Szerkesztő:Bináris/Gondolatok a jogi szócikkekről
 |
Ez egy esszé. Nem feltétlenül a konszenzust tükrözi, csak a megalkotói véleményét; a célja az, hogy ugyanazokat az érveket ne kelljen újra és újra elismételni. Ha egyetértesz az alapvető mondanivalójával, nyugodtan módosíthatod vagy átfogalmazhatod. Ha nem értesz egyet vele, írd meg egy külön esszében a saját véleményedet, és linkeld be a lap aljára. |
Időnként fellángol a vita a jogi szócikkek körül. Mitől lesz jó egy jogi szócikk, mire való, és mire nem való?
A jogszabályokat a hatályos magyar szabályozás szerint nem védi a szerzői jog, tehát legálisan másolhatók. Ez éppen annyira nem jelenti azt, hogy le is kellene másolnunk őket, mint a Pallas vagy a Révai szerzői jogi védelemből kiesett, javarészt elavult szócikkei esetében. Nemcsak azért, mert a Wikipédia nem szövegtár, hanem azért sem, mert egy tényállás kimásolása a büntető törvénykönyvből nem szócikk.
Vegyük például a lopást. Megtehetjük, hogy kimásoljuk a BTK-ból a lopás pillanatnyilag hatályos magyar tényállását és büntetési tételeit, de ez nem szócikk, nem enciklopédikus tartalom. Ezért nem érdemes enciklopédiát írni. Az enciklopédia átfogó tudást akar közölni, összefüggéseket feltárni. A lopás igazán izgalmas téma, hiszen térben és időben változik a megítélése. Változik, hogy mi számít lopásnak, változik, hogyan büntetik, változik az erkölcsi megítélése. Itt van például a jármű önkényes elvitele, ami a közerkölcsben lopás, de a hatályos magyar büntetőjogban nem. Mindenki tanulta az iskolában, hogy büntette a lopást Szent László és Könyves Kálmán, miért volt szükség ezekre a törvényekre, és miért jelentős a két szabályozás közötti különbség. Van, aki épp ebből érettségizett. Ez fontos része lenne egy jó szócikknek; százszor fontosabb, mint a jelenlegi magyar büntetési tételek felsorolása fél képernyőnyi hosszúságban, aminek a BTK-ban bárki utána tud nézni. Nem derül ki a jelenlegi szócikkünkből az sem, hogyan büntetik a lopást más országokban, más kultúrában, például az iszlám jog szerint. Nem derül ki belőle, hogy a Magyar Népköztársaságban volt társadalmi tulajdon, és annak a sérelmére elkövetett lopást másképp büntették, mint a személyes tulajdon ellenit. Pedig ez lenne az, amiért érdemes szócikket írni és olvasni. Ez az, amitől egy szócikk hasznossá és érdekessé válik. A szerkesztői munka nem a másolás és formázás, hanem a források felkutatása, és ennek alapján egy áttekintő cikk megírása. Hasznos tartalom a lopás és a rablás, illetve a bűncselekményi és a szabálysértési alakzat közötti különbség ismertetése, de ez még mindig csak a pillanatnyilag hatályos magyar jogra vonatkozik. Szívesen olvasnék arról, hogy a jármű önkényes elvitele mikor és miért került bele a jogrendszerbe, alkalmazzák-e más országokban is, milyen viták zajlottak körülötte.
Kitekintés térben, kitekintés időben, kitekintés kultúrában. Vagy az adott jogszabály előzményei, keletkezésének körülményei, a körülötte zajló viták, a társadalomra gyakorolt hatásai, hatályban maradásának ideje. Erről szól például a Felhatalmazási törvény (Németország, 1933) (kiemelt cikk), a Halálbüntetés, a Hammurapi törvényoszlopa, a Tizenkét táblás törvények, az Aranybulla, az 1947. évi IV. törvény.
Ez tehát az enciklopédikus tartalom: az áttekintés, a kontextusba helyezés, a jogfejlődés, a jogi és az erkölcsi megítélés vagy éppen a jog és a politika, netán a jog és a vallás kapcsolata.
Gyakran éri az a kifogás a szócikkeket, hogy csak magyar nézőpontból tárgyalják a kérdést. Az Sablon:Országspecifikus/hu (vitalap | | hivatk | | | | | | | ) sablon hivatkozásaira kattintva túlnyomórészt jogi cikkeket találunk. Az esetek egy részében ez okkal van így, mert valamilyen fogalom a magyar jogra jellemző; ilyenkor talán szerencsés volna ezt a címben vagy a bevezetőben egyértelművé tenni, hiszen ha valami csak Magyarországon létezik, akkor nem hiba magyar szempontból tárgyalni. Az említett lopás, a büntetőjogi tényállások, a jogi fogalmak többsége nem ilyen. Ezek mindenhol léteznek. Lehet beszélni általános szokásokról, EU-s szabályozásról, a közösségi és a magyar jog kölcsönhatásáról, harmonizációjáról, kultúránkénti eltérésről, különleges esetekről, amitől érdekessé válik egy szócikk. Egyet nem érdemes: kimásolni a magyar jogszabályt, és megformázni, hogy úgy nézzen ki, mint egy szócikk. Egyet nem lehet: úgy csinálni, mintha a lopás fogalma azonos volna a térben és időben korlátozott hatályos magyar szabályozással.
Végezetül egy gondolat a szócikkek nyelvéről. A jogászok számára – akár jogszabályt fogalmaznak, akár szerződést, akár a bíróságon érvelnek – nagyon fontos a precizitás, sokkal fontosabb, mint a gördülékenység és az irodalmi nyelvhasználat. Nem azért készítenek szövegeket, hogy azok könnyen érthetőek és élvezetesek legyenek, hanem hogy nehezen támadhatóak. A Wikipédiát viszont átlagemberek, laikusok olvassák. Nekik írjuk a szócikkeket, hiszen a szakembereknek nincs is rá szükségük, mert többet tanultak a témáról az egyetemen, mint ami egy szócikkből kiderül. A szócikkel szemben nem az a követelmény, hogy jogilag támadhatatlan legyen, csak elegendően pontos; természetesen ez nem slendriánságot jelent. De a szóhasználat, a mondatszerkezet, a mondatok hossza legyen alkalmas a megértésre, és csináljon kedvet az olvasáshoz. Ha valamit csak bonyolultan lehet megfogalmazni, akkor magyarázzuk el közérthetően, mit fejez ki az a szöveg. Értse meg egy középiskolás is, hiszen tudjuk, hogy sokan olvassák közülük a cikkeinket! Jogi dokumentumban nem elvárás a szóismétlés elkerülése, ha az biztosítja a szabatosságot; hétköznapi embereknek szánt olvasmányban azonban igen, már az alsó tagozatban is így tanítják. Kövessük tehát a stilisztikai útmutatót és írjunk érthetően!