Szojuz T–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szojuz T–7
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Szovjet űrprogram
Gyártó RKK Enyergija
Típus emberes űrrepülés
Indítás dátuma 1982. augusztus 19.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Szojuz–U
Tömeg 6850
Pálya Alacsony Föld körüli pálya

COSPAR azonosító 1982-080A
SCN 13425
SablonWikidataSegítség

Szojuz T–7 háromszemélyes szovjet szállító űrhajó (T = oroszul: transzportnij [szállító]), COSPAR-azonosítója 1982-080A.[1] Az űrhajót háromfőnyi személyzettel 1982. augusztus 19-én 17:11:52 UTC-kor indították Bajkonurból a Szaljut–7 űrállomásra és kétfőnyi személyzettel ért földet Zsezkazgantól 190 km-re keletre 1982. augusztus 27-én 15:04 UTC-kor.[2] Az űrállomáshoz 1982. augusztus 20-án 18:32 UTC-kor dokkolt .

Küldetés[szerkesztés]

1982. augusztus 19-én a Jurij Gagarin űrbázisról háromfős legénységgel indították a Szaljut–7 űrállomásra. A személyzet kutatóűrhajós tagja, Szvetlana Jevgenyjevna Szavickaja, közel 20 év után Valentyina Vlagyimirovna Tyereskovát követve lett a második nő a világűrben.

A fenti személyzet 1982. december 10-én a Szojuz T–5 fedélzetén érkezett vissza a Földre. 7 napot, 21 órát és 52 percet töltöttek a világűrben.

Az űrhajó Földre visszatérő személyzete az addig az űrállomáson tartózkodó Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev űrhajósokból állt, akik hosszútávú (211 napos) űrrepülésükből tértek vissza a Szojuz T–7-tel.

Az űrhajó személyzete[szerkesztés]

Személyzet az űrhajó indításakor[szerkesztés]

Tartalékszemélyzet[szerkesztés]

Visszatérő személyzet[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz T–6

Szojuz-program
1979–1986

Utódja:
Szojuz T–8