Terjőke kígyószisz

Terjőke kígyószisz
	Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Család:	Borágófélék (Boraginaceae);
Alcsalád:	Boraginoideae;
Nemzetség-; csoport:	Lithospermeae;
Nemzetség:	Kígyószisz (Echium);
Fajcsoport:	E. sect. Echium;
Faj:	E. vulgare;
Tudományos név
	Echium vulgare; L., 1753.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú médiaállományokat és Terjőke kígyószisz témájú kategóriát.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó kígyószisz (Echium) nemzetség egyik faja. Népies nevei: Alcubisi füve, kisökörnyelv, pirosító gyökér, terjőke.

Származása, elterjedése

Európában őshonos. Ázsiában és Észak-Amerikában, valamint Dél-Amerikában is megtalálható. Észak-Amerika egyes részein, köztük Észak-Michiganben is naturalizálódik, Washington államban inváziós fajként szerepel.

Megjelenése, felépítése

30–100 cm magasra növő lágyszárú. Az egész növényt sötét, barna szemölcsök borítják, és azokból érdes szőrszálak állnak ki. Tőlevelei széles, szárnyas nyélbe keskenyednek, a lándzsás, ülő, félig szárölelő szárlevelek válla lekerekített.

A kunkorvirágzatok legfeljebb 50 cm hosszú, hengeres, sokvirágú álfürtökben nőnek a levélkék hónaljában. Az egyes virágok ferdén tölcséresek. A 4-5 halványzöld csészelevél a szárhoz hasonlóan, sűrűn szőrös; csak az aljuk nő össze. A kihegyezett cimpákon a hosszú serteszőrök között sűrű, rövid szőrzet is nő. A többé-kevésbé kétajkú párta legfeljebb 2 cm hosszú, csöve a csészénél rövidebb, szája ferde, világos-, illetve pirosaskék, ritkán fehér. A pártacsőben nincsenek torokpikkelyek. Az öt sziromlevél egymással összenőtt. A bibeszál kétágú. Az ibolyakék porzószálak hajlottak. A felső állású magház két termőlevélből alakul ki.

Hasadó termése négy háromélű, ripacsos makkocska; a résztermések élei fogasak.

Életmódja, termőhelye

Főként a domb- és hegyvidékeken nő, ritkábban az alhavasi övbe is felkapaszkodik. Gyomtársulásokban, parlagokon, legelőkön, útszéleken, kavicsgödrökben, vasutak mentén és kikötőkben, kőfejtőkben gyakori.

Kétéves növény, Európában májustól októberig virágzik.

Alfajok, változatok

E. v. ssp. vulgare (törzsváltozat)
E. v. ssp. pustulatum

Felhasználása

Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Ehhez drognak a növény virágos hajtásainak felső, körülbelül 30 cm-es részét gyűjtik, majd szárítják. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány. A drog latin neve: echii herba. Egy evőkanálnyi drogot egy csésze vízzel forráznak le. Teakeverékekben is szerepel.

Fogyasztása nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára!^[1]