Töviskoronás tengericsillag
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Felnőtt példány a Fidzsi-szigetek mellett
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Acanthaster planci (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Töviskoronás tengericsillag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Töviskoronás tengericsillag témájú médiaállományokat és Töviskoronás tengericsillag témájú kategóriát. |
A töviskoronás tengericsillag (Acanthaster planci) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Valvatida rendjébe, ezen belül az Acanthasteridae családjába tartozó faj.
A töviskoronás tengericsillag valóságos átok a korallszirteken, hiszen a korallok legnagyobb természetes ellensége. Ahol tömegesen felbukkan, ott egész szirteket tehet tönkre.
Előfordulása[szerkesztés]
A töviskoronás tengericsillag a Csendes-óceán és az Indiai-óceán trópusi övébe tartozó részén él. Különösen nagy számban fordul elő az Ausztrália keleti felén elterülő Nagy-korallzátonyon.
Megjelenése[szerkesztés]
A töviskoronás tengericsillag átmérője a kifejlett állatnál 40, olykor 60 centiméter. A karok száma 15-25. A csillag szájnyílása testének alján, középen helyezkedik el. A tengericsillag védelmét mérgező, nyálkás anyaggal bevont szúrós tüskék százai biztosítják. A tüskéket, izmai segítségével mozgatja. Szívótalpai testének központjából kiindulva sugár alakban futnak végig karjai alsó részén. Az állat ezek segítségével mászik fel a szirtre.
Életmódja[szerkesztés]
Az állat éjjel egyedül vagy kisebb csoportokban indul táplálékkeresésre. Nagy populációsűrűség esetén nappal nagy csapatokban indul élelemszerző útra. Tápláléka kemény, szirtlakó korallokon élő puhatestű korallpolipok. Étkezés közben az állat gyomrával ráhelyezkedik a koralltelepre. Emésztősavai feloldják a korallpolipokat, így csak csupasz vázuk marad hátra.
Ellenségei[szerkesztés]
Íjhal: Hátára fordítja a tengericsillagot, és megtámadja az állat szinte védtelen alsó részét.
Tritonkürt: Húsevő csiga, amely felhasítja a töviskoronás tengericsillag testét, és kiszívja a belsejét.
Egyes garnélafajok (Xanthidae): Az állatok ollóikkal csipkedik a töviskoronás tengericsillagot, ha megtámadja a lakóhelyül szolgáló korallt.
Szaporodása[szerkesztés]
A szaporodási időszak a nyár közepén van. Az állat körülbelül 20 millió petét bocsát a vízbe. A lárvák néhány hétig planktonokként élnek a vízben, majd letelepednek, és felveszik kifejlett alakjukat. A 20 millió petéből, mindössze százan élik túl az első időszakot, és telepednek meg a tengerfenéken. A megmaradt utódokból csak egy tucat éri el az ivarérettséget.
Képek[szerkesztés]
.jpg)
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Acanthaster planci (Linnaeus, 1758) WoRMS
- Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/10277#page/3/mode/1up
- Gervais, P. (1841). Astérie. pp. 461–481 in: "Plusieurs professeurs du Jardin du Roi" (eds) (1840-1841) Dictionnaire des sciences naturelles dans lequel on traite méthodiquement des différents êtres de la nature, ...; suivi d'une biographie des plus célèbres naturalistes. Supplément. Tome I. viii+527 pp., 20 pls. Ch. Pitoit, Paris., available online at https://play.google.com/books/reader?id=xJQ5AAAAcAAJ&printsec=frontcover&output=reader&hl=en&pg=GBS.PP11
- Caso, M.E. (1962). Estudios sobre asteridos de Mexico. Observaciones sobre especies Pacificas del genero Acanthaster y descripcion de una subespecies nueva Acanthaster ellisii pseudoplanci. Sobretiro de los Anales del Instituto de Biologia. 32(1+2): 313-331. page(s): 322
- Agassiz, L. (1836). Prodrome d'une Monographie des Radiaires ou Echinodermes. Mémoires de la Société des Sciences naturelles de Neuchâtel. 1, 168-199., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/40297#page/180/mode/1up page(s): 192
- Gray, J. E. (1840). XXXII. A synopsis of the genera and species of the class Hypostoma (Asterias, Linnaeus). Annals of the Magazine of Natural History. 6: 275-290., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/page/2336044#page/309/mode/1up page(s): 281
- de Loriol, P. (1885). Catalogue raisonne des Echinodermes receuillis par M.V. de Robillard a l'Ile Maurice. 2. Stellerides. Memoires de la Société de physique et d'histoire naturelle de Genève. 29(4): 1-84., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/111798#page/321/mode/1up page(s): 6
