Szojuz TM–15

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–15 orosz háromszemélyes szállító űrhajó, a 15. expedíció a Mir űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Interkozmosz-program kíbővített együttműködésének keretében, nemzetközi legénységként a harmadik francia, Michel Tognini űrhajós végezhetett kutatási tevékenységet.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a "Szojuz-TM" ZAO (oroszul: ЗАО "Союз-ТМ"). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

1992. július 27-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 kilométer, az apogeuma 216 kilométer volt. Pályamódosítással közelítette meg a Mirt, majd dokkolt. A kutatásához szükséges berendezéseket, eszközöket a Progressz M-14 teherűrhajó szeptember 2-án szállította a helyszínre. A berendezések, anyagok súlya 750 kilogramm volt, mintegy 4 óra alatt végeztek a pakolással. A 14 napos szolgálati idő alatt Tognini 10-féle (biokémiai, fizikai, technikai, csillagászati) kutatási feladatot hajtott végre. A Progressz M-15 150 kilogramm kutatási eredményt egy leszálló (visszatérő) kapszulával juttatta vissza a Földre.

1993. február 1-jén Zsezkazgan város körzetében, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 188 napot, 21 órát, 41 percet és 15 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 3070.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–14

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–16