Szojuz–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–9
Soyuz 9 patch.png
Repülésadatok
Hívójel Szokol (Сокол)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1970. június 1.
19:00 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 288
Leszállás
ideje 1970. június 19.
11:58:55 UTC
helye 50° É, 72° K
Időtartam 17 nap 16 óra 58 perc 55 mp
Űrhajó tömege 6590 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 176 / 227 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,5 perc

A Szojuz–9 (oroszul: Союз 9) szovjet háromszemélyes Szojuz űrhajó. A szolgálat érdekében kétszemélyes változatot alkalmaztak.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A program célja az ember hosszú távú űrrepülésének előkészítése, helyszíni tanulmányozása, népgazdasági és tudományos célú megfigyelések és mérések végrehajtása. Az emberi szervezet súlytalanságtűrő képességének állandó vizsgálata (2,5 hetes küldetés) mellett navigációs méréseket, felső-légköri, meteorológiai, csillagászatai méréseket, megfigyeléseket végeztek.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1970. június 1-jén a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.5 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 176 kilométer, az apogeuma 227 kilométer volt. Az alacsony földközeli pozíció miatt több pályamódosító manővert kellett végrehajtani. Hasznos tömege 6590 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 17 napot, 16 órát, 58 percet és 55 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 288 alkalommal kerülte meg a Földet.

Szerkezeti felépítése a Szojuz–6 űrhajótól kisebb módosításokkal tért el. Az orbitális kabinban víz és ételtartalékokat helyeztek el, itt volt a tisztálkodáshoz szükséges felszerelések, ágyak, hálózsákok. Itt szerelték fel az edzéshez (kondíciós tornához) szükséges eszközöket, különféle rögzítőket. Az űrhajó kabinjában a földihez hasonló mikroklímát alakítottak ki.

Július 19-én a 288. fordulatban belépett a légkörbe, hagyományos leszállási technikával – ejtőernyős leereszkedés – Karagandi városától 75 kilométerre nyugatra érkezett vissza a Földre.

Az űrhajósoknak három hét kellett a földi körülményekhez való alkalmazkodáshoz. Az űrrepülés tapasztalatai megnyitotta az utat a hosszabb idejű Föld körüli űrállomás, a (Szaljut–1) üzembe helyezése előtt.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–9. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  • Szojuz–9. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  • Szojuz–9. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  • Szojuz–9. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  • Szojuz–9. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 25.)

Elődje:
Szojuz–8

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–10