Terjőke kígyószisz

Terjőke kígyószisz
	Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Család:	Borágófélék (Boraginaceae);
Alcsalád:	Boraginoideae;
Nemzetség-; csoport:	Lithospermeae;
Nemzetség:	Kígyószisz (Echium);
Fajcsoport:	E. sect. Echium;
Faj:	E. vulgare;
Tudományos név
	Echium vulgare; L., 1753.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú médiaállományokat és Terjőke kígyószisz témájú kategóriát.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó kígyószisz (Echium) nemzetség egyik faja. Népies nevei: Alcubisi füve, kisökörnyelv, pirosító gyökér, terjőke.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Európában őshonos. Ázsiában és Észak-Amerikában, valamint Dél-Amerikában is megtalálható. Észak-Amerika egyes részein, köztük Észak-Michiganben is naturalizálódik, Washington államban inváziós fajként szerepel.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

30–100 cm magasra növő lágyszárú. Az egész növényt sötét, barna szemölcsök borítják, és azokból érdes szőrszálak állnak ki. Tőlevelei széles, szárnyas nyélbe keskenyednek, a lándzsás, ülő, félig szárölelő szárlevelek válla lekerekített.

A kunkorvirágzatok legfeljebb 50 cm hosszú, hengeres, sokvirágú álfürtökben nőnek a levélkék hónaljában. Az egyes virágok ferdén tölcséresek. A 4-5 halványzöld csészelevél a szárhoz hasonlóan, sűrűn szőrös; csak az aljuk nő össze. A kihegyezett cimpákon a hosszú serteszőrök között sűrű, rövid szőrzet is nő. A többé-kevésbé kétajkú párta legfeljebb 2 cm hosszú, csöve a csészénél rövidebb, szája ferde, világos-, illetve pirosaskék, ritkán fehér. A pártacsőben nincsenek torokpikkelyek. Az öt sziromlevél egymással összenőtt. A bibeszál kétágú. Az ibolyakék porzószálak hajlottak. A felső állású magház két termőlevélből alakul ki.

Hasadó termése négy háromélű, ripacsos makkocska; a résztermések élei fogasak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Főként a domb- és hegyvidékeken nő, ritkábban az alhavasi övbe is felkapaszkodik. Gyomtársulásokban, parlagokon, legelőkön, útszéleken, kavicsgödrökben, vasutak mentén és kikötőkben, kőfejtőkben gyakori.

Kétéves növény, Európában májustól októberig virágzik.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

E. v. ssp. vulgare (törzsváltozat)
E. v. ssp. pustulatum

Felhasználása[szerkesztés]

Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Ehhez drognak a növény virágos hajtásainak felső, körülbelül 30 cm-es részét gyűjtik, majd szárítják. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány. A drog latin neve: echii herba. Egy evőkanálnyi drogot egy csésze vízzel forráznak le. Teakeverékekben is szerepel.

Fogyasztása nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára!^[1]