Szojuz TM–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–4 szovjet személyzettel ellátott háromszemélyes, szkafanderes szállító űrhajó,

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrhajó csatlakozást követően mentő egységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyezik a Szojuz TM–1 űreszközzel.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987. december 21-én indították pályájára a Gagarin indítóállásról. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyeznek a Szojuz TM–1 űreszközzel. Az orbitális egység pályája közel kör volt, perigeuma 337 kilométer, az apogeuma 357 kilométer volt. Összesen 178 napot, 22 órát, 54 percet és 29 másodpercet töltött a világűrben.

A 4. szállító űrhajó, a 3. hosszú távú expedíciós személyzetet vitte a Mir űrállomáshoz. Anatolij Levcsenko a Buran űrrepülőgép kiképzett pilótájaként egy hétig ismerkedett az űrállomással. Az űrhajósok kicserélték szolgálati feladataikat, majd leváltott páros visszatért a Földre. Az új legénység folytatta a biológiai kísérleteket, kristálynövekedést végeztek a Kvant-1 készülék segítségével. Számítógép segítségével mentési gyakorlatot végeztek. Folyamatosan vizsgálták a világűr jelenségeit – galaxisokat, sugárzási viszonyokat. Folyamatosan fényképeztek, adatokat továbbítottak a Földre. Látogatókat fogadtak a Szojuz TM–5, Szojuz TM–6 közreműködésével. Szojuz TM–6-al érkező Valerij Vlagyimirovics Poljakov csatlakozott a szolgálatot teljesítő legénységhez. Egy 4 óra 25 perces űrséta alkalmával napkollektor cserét végeztek, kihelyeztek új műszereket, leszerelték a régieket. A kutatási eredményeket a Progressz–34 teherűrhajóval küldték a Földre. Több alkalommal, összesen 5 óra 10 perces űrsétákkal a röntgen-távcsövet javították meg. Az utolsó űrsétát, 4 óra 12 percet a közelgő szovjet-francia Interkozmosz program előkészítése miatt végeztek.

1988. június 17-én a Szojuz TM–6 fedélzetén Tyitov, Manarov és a francia Jean-Loup Chrétien űrhajóssal földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre, Zsezkazgantól 180 kilométerre.

Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov 365 napot, 22 órát és 38 perces szolgálatával új világcsúcsot ért el a folyamatos világűrbeli tartózkodással.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–3

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–5