétől függően a megfelelő magánhangzóval olvasandó.

Egyszerű magánhangzók[szerkesztés]

Az alábbi táblázatban nagykötőjel szerepel a mássalhangzó helyén, amely alá/fölé/mellé a magánhangzókat illesztjük. A magánhangzók táblázatában általában csak az alapértelmezett, nyílt (magánhangzóra végződő) szótagbeli jelüket tüntetik fel (ezért beszélnek 18 egyszerű magánhangzóról); zárt (mássalhangzós végű) szótagokban azonban egy-két esetben eltér a jelölésük: ezeknél a két jelet külön sorban, „ny” és „z” betűkkel jelöljük. A rövid magánhangzó jele számos esetben a megfelelő hosszú magánhangzó jeléből származik: nyílt szótagokban többnyire az utána tett jellel, zárt szótagban pedig nemritkán a föléje illesztett rövidítőjellel ( ◌็ ).

A két középen képzett hang (/ɯ/ és /ɤ/) rendre a magyar ű-re és ő-re hasonlít (IPA /y/ és /ø/), de abban különböznek tőlük, hogy hátul képzettek és ajakkerekítés nélküliek (az orosz jerü, illetve annak eggyel nyíltabb változata). Az /ɔ/-val jelölt hang a magyarban nem fordul elő: az o-nál zártabb, az a-nál nyíltabb hangot jelöl (mint az angol law szó végén). Az /e/ jel a magyar é-nek jelöli a rövid és hosszú változatát, az /ɛ/ a magyar e-nek, az /a/ pedig a magyar á-nak.

Világoszöld háttérrel vannak kiemelve azok a kombinációk, amelyeknek nincs saját jelük, hanem más hangok jeleiből állnak.

  Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett
rövid hosszú rövid hosszú rövid hosszú
Zárt i ɯ u
 ◌ิ   ◌ี   ◌ึ  ny:  ◌ือ   ◌ุ   ◌ู 
z:  ◌ื 
Középzárt e ɤ o
ny:เ◌ะ เ◌ ny:เ◌อะ  ny:เ◌อ  โ◌ะ โ◌
z:เ◌็  z:เ◌ิ  jelöletlen
Középnyílt ɛ × ɔ
ny:แ◌ะ แ◌ ny:เ◌าะ ◌อ
z: แ◌็  z: ◌็อ
Nyílt a × ×
ny: ◌ะ ◌า
z: ◌ั 

Az รร jel (két db „r”), ha zárt szótagban áll (mássalhangzó követi ugyanazon szótagban), szintén a rövid /a/ hangra utal (akárcsak az  ◌ั ); ha viszont önmagában zárja le a szótagot, akkor /an/-nak ejtendő.

Kettős- és hármashangzók[szerkesztés]

Némely kettőshangzóknak (diftongusoknak) külön jelük van, a legtöbbet azonban jelek kombinációjával fejeznek ki. Az alábbi táblázat sorai a diftongus kezdőhangját, oszlopai pedig a véghangját jelölik. (Egy cellán belül balra a rövid, jobbra a hosszú hang jele látható; ahol ez jelöletlen, azok alapértelmezés szerint hosszúak.) Halványzölddel vannak jelölve azok a kombinációk, amelyek jelentése nem vezethető le alkotóelemeik összegéből.

Kezdő-
hang ↓
Vég-
hang →
a ɛ i/j u/w
a × ไ◌ ใ◌

◌ัย
ไ◌ย

◌าย
เ◌า ◌าว
ɛ × × แ◌็ว แ◌ว
e × × × เ◌็ว เ◌ว
i ◌ิย เ◌ียะ เ◌ีย ◌ิว
o × × โ◌ย ×
ɔ × × ◌็อย ◌อย ×
ɤ × × เ◌ย เ◌อว
u/w ◌ัวะ

◌ว
◌ว

◌ัว

◌วา
× ◌ุย ◌ูย
ɯ เ◌ือะ เ◌ือ × × ×
Hármas-
hangzók
เ◌ียว ◌วย ◌วาย เ◌ือย
iːao u(ː)aj ɯːaj

Mássalhangzó-magánhangzó kombinációk[szerkesztés]

Az alábbi kombinációt általában a magánhangzók közé sorolják, noha kiejtve egy magánhangzóból és egy mássalhangzóból áll:

◌ำ am

A kis kör és az ívelt vonal valójában egyetlen jelet képez: a kettőnek együtt saját kódja van, és a thai billentyűzeten is egyetlen leütéssel lehet előhívni.

A hagyományos kombinációk közé tartoznak az alábbiak, amelyeket az ábécébe is be szoktak sorolni (a két r kezdetűt az után, a két l kezdetűt pedig az után):

Jel Neve Thai királyi átírás IPA-átírás Magyar átírás
Szótag
elején
Szótag-
végen
Szótag
elején
Szótag-
végen
Szótag
elején
Szótag-
végen
ra rü rue - - - -

A szótag tónusának kialakulása[szerkesztés]

A szótag tónusa az első mássalhangzóbetű tónusától, a szótagon lévő esetleges tónusjeltől, valamint a szótag nyílt vagy zárt jellegétől függ.[1] Nyílt szótagok azok, amelyek zengőhangra végződnek ([m], [n], [ŋ], azaz „ng”, [j]), vagy pedig hosszú magánhangzóra, illetve kettőshangzóra. (Ebből a szempontból hosszúnak számít a röviden ejtett ai és az ao diftongus is, jóllehet ezek világosan szembeállíthatók a hosszú ái, áo párjukkal.) A zárt szótag végződése lehet zárhang ([p], [t], [k]) vagy rövid magánhangzó.[2]

Thai tone rules.png

Jelmagyarázat:

  • kék: mély, zöld: középső, piros: magas tónusú (szótagkezdő) mássalhangzó
  • az egymás alatti 5 szint: magas, emelkedő, középső, eső, mély tónusú szótag
  • keskeny ellipszis: szótag rövid magánhangzóval
  • széles ellipszis: szótag hosszú magánhangzóval
  • „nyílt” (üres) kör: nyílt szótag
  • „zárt” (teli) kör: zárt szótag
  • valamint a thai tónusjelek.

Ha például egy szótag mély tónusú mássalhangzóval kezdődik (kék szín), zárt, nincs rajta tónusjel (körök), és hosszú magánhangzót tartalmaz (széles kör), akkor az a szótag eső tónusú lesz (fentről a 4. szint, balra, teli ellipszis). Vagy ha egy szótag középső tónusú mássalhangzóval kezdődik (zöld szín), és 1. tónusjelet tartalmaz, annak a szótagnak mély lesz a tónusa (a legalsó szint, középen).

A mély tónusú betűvel kezdődő szótagoknál úgy jelölik a két hiányzó tónust (az emelkedőt és a mélyet), hogy egy magas tónusú (ha híp) betűt tesznek az első mássalhangzóbetű elé, amely néma, és csupán helyesírási szerepe van. Hasonló szerepet tölt be egy-két szóban az (a áng) betű. Ha egy szótag elején különböző tónusú mássalhangzók állnak, a szótag tónusát az első határozza meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Angolul live és dead, szó szerint „élő” és „holt”, de ez a terminológia a magyarban kevésbé elterjedt.
  2. David Smyth: Teach yourself Thai, Hodder & Stoughton, London 2003, ISBN 0-340-86857-0, 38. és 200–201. o.

Források[szerkesztés]