Tarajos pajzsika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tarajos pajzsika
502 Dryopteris cristata.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Pterydophyta
Osztály: Polypodiopsida
Rend: Polypodiales
Család: Dryopteridaceae
Nemzetség: Dryopteris
Tudományos név
Dryopteris cristata
(L.) A.Gray
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarajos pajzsika témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos pajzsika témájú médiaállományokat és Tarajos pajzsika témájú kategóriát.

A tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) Eurázsia és Észak-Amerika láperdeiben honos, a pajzsikafélék családjába tartozó páfrányfaj. Magyarországon fokozottan védett.

Megjelenése[szerkesztés]

Dryopteris cristata leaf.jpg

A tarajos pajzsika közepes termetű, 15–60 cm magas, évelő növény. Levélnyelének hossza kb. a levéllemez felét teszi ki. A levélnyél vékony, sárgás- vagy halványzöld, barázdált, tövénél vörösbarnán pikkelyes, szőrös. Az 5–15 cm széles levél egyszeresen összetett, nyújtottan lándzsás, színe élénkzöld vagy világoszöld. Többnyire zölden telel át. A száron váltakozva elhelyezkedő, csipkés-fűrészes élű levélszárnyak alul lekerekített körvonalúak, végük hegyesedő. A levélszáron lefelé haladva méretük enyhén egyre kisebb lesz, a legalsók körvonala már majdnem egyenlő oldalú háromszöget formáz. A csúcson a kis levélszárnyak összenőnek. A meddő levelek lefelé hajlanak és hamar elterülnek a talajon, a csavarodott nyelű spórások végig felállóak maradnak.

Spórái július-szeptember között érnek.

Hasonlíthat hozzá a gyakori erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), de a tarajos pajzsika alsó levélszárnyai rövidebbek, szélesebbek, végük lekerekítettebb.

A tarajos pajzsika tetraploid és hibrid eredetű. Kromoszómaszáma 2n = 164. Az észak-amerikai Dryopteris ludoviciana és egy ismeretlen (lehetséges hogy kipusztult) páfrány kereszteződéséből származik és kromoszómaszáma megkétszereződött.

Elterjedése[szerkesztés]

Európa északi és mérsékelt övi zónájában, a Balkánon, a Fekete-tenger térségében, Szibériában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon a Csereháton, a Putnoki-dombvidéken, a Keszthelyi-hegységben, a Tapolcai-medencében, Somogyban, az Őrségben, a Nyírségben, a Bereg-Szatmári-síkságon, a Vend-vidéken, és a Kemenesháton található meg. Legnagyobb, uzsai állománya kipusztult.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.

Termőhelye[szerkesztés]

Vízigényes, árnyékkedvelő, mészkerülő, tőzegjelző faj. Savanyú láperdőkben, égeresekben, füzesekben, tőzegmohás nádasokban található meg.

Gyökere mérgező, a B1-vitamint lebontó tiamináz enzimet tartalmaz. A népi gyógyászatban régóta használják féregűzőként.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]