Tócó-patak

A Tócó-patak Debrecen egyetlen patakja. Az egykori, a török időkben elpusztult Zelemér falu környékén fakad, Sárándnál folyik bele a Kondoros-csatornába. A Tócó-patak Debrecen nyugati részén folyik keresztül, többek között a Tócóskert, Tócórét, Tócóvölgy helyeket nevezték el a patakról. Elhalad még a Debreceni nemzetközi repülőtér, Liget-Lakópark, Böszörményi út helyeken is.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Tócó elnevezés eredetét valószínűleg a tócsa szóból, a debreceni Köntösgát környékéről vette.

Elnevezése[szerkesztés]

A Köntösgáttól lefelé a vizet Kis- és Nagy-Tócónak, míg a mai 4-es úttól délre eső részét Mogyorós folyásának, illetve csatornának is nevezték régebben.

Története[szerkesztés]

A Tócó vízfolyás múltja egészen a 14. századig nyomon követhető. Nevét először az 1316-ban, vagy 1317-ben Debrecentől délre, Szepes környékén, a Tócó partján lezajlott csata nyomán említették, melynek régészeti bizonyítékai is fennmaradtak. A következő említése a 16. és 18. század közötti időszakból maradt ránk, városi utasítások formájában, hiszen ekkor a belvíz elvezetése érdekében több árkot is ástak itt, ezek közül valamelyik lehetett a Tócó eredeti medre. Ami bizonyosra vehető, hogy egyenes szakaszai mesterségesen ásott mederszakaszok.

Régészet[szerkesztés]

A Tócó-patak partjáról több lelet is származik, az elsők a kőkorszakból, de Rézkorból és a bronzkorból való tárgyak, temetkezési helyeket is feltártak itt. A Zelemérnél, a vízfolyás, patak forrássánál egy bronzkori földvár nyomait fedezhetjük fel, valószínűleg az ott található nagy víz segítette annak védelmét.

A Tócóval párhuzamosan sírhalmok (kurgánok) sora található, melyeknek eddig csak egy részét kutatták.

Védett természeti értékei[szerkesztés]

A patak józsai szakasza védett ártéri ligeterdőket, és a hozzá tartozó réteket (száraz gyepeket), melyek nagyrésze síksági pannon löszsztyep foglal magába, rétjein megtalálható a védett ürge (Spermophilus citellus) és a fokozottan védett földikutya (Nannospalax transsylvanicus) élőhelye is.