Ugrás a tartalomhoz

Sárgakoronás bakcsó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárgakoronás bakcsó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Nyctanassa
Stejneger, 1887
Faj: N. violaceus
Tudományos név
Nyctanassa violacea
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgakoronás bakcsó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgakoronás bakcsó témájú médiaállományokat és Sárgakoronás bakcsó témájú kategóriát.

A sárgakoronás bakcsó (Nyctanassa violacea) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen életben maradt faja is. E madárnem másik faja, a Nyctanassa carcinocatactes a 17. században halhatott ki, az európaiak megérkezésével a Bermuda-szigetekre.

Egyes rendszerezések a Nycticorax nembe sorolják Nycticorax violaceus néven.

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Amerikától Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerikáig honos.

Tavakon, mocsarakban valamint tengerpartok mentén él.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Nyctanassa violacea bancrofti
  • Nyctanassa violacea caliginis
  • Nyctanassa violacea cayennensis
  • Nyctanassa violacea gravirostris
  • Nyctanassa violacea pauper
  • Nyctanassa violacea violacea

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 55–61 centiméter, testtömege 625 gramm. Zömök, közepes nagyságú gém, rövid lábai sárgászöldek. A felnőtt egyedek tollazata palaszürke, fekete fejükön feltűnő pofafolt látható, fejtetőjük fehér. A költési időszakban néhány meghosszabbodott fehér toll díszíti a fejüket. A fiatal madarak tollazata barna foltos.

Életmódja

[szerkesztés]

A gémfélék többségétől eltérően a halak nem nagy szerepet játszanak táplálkozásában. Erős csőrével elsősorban kemény páncélú rákokat zsákmányol. Étrendjét békák és más víziállatok egészítik ki. Főleg éjszaka vadászik, a többi gémféléhez hasonlóan lesben állva a víz szélén.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészkét fák vagy bokrok tetejére rakja. Telepesen költő faj. Fészekalja 3–5 tojásból áll.

Egy felnőtt példány
és egy fióka

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]