Szerkesztő:Shimarin/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szerkesztő:Sillent DX/próbalap szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Final Fantasy
Final Fantasy wordmark.svg
Műfaj Szerepjáték
Fejlesztő Square, Square Enix
Kiadó Square, Square Enix
Tervező Szakagucsi Hironobu
Platformok Játékterem, MSX, Android, BlackBerry OS, iOS, Windows Phone, NES, SNES, GC, GBA, Wii, DS, 3DS, Switch, Ouya, PS1, PS2, PS3, PS4, PS5, PSP, PS Vita, Microsoft Windows, Xbox 360, Xbox One, WonderSwan
Első játék Final Fantasy
(1987. december 18.)
Legutóbbi játék Final Fantasy VII Remake
(2020. április 10.)
Spin-offok Kingdom Hearts
Mana
SaGa

A Final Fantasy[* 1] japán antológia science fantasy médiafranchise, melyet Szakagucsi Hironobu hozott létre és fejlesztője és tulajdonosa a Square Enix (korábban Square). A franchise középpontjában egy fantasy és science fantasy szerep-videójátékokból álló sorozat áll. A sorozat első játéka 1987-ben jelent meg, azt tizenöt sorszámozott főepizód követte. A franchise más videójáték-műfajokba, így például a taktikai és akció-szerepjátékokba, az MMORPG-kbe, a third-person shooterekbe, verseny, a verekedős és a ritmusjátékokba is belemerítkezett, valamint számos egyéb média, így a CGI-filmek, az anime, manga és regény műfaja felé is terjeszkedett. A Final Fantasy minden idők egyik legjövedelmezőbb videójáték-sorozata, 2019-ig 10,9 milliárd dolláros bevételt hozott.

A Final Fantasy-epizódok rendszerint különálló történetek, mindegyiknek eltérő helyszíne, cselekménye és főszereplői vannak, azonban a sorozatot számos visszatérő elem is egybefogja, közöttük játékmechanikák és visszatérő szereplőnevek. Mindegyik cselekményének középpontjában egy csapat hős áll, akik egy hatalmas gonosz ellen harcolnak, azonban a szereplők belső küzdelmeit és kapcsolatait is bejárják. A szereplők nevei gyakran a történelemből, nyelvekből, a popkulturából és a különböző mitológiákból ered. Az egyes játékok mechanikája hasonló harcrendszereket és helyszíneket tartalmaznak.

A Final Fantasy videójáték-sorozat kritikailag és kereskedelmileg is sikeres, abból több mint 154,5 millió példányt adtak el, ezzel minden idők egyik legtöbb példányszámban eladott videójáték-sorozata. A sorozat közismert az újításairól, a grafikájáról és a zenéjéről, így a *********************************full-motion videókról (FMV)*******************************, fotórealisztikus szereplőmodellekről és Uemacu Nobuo zenéjéről. A sorozat számos a szerepjátékokban ma már elterjedt funkciót tett népszerűvé, illetve Japánon kívül magát a műfajt is népszerűvé tette.

Média[szerkesztés]

Játékok[szerkesztés]

A sorozat első epizódja 1987. december 18-án jelent meg Japánban. A rákövetkező játékok sorszámozottak és az azt megelőző játékokhoz nem kapcsolódó történettel rendelkeznek, így a számok kötetekre és nem folytatásokra utalnak. Több Final Fantasy-játékot az észak-amerikai, az európai és az ausztrál piacokra is lokalizálták számos videójáték-konzolra, személyi számítógépre és mobiltelefonra. 2016 novemberéig a fősorozat Final Fantasytől a Final Fantasy XV-ig terjed, illetve számos közvetlen folytatás és spin-off is megjelent. A sorozat legtöbb korai tagját újrakészítették vagy újra megjelentették modernebb platformokra.[1]

Fősorozat[szerkesztés]

Idővonal
1987Final Fantasy
1988Final Fantasy II
1989
1990Final Fantasy III
1991Final Fantasy IV
1992Final Fantasy V
1993
1994Final Fantasy VI
1995
1996
1997Final Fantasy VII
1998
1999Final Fantasy VIII
2000Final Fantasy IX
2001Final Fantasy X
2002Final Fantasy XI
2003
2004
2005
2006Final Fantasy XII
2007
2008
2009Final Fantasy XIII
2010Final Fantasy XIV
2011
2012
2013
2014
2015
2016Final Fantasy XV
2017
2018
2019
TBAFinal Fantasy XVI

Az első három Final Fantasy-epizód a Nintendo Entertainment Systemre (NES) jelent meg. A Final Fantasy 1987-ben jelent meg Japánban, míg Észak-Amerikában 1990-ben.[2][3] Számos fogalmat bevezetett a konzolos szerepjátékok műfajába, és azóta számos másik platformra is újrakészítették.[3] A Final Fantasy II 1988-ban jelent meg Japánban, és a Final Fantasyvel egybecsmagolva több újrakiadásban is megjelent.[3][4][5] Az utolsó NES-epizód, a Final Fantasy III 1990-ben jelent meg Japánban,[6] azonban máshol csak 2006-ban egy Nintendo DS **************************************************remake************************************ képében vált elérhetővé.[5]

A Super Nintendo Entertainment Systemre (SNES) szintén három játék jelent meg a fősorozatból, mindegyiket számos platformra újra megjelentették. A Final Fantasy IV 1991-ben jelent meg, Észak-Amerikában Final Fantasy II címmel.[7][8] Ez az epizód vezette be az „Active Time Battle” harcrendszert.[9] A Japánban 1992-ben megjelent Final Fantasy V volt a sorozat első játéka, amely folytatást kapott; a Final Fantasy: Legend of the Crystals című rövid animesorozat képében.[3][10][11] A Final Fantasy VI 1994-ben jelent meg Japánban, Észak-Amerikában a Final Fantasy III címet kapta.[12]

A PlayStation konzolra szintén három fő Final Fantasy-játék jelent meg. A Final Fantasy VII (1997) az első hat játékban alkalmazott kétdimenziós grafikát háromdimenziós számítógépes grafikára váltotta; a játékban a poligonalapú szereplők előrendererelt háttereken jelennek meg. Ezek mellett modernebb helyszínt is kapott, ezt a stílust a következő játék is átvette.[3] Ez volt a sorozat második tagja a Final Fantasy Mystic Quest után, amely Európában is megjelent. A Final Fantasy VIII 1999-ben jelent meg, ez volt a sorozat első tagja, amely következetesen realisztikus méretarányokkal rendelkező szereplőket alkalmaz és témazenéje éneksávval van ellátva.[3][13] A 2000-ben megjelent Final Fantasy IX visszatért a sorozat gyökereihez egy hagyományosabb Final Fantasy-helyszínnel, szemben a VII és a VIII modernebb világaival.[3][14]

A PlayStation 2-re (PS2) három főjáték, illetve egy internetes játék is megjelent.[15][16][17] A Final Fantasy X (2001) bevezette a sorozatba a teljesen háromdimenziós helyszíneket és a *******************szinkront***********************, illetve ez volt az első epizód, amely egy alfolytatást is kapott (Final Fantasy X-2, 2003).[18][19] A 2001-ben PlayStation 2 és Windows, majd később Xbox 360 platformokra megjelent Final Fantasy XI volt az első MMORPG a sorozatban.[20][21] A sorozat korábbi tagjaival ellentétben a csaták valós időben zajlanak a véletlenszerű összecsapásokkal ellentétben.[21] A 2006-ban megjelent Final Fantasy XII-ben szintén valós időben zajlanak a csaták, nagy, összekapcsolt játéktereken.[22][23] Ez volt a fősorozat első olyan tagja, amely egy korábbi játék helyszínén, a korábban a Final Fantasy Tactics és a Vagrant Story játékokban is szereplő Ivalice földjén játszódik.[24]

2009-ben megjelent a Final Fantasy XIII Japánban, majd a következő évben Észak-Amerikában és Európában, PlayStation 3-ra Xbox 360-ra.[25][26] A játék a Fabula Nova Crystallis Final Fantasy sorozat zászlóshajó címe,[27] és a fősorozat első olyan játéka, amely kettő alfolytatást (XIII-2 és Lightning Returns) is kapott.[28] Ezek mellett szintén ez volt a sorozat első tagja, amely kínai feliratot is kapott, nagyfelbontású grafikával rendelkezik, illetve egyszerre kettő konzolra is megjelent. A Final Fantasy XIV egy MMORPG, amely 2010-ben jelent meg világszerte Microsoft Windowsra, azonban éles kritikai fogadtatásban részesült, ami miatt a Square Enix Final Fantasy XIV: A Realm Reborn címmel 2013-ban újra megjelentette a játékot, ez alkalommal PlayStation 3-ra is.[29] A Final Fantasy XV akció-szerepjáték, amely 2016-ban jelent meg PlayStation 4 és Xbox One platformokra.[30][31] A játék eredetileg a XIII spin-offja volt Versus XIII címen, így az a Fabula Nova Crystallis sorozat mítoszát használja, azonban számos más tekintetben önálló attól és a fejlesztők azóta elhatárolták azt a sorozattól.[32][33][34][35][36][37] A fősorozat következő tagját, a Final Fantasy XVI-ot 2020 szeptemberében jelentették be PlayStation 5-re.[38]

Remake-ek, folytatások és spin-offok[szerkesztés]

A Final Fantasy számos spin-offot és metasorozatot szült. Ezek közül számos valójában nem Final Fantasy-játék, csak az észak-amerikai kiadáshoz átkeresztelték arra. Példának okáért a SaGa sorozat első három tagja Észak-Amerikában a The Final Fantasy Legend, illetve a Final Fantasy Legend II és a Final Fantasy Legend III címet kapta.[39] A Final Fantasy Mystic Questet az amerikai közönség igényeit előtérbe helyezve fejlesztették, míg a Final Fantasy Tactics taktikai szerepjáték, amely számos that features many references and themes found in the series.[40][41] A Chocobo, a Crystal Chronicles és Kingdom Hearts spin-off sorozatok, melyek számos Final Fantasy-elemmel rendelkeznek.[39][42] 2003-ban megjelent a Final Fantasy sorozat első alfolytatása, a Final Fantasy X-2.[43] A Final Fantasy XIII az eredeti elképzelések szerint önálló lett volna, azonban a fejlesztőcsapat mélyebbre hatóan be szerette volna járni a világot, a szereplőket és a mítoszt, ami 2011-ben és 2013-ban folytatásokhoz vezetett, megalkotva ezzel a sorozat első hivatalos trilógiáját.[28] 2009-ben Dissidia Final Fantasy címmel egy verekedős játék is megjelent, amelyben a fősorozat első tíz tagjának hősei és gonosztevői kaptak helyet.[44] Ezt 2011-ben egy előzmény követte.[45] Egyes spin-offok saját alsorozatot alkottak: Compilation of Final Fantasy VII, Ivalice Alliance és Fabula Nova Crystallis Final Fantasy. A Final Fantasy III és a Final Fantasy IV 2006-ban, illetve 2007-ben feljavított háromdimenziós *********************remake-et********************** kapott.[46][47] A Final Fantasy VII Remake 2020-ban jelent meg PlayStation 4-re.[48]

Egyéb média[szerkesztés]

Filmek és televíziós sorozatok[szerkesztés]

Final Fantasy-filmek
1994Final Fantasy: Legend of the Crystals
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001Final Fantasy – A harc szelleme
Final Fantasy: Unlimited
2002
2003
2004
2005Final Fantasy VII: Advent Children
Last Order: Final Fantasy VII
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016Ősök gyűrűje: Final Fantasy XV
Brotherhood: Final Fantasy XV
2017Final Fantasy XIV: Dad of Light
2018
2019Final Fantasy XV: Episode Ardyn – Prologue

A Square Enix számos egyéb média felé is bővítette a Final Fantasy sorozatot. Több anime és CGI film is megjelent egyes Final Fantasy-játékokat vagy magát a sorozatot alapul véve. Az első ilyen a Final Fantasy: Legend of the Crystals című original video animation a Final Fantasy V folytatása. A sorozat cselekménye ugyanabban a világban játszódik mint a játék, azonban 200 évvel később. A sorozat négy harmincperces epizódban jelent meg, Japánban először 1994-ben sugározták, míg Észak-Amerikában 1998-ban jelentette meg az Urban Vision. 2001-ben a Square Pictures Final Fantasy – A harc szelleme címmel megjelentette az első teljes hosszúságú filmjét. A film a is set on a future Earth invaded by alien life forms.[49] The Spirits Within was the first animated feature to seriously attempt to portray photorealistic CGI humans, but was considered a box office bomb and garnered mixed reviews.[49][50][51]

A 25-episode anime television series, Final Fantasy: Unlimited, was released in 2001 based on the common elements of the Final Fantasy series. It was broadcast in Japan by TV Tokyo and released in North America by ADV Films.







A Spirit Hunter: NG[* 2] 2018-ban megjelent visual novel kalandjáték, melyet az Experience Inc. fejlesztett és jelentetett meg. Az NG a Spirit Hunter sorozat második tagja a 2017-ben megjelent Spirit Hunter: Death Mark után, a sorozat harmadik tagja a tervek szerint 2021-ben megjelenő Sibito magire lesz. A játék eredetileg PlayStation Vitára jelent meg, később PlayStation 4, Microsoft Windows és Nintendo Switch platformokra is átírták azt.

Az NG-ben a játékos szellemjárta helyszíneket jár be a lelkekkel kapcsolatos nyomok után kutatva, hogy megtisztítsa vagy elpusztítsa a lelkeket. A nyomozás partnerszereplőkkel közösen zajlik, akikkel a főszereplő kötelékeket alakíthat ki. A játék rendezője Ataka Motoja, producere Csikami Hadzsime, míg tervezője Miura Júki és Kokubu Tomohiro volt. A játékot úgy fejlesztették, hogy az a szövegkönyve és a főszereplője képében élés ellentétet állítson a sorozat előző tagjával szemben; a fokozatosan bevezetett horrorelemekkel és a forrófejű főszereplővel. A kritikusok dicsérték a játék történetét, jellemábrázolását és látványvilágát, és ajánlották azt az ázsiai horror rajongóinak.

Játékmenet[szerkesztés]

A Spirit Hunter: NG visual novel kalandjáték,[54] melyben a játékos lelkek üldözése közben szellemjárta helyszíneken nyomoz, az adott ügyhöz kapcsolódó nyomok után kutatva, point-and-click stílusban. A játékost bizonyos pontokon „krzízisdöntések” elé állítják, ahol egy megadott időintervallumon belül helyes döntések sorozatát kell meghoznia, hogy elszökjön az üldözője elől; ha ez nem sikerül, akkor a szegmens eléjéről újraindul a játék, hogy újra megpróbálhassa teljesíteni azt. Más alkamakkor a főhős „vérmetria” képességének használatával, vérnyomok megérintésével látomások nyerhetőek arról az eseményről, amely során azok odakerültek. A játékosnak a nyomozások alkalmával opcionális mellékküldetések sorozatához is hozzáférése van, melyekben a főhős szöveges üzeneteket kap, arra buzdítva a játékost, hogy az üzenetekeben leírt tárgyakba elrejtett kártyákat kutasson fel.[55]

Fejlesztés[szerkesztés]

A Spirit Hunter: NG-t az Experience Inc. fejlesztette, rendezője Ataka Motoja, producere Csikami Hadzsime, míg tervezője Miura Júki és Kokubu Tomohiro volt. Írója Kobajasi Kunimicu, Okano Szatoru, Obara Makoto, Jahagi Kjó és Szeki Rjóko,[56] szereplőtervezője Szumio Fumija, lélektervezője Kera, koncepcióművésze Oja Kazuhiro,[57] míg zeneszerzője Naoaki Jimbo volt.[56]

A fejlesztőcsapat a megfelelő hangulat megteremtése érdekében több tízezer koncepciórajzot nézett meg a játék művészi pozíciójának betöltendő személy kiválasztásához, illetve minden egyes fejezetet több alkalommal is végig játszottak és az elejéről újrakészítették azokat, ha azok nem feleltek meg az elképzeléseiknek. Az NG-t úgy írták, hogy főszereplője az előző játék váratlanul veszélyes helyzetbe kerülű amnéziás, középkorú főhősének szöges ellentéte legyen, így az egy forrófejű diák, aki impulzívan cselekszik és a körülötte kialakuló szituáció fokozatosan kerül bemutatásra.[58] A játékot úgy tervezték, hogy a mindennapi életben mutassa be a horrort, ami a játékos által bejárható helyszínekben mutatkozik meg, szemben az előző játék szellemjárta helyszíneivel.[59]

A játékot 2018 áprilisában, a Famicú magazin hasábjain jelentették be,[60] és Japánban 2018. szeptember 13-án jelentette meg az Experience Inc. PlayStation Vitára.[52] A játéknak eredetileg 2018. augusztus 9-én kellett volna megjelennie.[61] A Vita-kiadást 2019. február 21-én egy PlayStation 4-átirat követte.[62] A játékot nemzetközileg az Aksys Games jelentette meg 2019. október 10-én PlayStation Vita, PlayStation 4, Nintendo Switch és Microsoft Windows platformokra.[63] A Nintendo Switch-kiadást 2020. május 21-én jelentette meg Japánban az Experience Inc..[64]

Stanka[szerkesztés]

Joe Stanka
Stanka 1955-ben a Des Moines Bruins csapatában
Stanka 1955-ben a Des Moines Bruins csapatában
Teljes név Joe Donald Stanka
Született1931. július 23.
 USA, Oklahoma, Hammon
Elhunyt2018. október 15. (87 évesen)
 USA, Texas, Katy
Csapatadatok
Poszt Dobó
Iskola Oklahoma Agricultural and Mechanical College
MLB-statisztika
Győzelmi arány 1–0
Kiérdemeltfutás-átlag 3,38
Kiejtések 3
NPB-statisztika
Győzelmi arány 100–72
Kiérdemeltfutás-átlag 3,03
Kiejtések 887
Profi csapatok
LigaCsapatÉv
MLBChicago White Sox1959
NPBNankai Hawks1960–1965
NPBTaiyō Whales1966
Díjak, elismerések

Joe Donald Stanka (Hammon, 1931. július 23–2018. október 15., Katy) amerikai profi baseball kezdődobó, aki a Major League Baseball bajnokságban szereplő Chicago White Sox (1959), illetve a Nippon Professional Baseball bajnokságban szereplő Nankai Hawks és Taiyō Whales (1960–1966) csapatokban játszott.

Stanka a Major League-ben tíz év alatt mindössze 5⅓ játékrészt dobott felváltóként, azonban Japánban

Élete[szerkesztés]

Stanka 1931. július 23-án született az oklahomai Hammon városában Bill és Tress Stanka negyedik gyermekeként. Kilencedik iskola éve előtt családjával Carterbe költözött. Stanka kedvenc sportja a kosárlabda volt, az iskolai csapatban is játszott. 15 éves korára 195 centiméteres magasságával egy fejjel magasabb volt a legtöbb kortársához képest, ezért könnyűszerrel uralta a pályát. Mivel a kosárlabdaszezon után unatkozott, ezért annak ellenére is csatlakozott az iskola baseballcsapatához, hogy korábban nem baseballozott. Mivel a csapat játékoshiánnyal küszködött, ezért Stanka azokon a posztokon játszott, ahova éppen nem találtak tapasztaltabb játékost, ami azt jelentette, hogy általában egyesvédőként vagy külsővédőként, ritkábban dobóként jutott szerephez.[65]

A végzős iskolaéve előtt a családja Waynokába költözött, azonban Stanka Bostonban, a bátyjánál, Oralnél töltötte a nyarat, ahol szinte minden nap Boston Red Sox- és Boston Braves-mérkőzésekre járt. Waynokában az amerikaifutball-csapathoz is csatlakozott, holott korábban ezt a sportot sem játszotta. A kosárlabdacsapattal az alapszakaszt 28 győzelemmel és két vereséggel zárták, a csapatban Stanka dobta a legtöbb pontot, ezért össz-állami-játékosnak is megválasztották. Teljesítményével ösztöndíjat nyert az Oklahomai Mezőgazdasági és Műszaki Kollégiumba.[66] Az első egyetemi éve előtt Waynoka városi baseballcsapatában is játszott, sőt a Brooklyn Dodgers részmunkaidős játékosfigyelője még alsóbb ligás játékosszerződést is ajánlott neki. Stanka nem fogadta el az ajánlatot, mivel kosárlabdázó szeretett volna lenni. Az egyetemi kosárlabdacsapatának vezetőedzője Henry Iba volt, akivel azonban nem jött ki és a barátnője, Lida Jean McDaniel, is hiányzott neki, ezért 18 éves korában abbahagyta az iskolát.[67]

Miután hazaköltözött összeházasodott barátnőjével, és édesapját követve a Santa Fe Railroad vasúttársaságnál talált munkát pályajavítóként.

Pályafutása[szerkesztés]

1950–1952: Brooklyn Dodgers[szerkesztés]

1950-ben megszületett első gyermeke, Joey, azonban a vasutassztrájk miatt nem tudta kifizetni a kórháznak a 300 dolláros szülési díjat,[68] ezért felkereste Brett Wellst, a Dodgers területi játékosfigyelőjét, akinek segítségével alsóbb ligás baseballjátékosi szerződéshez jutott, melyben 750 dolláros szerződési bónuszt állapítottak meg, melyből 650 dollárt 30 napos maradáshoz kötöttek.[65] Stanka kizárólag a gyors pénzszerzési lehetőség miatt jelentkezett, a baseball továbbra sem kifejezetten érdekekte, arra gyakorlatilag „egynyári munkaként” tekintett és a tervei szerint a vasutassztrájk enyhülésével visszatért volna a biztos fizetést és kiszámíthatóbb jövőt biztosító pályajavítói állásához.AGOF35–36

Profi pályafutását a Class D szintű Kansas–Oklahoma–Missouri League bajnokságban szereplő Ponca City Dodgers csapatában kezdte meg, ahol heti 150 amerikai dolláros fizetést kapott.[69]AMI SOKKAL KEVESEBB VOLT, MINT AZ ÁTLAGOS AMERIKAI „ビジネスマン” BÉRE, PG34 Kezdetben labdairányítási problémákkal küzdött, valamint Boyd Bartley vezetőedzőt is magára haragította, amikor lekéste a csapatfotózást. Körülbelül egy hónap után, ami alatt 1–3-as győzelmi arányt ért el, áthelyezték a szintén Class D szintű Sooner State League bajnokságban szereplő Duncan Uttmen csapatába. A szezont kiábrándító 1–8-as győzelmi aránnyal és rendkívül gyenge 8,72-os kiérdemeltfutás-átlaggal zárta, illetve 10 vad dobódobása is volt, 69-szer megsétáltatta az ütőjátékost és 11 hazafutást is beengedett. Stanka kiérdemeltfutás-átlaga a körülbelül 3500 alsóbb ligás dobójátékos közül a huszonhatodik legrosszabb volt az évben.[69] PANASZKODOTT A PÁLYA RENDKÍVÜL GYATRA ÁLLAPOTA (FŰ/ESTE NEM LEHET SEMMIT LÁTNI A GAGYI VILÁGÍTÁS MIATT A szezon után váltósként helyezkedett el a vasúttársaságnál.<-- PG34/KV58 SZERINT EGY BÚTORÜZLETBEN DOLGOZOTT, MIVEL A CSAPATTÓL KAPOTT FIZETÉSÉBŐL NEM BÍRTAK MEGÉLNI!

Az 1951-es szezont ismét a Ponca Citynél kezdte, ahol ligaharmadik 16 győzelem mellett 5 vereséget és 2,53-as kiérdemeltfutás-átlagot ért el,[70] amivel nagyban hozzájárult a csapata bajnoki címéhez. A kiváló teljesítményének köszönhetően az 1952-es szezonra három szintet átugorva felhívták a Class A Western League bajnokságban szereplő Pueblo Dodgersbe, ahol azonban már csak 7–11-es győzelmi arányra volt képes. Stanka kizárólag gyorslabdákat és knuckle curve-t tudott dobni, azonban utóbbitól eltiltották az edzői, mivel az nagy igénybevételnek tette ki a karját. Mivel a gyorslabdájával nem volt megelégedve,nem Pitcher hanem Thrower ezért megkérte Bill McCahan edzőt, hogy tanítsa meg neki, hogy hogyan kell csavartlabdát dobni.KV57: kifejezetten hatásos knuckle curve-t is tudott dobni, azonban a Dodgers edzői megtiltották neki, hogy azt dobjon, mivel féltették a karját McCahan nem tudott neki segíteni, mivel ugyan a pályafutása elején ő is megpróbált megtanulni csavartlabdát dobni, azonban soha nem sikerült neki azt teljesen elsajátítani. „Joe, soha életemben nem dobtam csavartlabdát. Nem tudom, hogyan segíthetnék.”[65]

1953–1955: Chicago Cubs[szerkesztés]

Stanka szépen teljesített a Des Moines Bruins, a Chicago Cubs Class D szintű farmcsapata ellen, amivel felkeltette Wid Matthews Cubs-vezérigazgató érdeklődését. 1952. december 2-án a Cubs az 5-ös szabályzat szerinti draft keretében leigazolta Stankát,[71] majd a Class A szintű Los Angeles Angels csapatába osztotta be. Itt mindössze 2 játékrésznyit játszhatott, utána áthelyezték a szintén Class A szintű Des Moines Bruinsba. Stanka itt 1–3-as győzelmi arányt ért el, ezért áthelyezték a Class B szintű Cedar Rapids Raidersbe, ahol 12–8-as győzelmi arányt és ligavezető 2,35-os kiérdemeltfutás-átlagot ért el.[72]

Az 1954-es szezont szintén az Angelsben kezdte, azonban hamar átkerült a szintén Class A szintű Macon Peaches csapatába, ahol 16–5-ös győzelmi arányt és 2,99-os kiérdemeltfutás-átlagot ért el. A szezon után a Puerto Rico-i téli ligában, a Indios de Mayagüez csapatában is játszott. Első kettő mérkőzését az ellen a Cangrejeros de Santurce csapatával szemben kezdte, amelynek minden idők egyik legjobb baseballozójának tekintett Willie Mays is a tagja volt. Stanka mindkét mérkőzésen gyengén teljesített, így a csapat pár hét után felbontotta a szerződését.[65]

A Cubs meghívta Stankát az 1955-ös tavaszi edzőtáborába, ahol szépen teljesített, így a szezont ismét az Angels csapatában kezdte. Stanka úgy gondolta, hogy az edzőtáborban nyújtott teljesítménye miatt megkapja az Angels ötödik kezdődobójának posztját, azonban Bill Sweeney vezetőedző a Class C szintű Stockton Portsból felhívott Bob Thorpe-ot jelölte ki a pozícióra. Stanka első játékára a vártnál két nappal korábban került sor [[]] lebetegedése miatt. Stanka rendkívül gyengén kezdte a mérkőzést, és 4 kiérdemelt futás és számos sétáltatás után Sweeney a negyedik játékrészben bement a pályára, hogy leváltsa. Stanka ahelyett, hogy az ilyenkor szokásos módon átadta volna a labdát a vezetőedzőjének, inkább leteremtette Sweeneyt és elhajította a labdát, majd lement a pályáról. Stankát másnap azonnal visszaküldték a Bruinsba. Stanka a szezon jelentős része alatt könyökfájdalmakra panaszkodott, ami miatt masszázskezelésekre kellett járnia. Pepper Martin vezetőedző gyakran a hazai sorozatok első és utolsó mérkőzésén játszatta, így az idegenbeli sorozatokat kihagyhatta és elmehetett a kezelésekre. Stanka ezzel kivívta a csapattársai ellenszenvét, azonban a teljesítményével igazolta, hogy Martin helyesen döntött. A szezont ligavezető 17 győzelemmel és 9 vereséggel, illetve 3,43-os kiérdemeltfutás-átlaggal zárta.[73]

1956–1959: Sacramento Solons[szerkesztés]

A Cubs 1955. szeptember 22-én bizonyos pénzösszegért, illetve kettő később megnevezésre kerülő játékosért megszerezte John Briggst és Richie Myerst a Sacramento Solons csapatától. A Solons választása később Stankára és Bubba Churchre esett.[74] Az 1956-os szezonban gyengén teljesített, 14 vereség mellett mindössze 5 győzelmet ért el. A következő két szezonban 10–14-es győzelmi arányt ért el.

Az 1959-es szezon előtt a venezuelai téli ligában, a Licoreros de Pampero csapatában is játszott. Itt 18 játékon jutott szerephez, melyek során 10–8-as győzelmi arányt és 2,44-os kiérdemeltfutás-átlagot ért el.[75] 10 győzelme több mint amennyit a csapattársai összesen szerzetek.[76] ENNEK KÖSZÖNHETŐEN GYAKORLATILAG EZ AZ EGYETLEN SZEZONJA, AMIT NEM POCSÉK FORMÁBAN KEZDETT.[77]

A Solons egyik MLB-csapattal sem kötött játékosképzési szerződést, helyette inkább arra specializálódott, hogy fiatal játékosokat szerez be olcsón, majd azokat továbbképzi és nagyobb pénzösszegért eladja a szerződésüket egy MLB-csapatnak. Stanka iránt a Kansas City Athletics is komolyan érdeklődött, azonban az 1958-as szezon során a Cleveland Indians feltételes alapon felvásárolta Stanka szerződését, azonban a szezon első felében nyújtott gyenge teljesítménye miatt végül felbontotta azt.KV63[78]


Stanka a következő három szezont a Solonsnál játszotta le, ahol 25–42-es győzelmi arányt ért el.

Gary Blaylock bemutatta neki Cappy Haradát, akivel San Fransiscóban találkozott, hogy leszervezzen neki egy játékosszerződést 1 NPB-csapattal. Stanka hamar kirázta a fejéből, hogy Japánban folytassa a pályafutását, mivel ChiSox szerződést ajánlott neki.[79]

1959–1960: Chicago White Sox[szerkesztés]

1959. augusztus 7-én a Chicago White Sox 30 000 amerikai dollárért felvásárolta Stanka szerződését. A ChiSox inkább setup manként vagy felváltódobóként kívánta Stankát alkalmazni, ami kifejezetten meglepő volt, hiszen Stanka nem csak az összes szezont, hanem a legtöbb mérkőzést is „lassan” kezdte.KV62 Miután a White Sox felvásárolta a szerződését búcsúbulit tartott a szobatársaival, így másnap rendkívül meglepte, hogy Hank Greenberg vezérigazgató még aznap játszatni akarja. Al López vezetőedző inkább Billy Pierce-t játszatta. Pierce a játék közepe fele több bázisfutót is felengedett, így szóltak Stankának, hogy kezdjen el bemelegíteni. A kimerültség és az idegesség miatt Stanka meghúzta az egyik ágyékáizmát. Stanka MLB-bemutatkozása végül másnap, 1959. szeptember 2-án, a Detroit Tigers elleni duplajáték második mérkőzésén, a Comiskey Parkban volt. Stanka Barry Latmant váltotta az ötödik játékrészben, 3–0-ás Tigers vezetésnél. A White Sox az ötödik játékrész alján 11 futást szerzett, Stanka az első lapkán való megjelenésén nem tudott feljutni a bázisra, azonban a másodikon egy egylapkás találatot szerzett, amivel egy bázisfutót is bejuttatott a hazai bázisra. A nyolcadik játékrészben az ágyékfájdalma elkezdte jobban zavarni, így a dobásai egyre inkább az ütőzónán kívülre kerültek, ezért Gerry Staleyvel leváltották. Végül 3​⅓ játékrész alatt egyetlen találatot és futást engedett be és a White Sox 11–4 arányban megnyerte a játékot, így a győzelmet is neki írták fel.4BB/2K[80][81] Stanka a hónapban mindössze egy további játékon jutott szerephez, amikor szeptember 5-én Norm Casht váltotta a nyolcadik játékrészben a Cleveland Indians ellen. Itt már nem volt olyan jó a teljesítménye, a legelső ütőjátékos, akivel szembetalálkozott, Woodie Held azonnal egy 450 lábas hazafutással üdvözölte, azonban a két lejátszott játékrésze alatt, ez volt az egyetlen találat amit feladott.[81] A White Sox 5–6 arányban elvesztette a játékot.0BB/1K[81][82] Stankát rendkívül zavarta a meghúzódott ágyékizma, a csapat egyik edzője legalább egyhetes pihenőt javasolt. Erről Lópezt nem tájékoztatták, amikor pár nappal később be akarta állítani Stankát az nem tartózkodott a stadionban. A White Sox végül 5 győzelemmel az Indians előtt az élen fejezte be a szezont, ezzel először megnyerve az Amerikai Ligát. A sorozat után összeszólalkozott Greenberggel amiért nem kapott jegyeket a World Seriesre, illetve fizetésemelést követelt, mivel a Solonsban több volt a bére. Greenberg sem tudott Stanka sérüléséről, ezért leteremtette azt és megjegyezte, hogy „Igazán arcátlan dolog, hogy még több pénzt követelsz, holott nem voltál hajlandó dobni!” Ugyan Stanka ki bírta magyarázni magát és a következő fizetéséhez kisebb prémiumot is adtak, valamint a World Series során bullpen-dobóként is tevékenykedhetett, azonban Greenbergre rossz benyomást keltett az összeszólalkozásuk. Mivel Stankát augusztus 31. után hívták fel, ezért a szabályok szerint nem játszhatott az 1959-es World Seriesen, így a lelátóról nézte, ahogy a csapata 4–2 arányban kikapott a Los Angeles Dodgerszel szemben.

Az 1959-es szezon után egymást követő második évben ismét játszhatott a venezuelai ligában szereplő Licoreros de Pampero csapatában. Ez alkalommal 12 játékon jutott szerephez, melyek során 6–5-ös győzelmi arányt és 2,20-os kiérdemeltfutás-átlagot ért el.[75]

1960–1965: Nankai Hawks[szerkesztés]

Stanka 1961-ben a Nankai Hawks csapatában

Stanka miután az újságból megtudta, hogy nem sok esélye van, hogy bekerüljön a ChiSox csapatába, kérvényezte a visszavonulását. Stanka nagy hibát követett el, mivel a Ford Frick baseballbiztosnak szánt kérvényét is a ChiSox vezetőségének címezte, illetve a levélben azt sem jelölte meg, hogy „visszavonulása” ellenére Japánban továbbra is profi baseballozóként szeretne tevékenykedni.[83] Miután az első Japánban töltött szezonját 17–11-es győzelmi aránnyal fejezte be, a ChiSox vezetősége felkereste Fricket, hogy visszaszerezzék Stankát. Ugyan Frick úgy döntött, hogy a ChiSox rendelkezik Stanka szerződésével, azonban ezzel a Hawks vezetősége nem értett egyet, és az 1961-es szezon nyitómérkőzésén is Stankát játszatták.[84] Stanka első szezonjában ugyan túlteljesítette a csapat elvárásait (15 győzelem), azonban a japán szurkolók teljesíthetetlen elvárásokat helyeztek az amerikai játékosok, így Stanka elé is, akitől azt várták, hogy a mellette eltörpülő japán játékosok gyakorlatilag biztos ütést sem fognak tudni ellene szerezni.

Az 1964-es szezon alapszakaszának utolsó 15–20 mérkőzésen Stanka volt az egyetlen a csapatában, aki nyerni tudott, az utolsó hónapban 8 egymást követő győzelmet jegyzett. Stanka lett az első nem japán származású amerikai, aki megkapta az NPB legjobb játékosnak járó díjat.[* 3] Stanka a Japan Series legjobb játékosának járó díját is kiérdemelte, első nem japán származású amerikaiként.[* 4] A díj felé vezető úton a japán bírók gyakran kisebb ütőzónát alkalmaztak és egyszerűen rendkívül rossz bírói döntéseket hoztak nála, hogy ezzel csökkentsék az esélyét a díj elnyerésére.[85] Hasonló rasszizmus korábban például Starffin és Bucky esetében is megfigyelhető volt, azonban ők annak ellenére sem kapták meg a díjat, hogy sokkal jobbak voltak, mint a díjazott japán játékosok[86](¿Chrysanthemum?) Az 1964-es szezont ligaharmadik 26 győzelem mellett 7 vereséggel, ligavezető 6 shutouttal és kezdődobók között legjobb 2,40-os kiérdemeltfutás-átlaggal zárta.[87] Stanka nem értett egyet azzal, hogy ő érdemli meg az alapszakasz legjobb játékosának járó díját, szerinte csapattársa, Hirosze Josinorinak kellett volna azt megkapnia, mivel ütőátlag, futások és ellopott bázisok tekintetében is vezette a ligát.


Stanka utolsó a Hawks-csapatában töltött szezonjában, 1965-ben 14 játékot nyert meg, utána csak 44 évvel később sikerült egy külföldi Hawks-játékosnak, legalább 10 mérkőzést megnyernie egy szezonban, amikor D. J. Houlton 11 győzelmet szerzett 2009-ben.


Hirosze Josinori szerint Stanka volt az NPB minden idők legjobb külföldi dobója.[88]

1966: Taiyō Whales[szerkesztés]

1965-ben legidősebb fia, Joey, a fürdőszobai gázbojler meghibásodása miatt megfulladt, ezért december 4-én Stanka hazautazott Oklahomába és úgy döntött, hogy visszavonul a baseballtól. Miután ráeszmélt, hogy a fia elvesztésének fájdalma mindenhova elkíséri, úgy döntött, hogy mégsem vonul vissza, az 1966-os szezonra a Taiyo Whales csapatától kapott szerződést. Fizikailag és mentálisan sem volt formában, az évet kiábrándító 6–13-as győzelmi aránnyal zárta. A szezon után érezte, hogy mar sosem fog formába jönni és úgy érezte, hogy meglopta a csapatát. A következő szezonra már csak edzői állást ajánlottak neki, amit nem fogadott el. Utolsó profi mérkőzésén, 1966. szeptember 27-én a Yomiuri Giants csapata ellen megszerezte a századik NPB-győzelmét, első nem japán játékosként.[89][* 5]

TÉLI LIGA – DOMINIKA, PUERTO RICO, VENEZUELA!!!!!

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Japánul (ファイナルファンタジー; Hepburn: Fainaru Fantajī?)
  2. Japánban egyszerűen NG címmel jelent meg,[52] az NG a No Good rövidítése[53]
  3. Stanka előtt Wally Yonamine (1957) japán származású amerikai is megkapta a címet. Mielőtt a liga 1950-ben átszerveződött a Nippon Professional Baseballba Harris McGalliard (1937, ősz) is megkapta a címet.
  4. Stanka előtt Andy Miyamoto (1961) japán származású amerikai is megkapta a díjat.
  5. Stanka előtt Viktor Konsztantinovics Sztaruhin orosz dobó 1939-ben már megszerezte a századik győzelmét, azonban 1940-ben a második világháború miatt egyre erősödő idegengyűlölet miatt a Japán állam nyomására felvette a japán állampolgárságot és a Szuda Hirosi (須田博?) japán nevet, így rá a japán sajtó japánként tekint. A 2019-es szezon végéig mindössze további egy nem japán játékosnak sikerült ez; Gene Bacque-nak, aki 1966. szeptember 27-én szerezte meg a századik és egyben utolsó NPB-győzelmét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jason Schreier: What In The World Is Final Fantasy? A Beginner's Guide To The Biggest RPG Series On The Planet. Kotaku, 2012. július 8. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 16.)
  2. Final Fantasy - Release Summary. GameSpot . [2009. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  3. a b c d e f g Vestal, Andrew: The Main Final Fantasies. The History of Final Fantasy. GameSpot. [2012. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  4. Final Fantasy II - Release Summary. GameSpot . [2009. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  5. a b Final Fantasy Retrospective Part II. GameTrailers, 2007. július 23. [2009. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  6. Final Fantasy III - Release Summary. GameSpot . [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  7. Final Fantasy II (SNES) - Release Summary. GameSpot . [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  8. szerk.: Square Co: Final Fantasy II instruction manual. Square Co, 74. o.. SFS-F4-USA-1 (1991) 
  9. Final Fantasy Chronicles. IGN , 2001. július 18. [2011. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  10. Final Fantasy V - Release Summary. GameSpot . [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  11. Isler, Ramsey: Gaming to Anime: Final Fantasy VI. IGN , 2007. december 17. [2011. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  12. Final Fantasy III (SNES) - Release Summary. GameSpot . [2011. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  13. Final Fantasy VIII - Release Summary. GameSpot . [2009. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  14. Final Fantasy IX - Release Summary. GameSpot . [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  15. Final Fantasy X - PlayStation 2 - IGN. IGN . [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  16. Final Fantasy XI - PlayStation 2 - IGN. IGN . (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  17. Final Fantasy XII - PlayStation 2 - IGN. IGN . (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  18. Final Fantasy X - Release Summary. GameSpot . [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  19. Final Fantasy Retrospective Part VII. GameTrailers, 2007. augusztus 28. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  20. Final Fantasy XI - Release Summary. GameSpot . [2009. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  21. a b Final Fantasy Retrospective Part VIII. GameTrailers, 2007. szeptember 4. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  22. Final Fantasy XII - Release Summary. GameSpot . [2011. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  23. Kolan, Patrick: The Evolution of Final Fantasy. IGN , 2007. január 18. [2011. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  24. Interview (french nyelven). FFWorld.com, 2004. [2007. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 25.)
  25. Thang, Jimmy: E3 2008: Final Fantasy XIII Coming to Xbox 360. IGN , 2008. július 14. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  26. Magrino, Tom: Square Enix fast-tracking FFXIII localization - Report. GameSpot , 2009. május 5. [2012. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  27. Gantayat, Anoop: Famitsu with More on Fabula Nova. IGN , 2006. május 17. [2011. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  28. a b Yoon, Andrew: Fabula Nova Crystallis & a decade of Final Fantasy XIII: an interview with producer Yoshinori Kitase. Shacknews, 2013. október 24. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  29. Final Fantasy XIV Online Release. GameSpot . [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  30. Andrew Webster: Sony reveals new PlayStation 4 games at E3, including 'Final Fantasy XV,' 'The Order: 1886' and 'Transistor'. TheVerge, 2013. június 10. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
  31. Brown, Peter: Final Fantasy 15 Release Date Confirmed for 2016. GameSpot , 2015. augusztus 6. [2015. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.)
  32. Interview: Tetsuya Nomura. Edge Online, 2007. június 25. [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
  33. Schammell, David: Final Fantasy 15 'quite far into development, given high priority' by Square. VideoGamer.com, 2014. február 13. [2014. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  34. 【PS4クリエイターインタビュー】『ファイナルファンタジーXV』新世代機で描かれる『FF』を野村哲也氏が語る. Famitsu, 2013. szeptember 20. [2014. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 28.)
  35. Juba, Joe (2016. május 1.). „Final Fantasy XV - The Clearing Storm”. Game Informer (277), 38–64. o, Kiadó: GameStop.  
  36. Cite web hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (japanese nyelven). Famitsu, 2015. augusztus 7. [2015. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 7.)
  37. Gamescom 2015: Hajime Tabata Interview (English). Finaland, 2015. augusztus 11. [2015. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)
  38. Final Fantasy 16 Announced for PS5 [Update: Square Retracts PC Announcement - IGN], <https://www.ign.com/articles/ps5-final-fantasy-16>. Hozzáférés ideje: 2020-09-17
  39. a b Final Fantasy Retrospective Part XI. GameTrailers, 2007. október 10. [2009. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  40. Final Fantasy Retrospective Part X. GameTrailers, 2007. szeptember 25. [2009. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  41. Final Fantasy Retrospective Part IX. GameTrailers, 2007. szeptember 15. [2009. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  42. Tetsuya Nomura Interview”, Future Publishing, 2007. július 1., 80–81. oldal. [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  43. Final Fantasy X-2 - Release Summary. GameSpot . [2011. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  44. Clements, Ryan: Dissidia Final Fantasy Review. IGN , 2009. augusztus 14. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  45. Clements, Ryan: Heroes of Dissidia 012 Final Fantasy. IGN , 2011. február 22. [2011. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  46. Final Fantasy III (angol nyelven). GameSpot
  47. Final Fantasy IV [2007 - IGN], <https://www.ign.com/games/final-fantasy-iv-3d>. Hozzáférés ideje: 2020-07-02
  48. Final Fantasy VII Remake - IGN, <https://www.ign.com/games/final-fantasy-vii-remake>. Hozzáférés ideje: 2020-07-02
  49. a b Overview over Final Fantasy: The Spirits Within reviews. Metacritic . [2011. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.)
  50. (2007. június 25.) „Final Frontiers”. Edge (177), 72–79. o, Kiadó: Future Publishing. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 3.)  
  51. Long, Andrew: Square-Enix Gives Chrono Break Trademark Some Playmates. RPGamer, 2003. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.)
  52. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) fam review vita nevű ref-eknek
  53. Romano, Sal: Experience announces horror adventure game NG for PS Vita [Update]. Gematsu , 2018. április 24. [2019. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  54. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) toucharcade review nevű ref-eknek
  55. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) rpgfan review ps4 nevű ref-eknek
  56. a b Experience. Spirit Hunter: NG. (Aksys Games). Microsoft Windows. Credits jelenet. (2019-10-10)
  57. 心霊ホラーシリーズ第2弾『NG』の発売日が9月13日に変更 (japán nyelven). Famicú . Kadokawa Game Linkage, 2018. június 20. [2020. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 2.)
  58. Meyers, Bailey: Spirit Hunter: NG Out Today on PS4. PlayStation.Blog . Sony Interactive Entertainment, 2019. október 10. [2020. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  59. Csikami, Hadzsime: 千頭@(乂'ω')えくすぺ! on Twitter (japán nyelven), 2020. június 28. [2020. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  60. Sato: Experience's New Horror Visual Novel NG Announced For PS Vita, Releases August 9 In Japan. Siliconera . Curse, Inc., 2018. április 24. [2020. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  61. Sato: Experience's Horror Visual Novel NG Delayed A Month To September 13 In Japan. Siliconera . Curse, Inc., 2018. június 20. [2020. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  62. NG レビュー・評価・感想 (PS4) (japán nyelven). Famicú . Kadokawa Game Linkage. [2020. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  63. Mateo, Alex: Spirit Hunter: NG Horror Game Launches on October 10. Anime News Network , 2019. augusztus 13. [2019. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  64. Switch版『NG』が5月21日発売決定! 2月28日21時からは“心霊ホラー・ADV”シリーズの最新情報を生配信番組でお届け (japán nyelven). Famicú . Kadokawa Game Linkage, 2020. február 25. [2020. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  65. a b c d Rogers, III, C. Paul (2009. december). „The Road Less Traveled—Joe Stanka's Strange Baseball Odyssey” (pdf). Oklahoma: The Magazine of the Oklahoma Heritage Association 14 (3), 33–45. o. (Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 22.)  
  66. Meece, Volney (1989. április 4.). „Japanese Gave Stanka a Big Hello” (angol nyelven). The Oklahoman, Kiadó: GateHouse Media. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 25.)  
  67. Ikei 1986 33. oldal
  68. Sharp, Scott (1999. május 16.). „Waynoka Remembers City to Name Ballfield In Honor of Joe Stanka” (angol nyelven). The Oklahoman, Kiadó: GateHouse Media. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 25.)  
  69. a b Connery, S. Donald (1962. június 25.). „A Yank in Japan” (angol nyelven). Sports Illustrated, Kiadó: Authentic Brands Group. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 25.)  
  70. https://www.baseball-reference.com/register/leader.cgi?type=pitch&id=3c81a8c4
  71. Events of Tuesday, December 2, 1952 (angol nyelven). Retrosheet. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)
  72. https://www.baseball-reference.com/register/leader.cgi?type=pitch&id=bfcdece7
  73. https://www.baseball-reference.com/register/leader.cgi?type=pitch&id=f5ec659e
  74. Events of Thursday, September 22, 1955 (angol nyelven). Retrosheet. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)
  75. a b https://web.archive.org/web/20190831054457/http://www.pelotabinaria.com.ve/beisbol/mostrar.php?ID=stanjoe001
  76. http://www.pelotabinaria.com.ve/beisbol/tem_equ.php?TE=1958-59&EQ=PAM
  77. SABR Nine: Joe Stanka, First American All-Star in Japanese Baseball (angol nyelven). Society for American Baseball Research, 2005. június 22. [2010. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  78. https://oklahoman.com/article/2216599/looking-back-on-oklahomafeb-23
  79. Ikei 1986 35. oldal
  80. Chicago White Sox 11, Detroit Tigers 4 (2) (angol nyelven). Retrosheet. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)
  81. a b c Ikei 1986 36. oldal
  82. Cleveland Indians 6, Chicago White Sox 5 (angol nyelven). Retrosheet. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)
  83. Ikei 1986 37. oldal
  84. (1961. április 11.) „Japan Nine Defies Frick By Pitching Joe Stanka” (angol nyelven). The New York Times, 44. o. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 31.)  
  85. Snelling 2014 46–47. oldal
  86. https://sabr.org/bioproj/person/2dc41d10#sdendnote3anc
  87. https://www.baseball-reference.com/register/leader.cgi?type=pitch&id=8e959d5f
  88. 南海ホークス ナンバ栄光と哀しみの故郷 (追憶の球団)、p103
  89. 【3月14日】1960年(昭35) スピードはこんなもん?“青い目の日本人”スタンカ、実は… (japán nyelven). Sports Nippon. Sports Nippon Newspapers, 2009. március 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)

Források[szerkesztés]

Ikei 1986: Ikei, Maszaru. カ外人選手初の一〇〇勝投手一, ハロー、スタンカ、元気かい - プロ野球外人選手列伝, az 1. kiadás újrakiadása (japán nyelven), Kodansha Bunko, 31–64. o.. ISBN 4-06-183734-6 [1983. július 1.] (1986. május 15.). Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 22. 

Trucks 2002: Trucks, Rob. Joe Stanka Chicago White Sox, Cup of Coffee - The Very Short Careers of Eighteen Major League Pitchers, 1. kiadás (angol nyelven), Smallmouth Press, 52–77. o.. ISBN 978-1588480392 [2003. január 7.]. Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 22. 

Snelling 2014: Snelling, Dennis. Joe Stanka • Pitcher, 1959 Chicago White Sox – An American wins the Most Valuable Player award in Japan, A Glimpse of Fame - Brilliant but Fleting Major League Careers, az 1. kiadás újrakiadása (angol nyelven), McFarland & Company, 35–52. o.. ISBN 978-0-7864-7749-4 [1993. október 28.] (2014. január 28.). Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 22. 


További információk[szerkesztés]


Története[szerkesztés]

Az 1960-as évek: A baseball-videójátékok hajnala[szerkesztés]

Az első basballal kapcsolatos videójátékot John Burgeson írta BBC Vik: The Baseball Demonstrator címmel. A programjának ötletével 1960 decemberében állt elő, miután az influenza ágyhoz kötötte. Munkahelyén, az IBM akroni irodájában a munkaidő után kezdte el írni a játékot az IBM 1620 nagyszámítógépre. Az első teljes mérkőzést 1961. január 6-án futtatta le. Burgeson rá tudta beszélni a céget, hogy a baseballszimulátorát mellékeljék az IBM 1620-hoz. Burgeson szerint a játékából körülbelül 50–200 példány kelt el, azonban Paul Lasewicz vállalati archiváló szerint ez a szám „nem elhanyagolható túlbecslés”. A játékban a játékosok ötven játékosból állíthatják össze a kilenctagú csapatuk keretét, magára a mérkőzések kimenetelébe semmiféle beleszólásuk sincs.[1] A program nem csak a baseball-videójátékok, de a fantáziabaseball egyik korai formája is volt. Kemény János 1965-ben The PDP-10 Timesharing World Series címmel írt egy hasonló programot PDP–10 nagyszámítógépre. A játék egyike volt a legelső BASIC programnyelven írt programoknak.

Az 1971–1984: Az első interaktív baseball-videójátékok[szerkesztés]

Don Daglow 1971-ben a Pomona College falain belül a PDP–10 nagyszámítógépre elkészítette az első interaktív baseball-videójátékot. A játékot a DECUS programmegosztó szervezet terjesztette az amerikai kollégiumok között. Az egyszerűen Baseball címre keresztelt program teljesen szövegalapú, a játékosoknak különböző kérdesekre kell igen-nem válaszokat adniuk.

1972 májusában a Magnavox megjelentette a Baseball című Magnavox Odyssey-játékot, mely az első videomegjelenítéssel rendelkező baseball-videójáték lett. Az Odyssey mindössze három négyzet megjelenítésére képes, ezért a programhoz a televíziókészülékre tapasztható fóliát, játékkártyákat, egy dobókockát és különböző színű zsetonokat is mellékeltek, ezzel rendkívül körülményessé téve a játék menetét.[2]

A Midway Games 1976-ban megjelentette a Tornado Baseball című játéktermi játékot, melyben az ütőjátékoson és az elkapón kívül az összes többi játékos látható, valamint a játékosok mozgása is animált. A játék egy évvel később megjelent Bally Astrocade-átiratában már maga a gyémánt is látható. Az ugyanebben az évben Fairchild Channel F otthoni videójáték-konzolra megjelent Videocart 12: Baseball című játékban az ütőjátékos és az elkapó is látható, azonban a bázisokat leszámítva maga a pálya nem. A játéknak rendkívül innovatív dobórendszere van, melyben a játékosok a joystick „sisakjának” lenyomásával-felhúzásával a labda sebességét, míg annak tekerésével az irányát változtathatják. A korszak legtöbb baseballjátéka hasonló irányítási sémát vett fel. 1978-ban a Philips Videopac G7000 konzolra Baseball! címmel megjelent az első Európában is forgalmazott baseball-videójáték, majd 1980. július 31-én a Cassette Visionre az első Japánban forgalmazott is.

1978-ban az Atari megjelenetette a Home Run című játékot az Atari VCS otthoni videójáték-konzolra. Ez volt az első szélesebb körben terjesztett baseball-videójáték. Két évvel később a Mattel megjelentette a Major League Baseball című játékot, mely az első ligalicenccel rendelkező baseball-játék lett. A programot a Mattel a Home Run közvetlen riválisának szánta, és számtalan televíziós és nyomtatott sajtóban megjelent reklámot készített, melyekben George Plimpton sportújságíró a két játékot hasonlítja össze, ezzel beindítva az első „konzolháborút”. A Major League Baseballból 1983. június 4-ig 1 085 700 példányt szállítottak le, ezzel az Intellivision legkelendőbb játéka lett.[3][4] Az Atari válasza két évvel később jelent meg RealSports Baseball címen. Ugyan a játék jóval fejlettebb az elődjénél, azonban a konzol hardveres korlátai miatt grafikailag nem tudta felvenni a versenyt a riválisával. Az Atari a játék népszerűsítéséhez a Mattel által alkalmazott taktikát használta; a reklámokban Billy Martin, az Oakland Athletics vezetőedzője szerepelt és nem csak a rivális játékot, de Plimpton szavahihetőségét is támadja. A Mattel erre az Intellivision World Series Baseball című játékkal válaszolt. Ez volt az első szimulációs játékmenetű baseballjáték, mely számos technikai újítást vezetett be a sportjátékokba; köztük a statisztikaalapú játékmenetet, a scrollozó játékteret, a televíziós közvetítésekhez hasonló, váltakozó kameraállásokat, illetve az Intellivoice kiegészítőn keresztüli hangkommentárt. A játék lett volna az első baseball-videójáték, melyben liga- és játékosszövetség-licenc is szerepel, azonban a videójáték-ipar 1983-as összeomlása miatt végül pénzügyi okok miatt kikerültek a valós nevek a játékból. Az Atari válasza erre a RealSports Baseball Atari 5200-átirata volt, mellyel már az Atari grafikailag felül tudta múlni a riválisát. Mindeközben a Mattel 1980-ban a Microvisionre megjelentette az első kézi konzolos baseballjátékot. 1983-ban a Sega megjelentette a Champion Baseball című játéktermi játékot, mely a játékmezőt egyszerre két kameraállásból mutatja, valamint már három bíró is látható, illetve a bírók hangja is hallható. A játék népszerűsége Japánban a Space Invadershez hasonló szinten mozgott.[5]

Játéktermi cuccok

Az 1980-as évek második fele: Jelentős grafikai fellendülés[szerkesztés]

1983 októberében a Nintendo a Famicom asztali konzolra megjelentette a Baseball című programját Japánban. A játék 1985-ben, a konzol nyitócímeként jelent meg Észak-Amerikában. A játék a konzol kezdeti sikerének sarokkövének bizonyult, részben a Mookie Wilson és Ron Darling New York Mets-játékosokkal készített promóciónak hála.[6] A játék grafikája a konzol teljesítményének hála kitűnt az előző generációs játékok közül;[7] a játékosokon tisztán látható, hogy egyenruhát viselnek, a bírók karjelzésekkel követik a játékot és már a közönség is látható. Mindezek mellett ez volt az első baseballjáték, melyben szabadon lehet választani a csapatok közül, habár ez semmi befolyással nincs a játékmenetre.

Az 1985-ben megjelent a HardBall! Commodore 64-kiadása ismét jelentős grafikai ugrást jelképezett a korábbi baseballjátékokhoz képest, azonban a játékmechanikai elemek terén már nem tudta meglépni ezt a szintet.[8] A két évvel később kiadott Earl Weaver Baseball már nem csak grafikailag emelkedett ki a korábbi baseballjátékoktól, hanem játékmechanikai elemekben is. Az Earl Weaver Baseball volt az első baseballvideójáték, melyben nem csak egy-egy mérkőzést, hanem egy teljes szezont is le lehet játszani és szimulálni, az első melyben a játékosok a vezetőedzői és játékosi szerepkört is magára vehetik, az első melyben a stadionok licenceltek és grafikailag el is térnek egymástól. A játék kritikailag és kereskedelmileg is hatalmas siker lett, és a John Madden Footballal megalapozta az Electronic Arts EA Sports nevű sportjátékokra szakosodott divízióját.

Az 1980-as évek második felére jellemző volt, hogy a Japánban fejlesztett játékok kissebb-nagyobb módosításokkal Észak-Amerikában is megjelentek. A Famistából R.B.I. Baseball, míg a Moero! Pro jakjúból Bases Loaded lett. Mindkét sorozatból eltávolították a licencelt japán csapatokat és játékosokat, helyükre fiktív amerikai egyesületek és licencelt MLBPA-játékosok kerültek.

Japán to amerikai cuccok:

  • Famista — RBI
  • Moepro — BASES LOADED

Az 1990-es évek: Hangkommentár, számos új sorozat születése[szerkesztés]

A Pro jakjú Super League ’91 1992 májusában, Sports Talk Baseball címmel megjelent észak-amerikai kiadása volt az első angol, illetve az 1994. március 11-én megjelent Dzsikkjó Powerful Pro jakjú ’94 volt az első japán nyelvű folyamatos hangkommentárral megjelent baseball-videójáték.REFI: DENFANMINICO Az 1997. április 30-án megjelent Triple Play 98 volt az első baseball-videójáték, melyben a főkommentátor (Jim Hughson) mellett egy szakkomentátor (Buck Martinez) is helyet kapott.[9]

Hangkommentár:

  • Sports Talk
  • Dzsikkjó

jelentősebb sorozatok:

  • Front Page (94–98)
  • WSB (94–03)
  • Triple Play (96–02)
  • ASB (97–04)
  • 989 MLB (97–05)
  • High Heat (98–03)

1997-ben a Virgin Interactive megjelentette a Grand Slam című játékot, melynek a dobójátékát a golfjátékok által ihletett dobódobás-mérővel lehet vezérelni. Ez később a baseballjátékok állandó része lett. A szintén 1997-ben megjelent 3D Baseball volt az első baseball-videójáték, amely a motion capture technikát alkalmazta a játékosok animálásához.[10]

2000-es évek: kampec[szerkesztés]

A a Triple Play, WSB, az MVP, az ASB, A 989 MLB, a HH…… megdöglése

2005-ben a Take-Two Interactive a National Football League-jogok felvásárlásának megtorlásaként 200–250 millió dollárért hét évre megszerezte az MLB-játékok harmadik félre vonatkozó exkluzivitási jogait, ezzel meggátolva, hogy az Electronic Arts MLB-játékokat készítsen.[11][12] A Take-Two MLB 2K sorozatát a szaksajtó és a célközönség is a vártnál gyengébben fogadta, így a vállalat a licenccel évi 30–35 millió dollárt bukott.[11][13] A cég 2013-ban még megjelentette a sorozat következő kiadását, ami viszont az utolsónak bizonyult és egyetlen harmadik fél sem kívánta kiváltani az MLB licencét, így a következő évben kizárólag Sony-konzolokra lett volna MLB-játék. Az MLB Advanced Media már korábban is fontoltgatta, hogy megjelentetnek egy játéktermi stílusú MLB-játékot, mivel a 2000-es évek közepe óta a szimulációs játékmenetű címek teljesen átvették az MLB-játékok piacát. Az MLB AM által feltámasztott R.B.I. Baseball sorozat első tagja 2014-ben jelent meg multiplatform címként.[14]

2010-es évek: A The Show és a Pavapuro egyeduralma[szerkesztés]

kinyuvvadt az MLB 2K, a Prospi a Famista és az RBI próbál nem megdögleni androidos/iOS-es szarok elárasztják a piacot

  1. http://grantland.com/features/john-burgeson-ibm-computer-start-baseball-video-games/
  2. https://www.fangraphs.com/techgraphs/a-short-history-of-video-game-baseball-the-magnavox-odyssey/
  3. http://www.intellivisionlives.com/bluesky/games/credits/sports.html#baseball
  4. https://web.archive.org/web/20080623232114/http://classicgaming.gamespy.com/View.php?view=ConsoleMuseum.Detail&id=17&game=9
  5. (1983. december 1.) „Japan's Latest Coin-Op Set To Hit North America”. Electronic Games 2 (22), 12. o. (Hozzáférés ideje: 2012. február 5.)  
  6. http://www.ign.com/articles/2007/01/17/baseball-vc-review
  7. https://bleacherreport.com/articles/1140632-50-greatest-baseball-video-games-of-all-time#slide5
  8. https://www.technobuffalo.com/2011/03/31/technobaseball-a-brief-history-of-baseball-video-games/
  9. https://web.archive.org/web/20151210212942/http://www.thefreelibrary.com/Electronic+Arts+ships+Triple+Play+98+for+the+PC-CD.-a019485290
  10. https://bleacherreport.com/articles/748008-power-ranking-the-50-greatest-baseball-video-games-of-all-time#slide32
  11. a b https://www.polygon.com/features/2018/1/22/16911760/rbi-baseball-18-ps4-switch-xbox-one-mlb-mlbam-history
  12. https://www.polygon.com/2013/6/21/4453304/ea-sports-mvp-baseball-barriers-to-entry-andrew-wilson-interview-e3-2013
  13. https://www.polygon.com/2015/2/15/8043147/nba-2k-is-bigger-than-madden-because-it-paid-for-others-failures
  14. https://www.polygon.com/features/2018/1/22/16911760/rbi-baseball-18-ps4-switch-xbox-one-mlb-mlbam-history