Ugrás a tartalomhoz

Tűzelhalás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erwinia amylovora
Rendszertani besorolás
Ország: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Proteobacteria
Osztály: Gammaproteobacteria
Rend: Enterobacteriales
Család: Enterobacteriaceae
Nemzetség: Erwinia
Faj: E. amylovora
Tudományos név
Erwinia amylovora
(Burrill 1882) Winslow et al. 1920
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erwinia amylovora témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erwinia amylovora témájú kategóriát.

A tűzelhalás az Erwinia amylovora nevű baktérium által okozott súlyos növényi betegség. A kórokozó gazdanövényei a rózsafélék családjába tartozó 33 nemzetség kb. 130 faja, köztük az alma, a körte, a birs naspolya, galagonya és számos dísznövény. [1][2] Az E. amylovora faj 16 törzsét különböztették meg különböző földrajzi helyekről, különböző növényekről vett minták alapján. A Japánból származó ázsiai körtéről vett minta kórokozóját genetikai különbözősége miatt E. amylovora pv. pyrinek nevezték el.[3] Ez az almákat mérsékelten fertőzi.[1]

Az EU-ban zárlati károsító.[4][5]

Története

[szerkesztés]

A betegség kórokozója Észak-Amerikában honos. Először 1882-ben publikálták, kórokozóját akkor Micrococcus amylovorusnak nevezték el.

Európában először Angliában jelent meg 1955-ben. Innen a kontinensen kelet felé gyorsan terjedt, de ugyanekkor dél felé is megfigyelték, Egyiptomban 1964-ben tettek jelentést róla.

Ausztriában 1993-ban jelent meg. Magyarországon először 1995 telén észlelték Nyárlőrincen, az első közlemény ezt követően jelent meg róla a Növényvédelem című szakfolyóiratban. Egy-két év alatt a betegség az egész országban elterjedt és évjárattól függően járványos méreteket öltött.

Közös osztrák-magyar kutatási eredmények szerint a két országban a típustörzsek genetikai vizsgálatok alapján eltérőek voltak, Ausztriába nyugat felől, Magyarországra dél felől érkezett a kórokozó.[1]

Életmódja

[szerkesztés]

A fák fekélyes sebeiben, fertőzött rügyeiben telel át a baktérium, majd meleg (legalább 15 Celsius-fok), párás, esős időben kezd fertőzni a virágon keresztül, ahonnan a hajtások szöveteiben terjed tovább. Szél, madarak és rovarok terjesztik egyik növényről a másikra a kórokozót.[6][1]

Tünetei

[szerkesztés]

A virágok elfeketednek, a hajtásrész pásztorbotszerűen visszahajlik.[1] A fertőzött ágakon tejszerű, majd megbarnuló baktériumnyálka látható, a háncs puha és barna lesz.[6]

Védekezési lehetőségek

[szerkesztés]

Számítógépes előrejelzési programok segítségével, mint pl. a Maryblyt vagy a Billing-féle előrejelzési rendszer.[1]

A megelőzéshez is szükséges az ültetvények, fák folyamatos szemrevételezése, a fertőzött részek eltávolítása legalább 30–40 cm-es egészségesnek látszó hajtásrésszel, emellett nagyon fontos az eszközök fertőtlenítése, különben a betegség visszaszorítása helyett épp ellenkezőleg, annak terjesztése következik be.[1]

A virágzás időszakában a forgalomban kapható Aureobasidium pullulans mikrogomba tartalmú készítmények használhatók, melyek kijuttatva megtelepedve a virágokon elfedik a kórokozó behatolási helyeit (térparazitizmus), ezzel akadályozzák a fertőzés kialakulását.[7]

Virágzás előtt és – a termés minőségromlását elkerülendő – a termés viaszosodása után réztartalmú szerek permetezésével lehetséges a védekezés.[4][8]

Az elhúzódó virágzási idejű vagy másodvirágzásra hajlamos fajtákon a virágok leszedése megakadályozza a fertőzés kialakulását.[9]

Rezisztens gyümölcsfajták már forgalomban vannak, nemesítési programjuk folyamatosan zajlik.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h Nv
  2. Kertészet és szőlészet Archiválva 2015. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (2015-06-11)
  3. Valószínűleg syn. Erwinia pyrifoliae.
  4. a b Heol. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 11.)
  5. Jogtár
  6. a b TK
  7. Bio
  8. Kertészet és szőlészet. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 11.)
  9. A tűzelhalásról az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében Archiválva 2014. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Agrofórum 2014 január

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]