Tabaré Vázquez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tabaré Vázquez
Tabaré26022007.jpg
Uruguay köztársasági elnöke

Születéskori neve Tabaré Ramón Vázquez Rosas
Született 1940. január 17.
Montevideo
Párt Partido Socialista del Uruguay

Házastársa María Auxiliadora Delgado
Foglalkozás Orvos, politikus
Iskolái Köztársasági Egyetem

Díjak
  • National Order of San Lorenzo
  • Order of Merit of the State of Qatar
  • Order of Omar Torrijos Herrera

Tabaré Vázquez aláírása
Tabaré Vázquez aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tabaré Vázquez témájú médiaállományokat.

Tabaré Ramón Vázquez Rosas (Montevideo, 1940. január 17. –) uruguayi politikus és orvos. 2015. március 1-jétől az Uruguayi Keleti Köztársaság elnöke. Ezt megelőzően - 2005. március 1. és 2010. március 1. között - már betöltötte ezt a tisztséget. Ő egyben a Frente Amplio (Széles Front) politikai szervezet egyik vezetője is.

Ő volt az első baloldali jelölt, aki komolyabb választási pozíciót töltött be, amikor 1989-ben Montevideo polgármestere lett és 2004-ben (két korábbi kísérlet után) köztársasági elnöknek választották. Ezzel megtörte a tradicionális pártok, a Partido Colorado (Színes Párt) és a Partido Nacional (Nemzeti Párt) hegemóniáját.

Élete[szerkesztés]

Származása, iskolái és korai pályafutása[szerkesztés]

Tabaré Ramón Vázquez Rosas 1940. január 17-én született Montevideo egyik külvárosában, a "La Teja" nevű munkásnegyedben. 1969-ben a köztársasági egyetemen orvosi diplomát szerzett, valamint 1972-ben onkológusi és radiológusi végzettséget szerzett. A családi tragédiák (szülei és testvére is rákban hunytak el) jelentősen hozzájárultak pályaválasztásához. 1976-ban a francia kormány ösztöndíjával további tanulmányokat folytatott a rákkutatás területén a párizsi Gustave Roussy Intézetben. Tanulmányai kezdetén a Partido Socialista (Szocialista Párt) tagja lett, amelyet 1910-ben alapítottak egy jelentéktelen marxista szervezetként.[1]

A párt 1971-ben egyesült a hírhedt Movimiento Nacional de Liberación-Tupamaros-szal (felszabadítás-Tupamaros nemzeti mozgalommal), amely városi guerilla mozgalmat szervezett és egyéb, kisebb pártokkal egyesülve megalakították a Frente Ampliót (Széles Frontot). Ennek az elnöki tisztségére Líber Seregni tábornokot nevezték ki. 1973. június 27-én a hadsereg Tupamaros elleni fegyveres beavatkozása és az azt követő katonai puccs után a baloldali erőket visszaszorították és ennek következtében Tabaré Vázquez-nek is fel kellett függesztenie a politikai tevékenységét.[1]

A demokrácia helyreállítása után, 1985-ben harcot folytatott azon amnesztia törvénytervezet ellen, amely a hadsereg és a rendőrség tagjait érintette volna. Ezt végül a parlament jóváhagyta. Bár 1987-től a Partido Socialista központi bizottságának tagja volt, esetenként a pártétól eltérő véleményt képviselt. Ilyen volt az is amikor ellenezte az abortusz legalizálását is biológiai, filozófiai és emberi alapon. 1989 novemberében a baloldali Frente Amplio (Széles Front) támogatásával Montevideo polgármestere lett, amivel a figyelem központjába került.[1]

Indulásai az elnökválasztásokon[szerkesztés]

1994 novemberében az Encuentro Progresista („Haladó Találkozás”) nevű koalíció jelöltjeként (melynek tagja volt a Frente Amplio is) indult először az elnökválasztáson, amelyen a harmadik helyen végzett 30,6 %-kal. 1999. október 31-én, második nekifutásra nagyobb sikert ért el, amikor az első körben 40,11 %-kal a legtöbb szavazatot kapta. Bár ez meglehetős baloldali sikernek tekinthető, a második fordulóban ellenfelei egyesítették erőiket, így a Partido Colorado jelöltje, Jorge Batlle 51,59 %-ot ért el és megnyerte a választásokat.[1]

1996 decemberében, a harmadik kongresszuson megválasztották a Frente Amplio elnökének Seregni lemondása után. Ezt követően ideológiai változtatásokat hajtott végre a szociáldemokrácia irányába, aminek következtében konfrontálódott a párt radikális tagjaival.[1]

2004-ben a Frente Amplio és az Encuentro Progresista (Haladó Szövetség) közös jelöltjeként megszerezte a szavazatok 50,45 százalékát.

Első elnöksége[szerkesztés]

Tabaré Vázquez és házastársa, María Auxiliadora Delgado

Tabaré Vázquezt 2005. március 1-jén iktatták be. Elnökségének legjelentősebb eredményei között van a mélyszegénység elleni kétszázmillió dolláros nemzeti segélyterv megvalósítása, a gazdaság fejlesztése és az 1973-tól 1985-ig tartó jobboldali diktatúra alatt elkövetett emberi jogi sérelmek orvoslása. Vázquez első elnöksége alatt javult a szegények egészségügyi ellátása, bár az ehhez szükséges személyijövedelemadó-emelés ellenállásba ütközött. Megnyílt az örökbefogadás lehetősége az azonos nemű párok előtt.

2008-ban a katolikus Vázquez szembefordult pártjával, amikor a törvényhozásban a szocialisták megszavazták az abortusz legalizálását. Az elnök kilépett az Uruguayi Szocialista Pártból és megvétózta a törvényt.

Az uruguayi alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a hivatalban lévő elnök induljon az újraválasztásért, és 2010-ben José Mujica lett az elnök, szintén a Frente Amplio és az Encuentro Progresista támogatásával.

Második elnöksége[szerkesztés]

Tabaré Vázquez 2014-ben ismét indult az elnökválasztáson, és a Frente Amplio támogatásával győzelmet aratott a konzervatív Luis Lacalle Pou felett.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Biografiasyvidas.com: Tabaré Vázquez. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
  2. Simon Romero and Mauricio Rabufetti: Tabaré Vázquez Reclaims Presidency in Uruguay Election. New York Times, 2014. november 30. (Hozzáférés: 2014. december 1.)

Források[szerkesztés]