Tűzcsíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tűzpinty szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tűzcsíz
Cucullatamachocolombia.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Nem: Carduelis
Faj: C. cucullata
Tudományos név
Carduelis cucullata
Swainson, 1820
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzcsíz témájú kategóriát.

A tűzcsíz, kapucinus csíz vagy tűzpinty (Carduelis cucullata) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a valódi pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Carduelis nemzetségbe tartozó madárfaj.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzcsíz a valódi pintyfélék (Fringillidae) családon belül a kúpcsőrűek (Carduelinae) népes alcsaládjába tartozó faj. A jelenleg elfogadott taxonómia szerint a Carduelis nemzetség tagja, azonban sokak szerint az egymással sok közös, a többi fajtól különböző vonásokat mutató csízek külön nemzetséget, a Spinust alkotják. Emiatt Spinus cucullatus néven is ismert a faj. Eredeti élőhelyei az 100–1500 m között fekvő nedves örökzöld és száraz lombhullató erdők, cserjével tarkított magas füvű gyepek és legelők. Ezen élőhelyek és magasságok között szezonálisa és napi szinten vándorolnak a madarak, emiatt az eredetileg nagy elterjedési terület ellenére sem alakultak ki alfajai.[1]

Elterjedés és természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzcsíz eredeti elterjedési területe Kolumbia, Guyana, Venezuela, Bolívia, valamint Trinidad és Tobago (ez utóbbi államból kipusztult). Csinos külseje és szép éneke miatt régóta kedvelt kalitkamadár, azonban a közkeletű felfogás szerint igazán nagy érdeklődés akkor éledt iránta, amikor kiderült, hogy a kanárival alkotott hibridjei között akadnak termékenyek és felcsillant a remény, hogy a vörös színt rögzíteni tudják a kanári tollazatában is. Ezt az elméletet többen több okból vitatják, azonban tény, hogy a vad állomány a tömeges méretű befogások miatt drámaian megcsappant. Az 1940-es évek óta Venezuelában illegális a tűzcsízek befogása és a velük való kereskedelem, de a XX. század elején még gyakori faj létszáma drámaian lecsökkent, mára a vadon élő állományt 1500-7000 példány körül becsülik. Ebben az aggasztóan alacsony számban (a hobbiállatként tartott egyedek száma ennek legalább tízszerese) benne foglaltatik az a populáció is, amelyet 2000-ben Mark Robbins és csapata fedezett fel Guyanában, illetve a Puerto Rico-ban fogságból szökött madarakból kialakult (ám azóta csaknem eltűnt) állomány is. A vadon élő tűzcsízek száma tovább csökken, immár nemcsak a befogásnak, hanem az élőhelyek megszűnésének is "köszönhetően". Szerencsére a legnagyobb egyedszámmal rendekező Venezuela és Guyana egyaránt tesz erőfeszítéseket a faj megmentésére és a kereskedelemmel veszélyeztetett fajokat védő nemzetközi egyezmény, a CITES is az I. függeléken szerepelteti. Az európai, fogságban élő tűzcsízek száma stabil, a faj jól költ a tenyésztőknél, így a vadbefogás teljes mértékben szükségtelen.[1]

Tűzcsíz hím éneke

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzcsíz rendkívül dekoratív madárfaj. Testhossza nagyjából 10 cm, valamivel kisebb, mint egy zebrapinty. A hím tollazatának alapszíne vörös, feje, evezőtollai és farka fekete. Szárnyán a kúpcsőrűek alcsaládjára jellemző szárnycsík található. A tojó tollazata ennél szerényebb, alapszíne szürke, evezőtollai és farka fekete. A hímnél említett szárnycsík a tojónál is jelen van. Vörös színezet a tojónál a szárnyon kívül csak a mellen és a farktőn figyelhető meg. Egyes tojók fejtetőjén gyengébb-erősebb fekete színezet is megfigyelhető. A fiatal madarak vörösesbarnák, a szárnyon és a farkon megfigyelhető sötétebb mintával.

Tartás, tenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzcsíz nagy számban tartott díszmadár, tartási és tenyésztési feltételei azonban a kezdőknek nem mindig betarthatóak. Mivel a vadon élő tűzcsízek viselkedéséről, szokásairól viszonylag keveset tudunk, így az Európában régóta jelen lévő tenyésztett állományból merített tapasztalatokat vehetjük alapul. Mark Robbins kutató vadonban szerzett tapasztalatai alapján a tűzcsízek fő költési időszaka április és június között van, amit egy másodlagos szezon is követhet november-december hónapokban. Ennek ellenére az európai tenyésztett állomány egy jelentős részét ebben az eredetileg másodlagos, téli időszakban költetik. Ennek az oka nem ismert, de ezáltal a fogságban élő állománynál is két szezon alakult ki.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]