Törő Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Törő Imre
Született 1900. szeptember 28.
Debrecen
Elhunyt 1993. szeptember 27. (92 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
hisztológus
Kitüntetései Kossuth-díj

Törő Imre (Debrecen, 1900. szeptember 28.Budapest, 1993. szeptember 27.) magyar orvos, hisztológus.

Élete[szerkesztés]

A debreceni református gimnázium „nagy osztályában” Bay Zoltán, Békés István, Gulyás Pál és Szabó Lőrinc osztálytársa volt. A Debreceni Tudományegyetem orvosi karán 1926-ban szerezte orvosi diplomáját. 1936-ban ugyanitt fejlődéstanból magántanárrá habilitálták. Az ember fejlődésének alapvonalai címen 1936-ban megjelent első művéhez mestere, Huzella Tivadar írt előszót. A berlini Speeman–Mangold iskolából, majd New York-i tanulmányútjáról hazatérve a debreceni anatómiai intézetben kísérleti biológiai és fejlődéstani részleget szervezett. 1947–1950 között a Tudományegyetem Anatómiai és Biológiai Intézetének igazgatója volt. 1950-ben – Huzella Tivadar utódjaként – kinevezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézete igazgatójának, ahonnan 1971-ben vonult nyugdíjba. 1961–1964 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektori tisztét töltötte be. 1952-ben a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki „a celluláris elmélettel szembenálló, új sejtoszlási mechanizmus felfedezéséért”. 1964-ben Hufeland Érem elismerésben részesítették. Megszervezte a Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben alapított Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének morfológiai osztályát, amelynek 1971-ig osztályvezetője, majd haláláig tudományos tanácsadója volt.

Pályafutásának kiemelkedő, elismerésre méltó vonulata tudománypolitikai tevékenysége. 1946-ban (Szent-Györgyi Albert ajánlására) az MTA levelező, 1947-ben rendes tagjává választották. Szervező tevékenysége nyomán alakult meg az MTA Biológiai Osztálya. Alapítója és 1965-től elnöke volt a Magyar Biológiai Társaságnak, a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságán belül 1966-tól elnöke a Hisztokémiai Szekciónak; 1959–1966 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, és 1972-től elnöke a Magyar Humángenetikai Társaságnak. A Természet Világa szerkesztőbizottsági elnöke, az Acta Biologica szerkesztőbizottsági tagja és az Acta Morphologica szerkesztőbizottsági elnöke volt. Eredményes tudományszervező tevékenységének hátterében az állt, hogy nagyon világosan felismerte a biológiai tudományok fejlődésének és differenciálódásának tendenciáit. A hagyományos diszciplínák (anatómia, állattan, növénytan stb.) folytonosságának megőrzése mellett az általa vezetett társaságokban sorra megalakultak a biológia modern tagozódásának megfelelő szakosztályok (hisztokémiai, citológiai [most sejtbiológiai], szövettenyésztő, ökológiai stb.), amelyek ma mind teljes jogú, megbecsült tagjai az illető tudományágak nemzetközi szervezeteinek. Kutatási területei: fejlődésmechanikai vizsgálatok; a szemlencse tanulmányozása, szövetátültetés az elülső szemcsarnokba; a csecsemőmirigy retikulumsejtjeinek és saját nyiroksejtjeinek jellemzése. Magyarországon ő honosította meg a szövettenyésztést.

Művei[szerkesztés]

  • Az ember fejlődésének alapvonalai. Debrecen, 1936.
  • Az ember fejlődése. Bp., 1942.
  • Szövettan. Bp., 1948., 1952., 1958.
  • Általános biológia. Bp., 1956.
  • Az ember fejlődése. Bp., 1960.
  • Az ember normális és pathológiás fejlődése. (Csaba György társszerzővel) Bp., 1964.
  • A biológia és az orvostudomány egyes filozófiai problémái. (Csaba György és Ács Tamás társszerzőkkel) Bp., 1964.
  • Az ember fejlődése és szövettana. Bp., 1968.
  • Huzella Tivadar. Bp., 1973.
  • Ultrastructure of lymphoid organs. An electron-microscopic atlas. (társszerzőkkel) Bp., Philadelphia, Paris, 1975.

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 820. o. ISBN 963-85433-5-3