Sziklai kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Sziklai kárókatona
Felnőtt fiókájával
Felnőtt fiókájával
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Brisson, 1760
Alnem: Phalacrocorax
Faj: P. magellanicus
Tudományos név
Phalacrocorax magellanicus
(Gmelin, 1789)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sziklai kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklai kárókatona témájú kategóriát.

A sziklai kárókatona (Phalacrocorax magellanicus) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A sziklai kárókatona egyaránt megtalálható Dél-Amerika déli felének mindkét partja mentén; úgy a csendes-óceánin, mint az atlanti-óceánin is. További állománya található a Falkland-szigeteken.

Megjelenése[szerkesztés]

Ennek a kárókatonának a fej-testhossza 71 centiméter. A pofáján a tollazat fehér. A szemei körül a toll nélküli bőre vörös színű. Testtollazata fekete; csak a begye és a hasa fehér tollazatú. A fajon belül nincs nemi kétalakúság.

Szaporodása[szerkesztés]

A fészekalj általában 3 tojásból áll.

Források[szerkesztés]

  • The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
  • Systema Naturae 1 pt2 p. 576
  • del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International, Barcelona, Spain and Cambridge, UK.
  • Johnsgaard, P. A. (1993). Cormorants, darters and pelicans of the world. Washington DC, Smithsonian Institution Press.
  • Punta, G., Yorio, P., & Herrera, G. (2003). Temporal patterns in the diet and food partitioning in imperial cormorants (Phalacrocorax atriceps) and rock shags (P. magellanicus) breeding at Bahia Bustamante, Argentina. Wilson Bulletin, 115, 307-315.
  • Sapoznikow, A., & Quintana, F. (2006). Colony attendance pattern of Rock Shags (Phalacrocorax magellanicus): an evidence of the use of predictable and low seasonally food sources? Ornitologia Neotropical, 17, 95-103.
  • Wanless, S., & Harris, M. P. (1991). Diving patterns of full-grown and juvenile rock shags. Condor, 93, 44-48.