Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei
Alapítva 1976-05-05
Megszűnt 2009-05-18
Székhely Tamil Ílam (Srí Lanka)
Nyelvek tamil
Vezető Velupillai Prabhakaran

A Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei témájú médiaállományokat.
Srí Lanka területei, melyet a Tamil Ílam számára megszerzett az LTTE, 2005 decemberéig: piros területek az LTTE irányítása alatt; narancssárga területek részben az LTTE, részben a Srí Lanka-i kormány irányítása alatt; a sárga területeket meghódították, de nem irányították

Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei (tamil: தமிழீழ விடுதலைப் புலிகள் Tamiḻīḻa viṭutalaip pulikaḷ, szingaléz: දෙමළ ඊළාම් විමුක්ති කොටි Dhemala Ílam vimukthi Koti, közismert angol nevén Liberation Tigers of Tamil Eelam, LTTE vagy Tamil Tigrisek) Srí Lanka északi részén 1976 május 5-e és 2009 május 18-a között működö militáns terrorista szervezet. 1976 májusában alakult Velupillai Prabhakaran vezetésével, aki szeparatista, nacionalista felkelést vívott annak érdekében, hogy a tamil népesség számára független államot (Tamil Ílam) hozzon létre Srí Lanka északi és keleti részén.[1][2][3] Ez a mozgalom vezetett az 1983–2009-ig tartó Srí Lanka-i polgárháborúhoz, amikor az LTTE vereséget szenvedett a Srí Lanka-i hadseregtől Mahinda Rádzsapaksza elnöksége alatt.[4][5][6]

Nacionalista alapokon nyugvó nemzeti önrendelkezés hívószavával, katonai győzelmeknek és politikájuknak köszönhetően az LTTE a tamil közösség nagy részének támogatását bírta.[7] A jaffnai Egyetemi tanárok az Emberi Jogokért szerint „...a belső terror és nacionalista ideológia sikeres kombinációjának köszönhetően az LTTE a végletekig megosztotta a közösséget, egyúttal megfosztotta őket a tiltakozás békés eszközeitől, és attól, hogy mint közösség kiértékelje és értelmezze a saját helyzetét. Ez azt a látszatot keltette, hogy az egész társadalom a lázadók mögött áll.”[8]

Jellemzői[szerkesztés]

Az LTTE fő erejét fejlett katonai szervezetének köszönhette, és annak, hogy számos, nagy horderejű gyilkos támadást hajtott végre több magas rangú Srí Lanka-i és indiai politikus ellen. Az LTTE volt az egyetlen militáns csoport, aki sikeres merényletet hajtott végre két ország vezető politikusa ellen,[9] az egyik a korábbi indiai miniszterelnök Radzsiv Gandhi (1991) a másik a Srí Lanka-i elnök Ranaszinghe Premadásza (1993).[1][10][11]

Az LTTE fejlesztette ki először azokat az öveket[9] amelyeket a mai napig az öngyilkos merényleteknél használnak, elsőként alkalmaztak női elkövetőket az öngyilkos merényleteik során.[9] Ez volt az első fegyveres csoport, amelyik légierővel rendelkezett,[12] miután megszerzett néhány könnyű légi járművet.[13]

Jelenleg tiltott terroristaszervezetként tartják nyilván 32 országban, köztük az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Indiában, de a tamilok támogatják az indiai Tamilnádu államban.[14]

A szervezet élén Velupillai Prabhakaran állt a kezdetektől egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig.[15]

Az LTTE eredetének hátterében a Srí Lanka-i történelmi etnikumok közötti feszültségek, a többségi szingaléz és a kisebbségi tamil népcsoportok közötti történelmi egyenlőtlenségek állnak. A Srí Lanka-i kormányok már a gyarmati időkben megpróbálták orvosolni az aránytalanságokat a tamil kisebbség megkülönböztető támogatásával,[1][16] ám ez hosszú távon kirekesztő nemzetiségi politikához vezetett és lehetőséget adott néhány tamil vezető szeparatista ideológiájának érvényre jutására. Az 1970-es években, a kezdetben erőszakmentes politikai küzdelem a független, egységes etnikai tamil állam létrehozásért az LTTE irányításával erőszakos szeparatista felkeléshez vezetett.[1][16]

Megszűnése[szerkesztés]

Az LTTE és a Srí Lanka-i hadsereg közötti intenzív, sorozatos katonai összecsapások során gyakran cserélt gazdát Srí Lanka északi, északkeleti része. A konfliktus alatt mintegy négy sikertelen fordulóban történtek béketárgyalások a Sri Lanka-i kormány kezdeményezésére. Hatalma csúcsán 2000-ben, az LTTE Srí Lanka északi és keleti tartományainak 76%-át tartotta ellenőrzése alatt.[17] 2002-ben, a béketárgyalások utolsó fordulójának kezdetén, az LTTE 15 000 km2 területet tartottak ellenőrzésük alatt. Miután a békefolyamat 2006-ban megszakadt, a Srí Lanka-i hadsereg elindított egy nagyszabású offenzívát az LTTE ellen, ezzel gyakorlatilag felszámolta a lázadókat. A kormányerők végül az egész országot ellenőrzésük alatt tudhatták. Az LTTE feletti győzelmet a Srí Lanka-i elnök, Mahinda Rádzsapaksza 2009 május 16-án jelentette be,[18] május 17-én a lázadók elismerték vereségüket.[19]

Prabhakarant a kormányzati erők 2009 május 19-én ölték meg. Szelvarásza Pathmanathan követte Prabhakarant az LTTE élén, de 2009 augusztusában, őt is letartóztatták Malajziában és átadták a Srí Lanka-i kormánynak.[20]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Sherman, Jake. The Political Economy of Armed Conflict: Beyond Greed and Grievance. New York: Lynne Rienner Publishers, 198. o (2003). ISBN 978-1-58826-172-4 
  2. Thiranagama, Sharika. In My Mother's House: Civil War in Sri Lanka. University of Pennsylvania Press, 108. o (2011) 
  3. Åke Nordquist, Kjell. Gods and Arms: On Religion and Armed Conflict. Casemate Publishers, 97. o (2013) 
  4. Sri Lanka – Living With Terror”, Frontline, PBS (Hozzáférés ideje: 2009. február 9.) 
  5. SCENARIOS-The end of Sri Lanka's quarter-century war”, Reuters, 2009. május 16. 
  6. Sri Lanka Rebels Concede Defeat”, Voice of America, 2009. május 17. 
  7. Wilson, A. J.. Sri Lankan Tamil Nationalism:Its Origins and Development in the Nineteenth and Twentieth Centuries. Sydney: C. Hurst & Co. Publishers, 24,131–132. o (2000). ISBN 1-85065-338-0. OCLC 237448732 
  8. History of the UTHR(J). The University Teachers for Human Rights (Jaffna), 2000. január. (Hozzáférés: 2015. június 30.)
  9. ^ a b c Taming the Tamil Tigers. FBI, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
  10. Pavlović, Zoran. Terrorism and security. New York: Chelsea House Publishers (2009). Hozzáférés ideje: 2014. január 18. 
  11. Ethnic cleansing: Colombo”, The Hindu, 2007. április 13. 
  12. Bandarage, Asoka. The separatist conflict in Sri Lanka: terrorism, ethnicity, political economy. London; New York: Routledge (2009). OCLC 301341020 
  13. Sri Lanka rebels in new air raid”, BBC News, 2007. április 29. (Hozzáférés ideje: 2009. február 9.) 
  14. Majority in Tamil Nadu favours backing LTTE: Poll. Silicon India News, 2009. március 1. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  15. Mark Tran. „Prabhakaran's death and fall of LTTE lead to street celebrations in Sri Lanka”, The Guardian, 2009. november 30. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 24.) 
  16. ^ a b Robert Picciotto, Rachel Weaving. Security And Development: Investing In Peace And Prosperity. London: Routledge, 171. o (2006). ISBN 978-0-415-35364-9 
  17. Humanitarian Operation Timeline, 1981–2009. Ministry of Defence (Sri Lanka). (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  18. President to announce end of war”, Times Online, 2009. május 17. (Hozzáférés ideje: 2009. május 16.) 
  19. Tamil Tigers admit defeat in civil war after 37-year battle”, News.com.au, 2009. május 17. (Hozzáférés ideje: 2009. május 17.) 
  20. D.B.S. Jeyaraj. „'Operation KP': the dramatic capture and after”, The Hindu, 2009. augusztus 9. 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]