Tóth Endre (költő, 1824–1885)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Endre
Vasárnapi Ujság 1885. 400. l.
Vasárnapi Ujság 1885. 400. l.
Született 1824. november 30.
Petri magyar
Elhunyt 1885. június 5. (60 évesen)
Vatta magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása földbirtokos, író, költő, ügyvéd, megyebizottsági tag

Tóth Endre (Petri (Szabolcs megye), 1824. november 30.Vatta (Borsod megye), 1885. június 5.) földbirtokos, író, költő, ügyvéd, megyebizottsági tag.

Élete[szerkesztés]

Petriben (mostani nevén: Lövőpetri) született, ahol apja református vallású gazdatiszt volt, aki fiát jogi pályára szánta. Sajátos nézeteihez képest majdnem minden osztályt másutt járatott vele: Debrecenben, Nagykárolyban, Sátoraljaújhelyen, Nagyváradon, Szatmárnémetin és Kassán; a jogot Egerben végezte. 1846-ban Pesten ügyvédi vizsgálatot tett; de lelke már régebben is inkább a szépirodalomhoz vonta. 1847-ben Borsod vármegye tiszteletbeli ügyészévé választotta. Itt érte a szabadságharc, melynek küzdelmeiben 1849. január végeig szolgált a borsodi önkéntes honvéd-zászlóaljban, míg a kassai táborozás alkalmával lábai megfagytak és később csak tábori küldetésekben tehetett szolgálatot. Világos után lappangott és bujdosásában Vattára vetődött, ahol december 25-én nőül vette Okolicsányi Krisztinát. Ezután a nejével kapott kis birtokon élt. Verseivel a szabadságharc éveiben tűnt fel, majd egyike lett az 1850-es évek kedveltebb és termékenyebb lírikusainak. 1862 után a fővárostól távol, gazdasága bajaival elfoglalva, elégedetlenül senyvedt tehetsége, csak akkor újultak fel ismét irodalmi összeköttetései, amikor a Petőfi Társaság alakulása után őt is tagjául választotta.

Közreműködött a következő szépirodalmi vállalatokban költeményeivel: Pesti Divatlap (1846-48), Életképek (1848), Magyar Emléklapot (1850), Magyar Irók Füzetei (1850), Pesti Röpívek (1850), Csokonai Lapok (1850), Hölgyfutár (1850-63), Losonczi Phőnix (1851), Magyar Thalia (1853), Müller és Vas Gereben Nagy-Naptárai (1853-54), Délibáb (1853), Vasárnapi Ujság (1854-61., 1867), Divatcsarnok (1855-59), Fáncsy-Album (1855), Nővilág (1857), Erdélyi Múzeum (1857), Szépirodalmi Album (1858), Remény (1859), Szigeti Album (1860), Arany Koszorúja (1860), Részvét Könyve (1863), Fővárosi Lapok (1864-től), Képes Világ (1866-69), Otthon (II. 1875), Petőfi-Társaság Lapja (1877-78), Magyar Bazár (60-as, 70-es, 80-as évek), Koszorú (1879-81), Gondűző (1880), sat.

Munkái[szerkesztés]

Tóth Endre: Reggeli kép (1867)
  • Zengő bokor. Pest, 1853. Két kötet, arczk. (nyomt. kőny. Walzel A. F. Ezen munkáját T. az 1853. febr. 1. kelt eredeti szerződés szerint eladta Müller Gyula kiadónak száz pfrtért).
  • Ujabb költeményei. Pest, 1855. (Ism. Budapesti Hirlap 751., 753. Gyulai Pál).
  • Angyal Bandi. Költői beszély 6 énekben. U. ott, 1856.
  • Harangvirágok. U. ott, 1862.
  • A Bokor Erzsi története. Elbeszélés. Két képpel. Bpest, év n. (Jó könyvek a magyar nép számára 32).
  • Két kis libapásztor. Elbeszélés 3 fejezetben. Az elhunyt jeles költő utolsó műve 2 képpel. U. ott, év n. (Jó könyvek 39).

Levelei 1838-39-ből (Miskolczi Közlöny 1887. 71. sz.).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.