Microvision

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Microvision
Milton-Bradley-Microvision-Handheld-FL.jpg
Általános adatok
Gyártó Milton Bradley Company
Típus Kézikonzol
Generáció Második generáció
Megjelenés ideje 1979. november
Gyártás vége 1981.
Technikai jellemzők
Adathordozó Microvision ROM-kazetta
Processzor Intel 8021/TI TMS1100@100 kHz (a kazettákon)
Memória 32 nibble (16 byte) RAM, 2K ROM
Kijelző 16×16 pixel, LCD
A Wikimédia Commons tartalmaz Microvision témájú médiaállományokat.

A Microvision kézi videojáték-konzol, az első amely cserélhető játékkazettákat használ. A konzolt a Milton Bradley Company jelentette meg 1979 novemberében.[1] A Microvisiont Jay Smith mérnök tervezte, aki később a Vectrexet is megtervezte. A Microvision hordozhatósága és kazettaalapú rendszere mérsékelt sikerhez vezetett, a Smith Engineering 15 millió dolláros bevételhez jutott a rendszer megjelenésének első évében. A játékkazetták rendkívül alacsony száma, a kis kijelző és az ismert otthoni videojáték-vállalatok támogatásának hiánya 1981-ben a konzol gyártásának megszűnéséhez vezetett.[2] Okada Szatoru, a Nintendo Research & Development 1 részlegének egykori vezére azt állította, hogy a Microvision ihlette a Nintendo Game & Watch kézi videojáték-konzolsorozatát, melyet úgy terveztek, hogy az megkerülje a Microvision korlátozottságait.[3]

Gyártás[szerkesztés]

Az első Microvision-játékkazettákat Intel 8021 (a Signeticstől keresztlicencelve) és Texas Instruments TMS1100 processzorokkal is szerelték. A Milton Bradley a vásárlási nehézségek miatt később kizárólag a TMS1100 processzorokra váltott, még az eredetileg a 8021 processzorra írt játékokat is átírták rá. Ugyan a TMS1100 egyszerűbb eszköz volt, azonban több memóriával és kisebb energiafelhasználással rendelkezett mint a 8021. A Microvision első kiadásának futtatásához két elemre volt szükség a 8021 nagyobb energiafelhasználása végett, viszont a későbbi, kizárólag a TMS1100-re kifejlesztett egységeknek már egy is elég volt. Ugyan az elemtartót két 9 voltos elem befogadására tervezték, azonban ha az egyik helyes, míg a másik helytelen polaritással van belehelyezve, akkor a két elem rövidre zár és túlmelegszik. Erre azt a megoldást választották a későbbi modelleken, hogy az egyik elemrekeszből eltávolították a terminálokat. A Milton Bradley a gyártási öntőformák lecserélésnek magas ára miatt nem távolította el a második elemrekeszt, helyette az eltávolított terminálú elemrekeszt tartalékelem-tartónak nevezték.

Problémák[szerkesztés]

Látható képernyőkárosodás egy felnyitott Microvision-egységen

A Microvision-egységek és -játékkártyák valamelyest ritkáknak mondhatóak.[forrás?] A még fennmaradt egységek három főbb problémára fogékonyak: a „képernyőrothadásra”, a szikrakisüléses károkra, valamint a billentyűblokk elromlására.

Képernyőrothadás[szerkesztés]

A Microvision LCD-kijelzőinek gyártási technológiája a modern normákkal szemben primitívnek mondható. A gyártás során keletkező rossz tömítés és a szennyeződések a „képernyőrothadásnak” nevezett állapothoz vezethetnek. A folyadékkristályok spontán módon kiszivároghatnak és visszafordíthatatlanul elsötétedhetnek, ami ugyan még egy játszható játékkártyához vezethet, ami azonban nem képes helyesen kirajzolni a játékot. Amíg az extrém magas hőmérséklet által okozott károk könnyedén elkerülhetőek, addig a képernyőrothadás ellen nem lehet semmit sem tenni.[4]

Szikrakisüléses károk[szerkesztés]

Az egység egyik jelentős tervezési hiányossága, hogy a játékkártyákra szerelt mikroprocesszorok nem rendelkeznek szikrakisülés elleni védelemmel, pedig közvetlenül a Microvision-egységet és a játékkártyákat összekötő réz lábakra vannak kapcsolva. Ha a felhasználó kinyitja a lábakat eltakaró, azok védelmére szolgáló tolóajtót, akkor a processzor ki lehet téve a felhasználóban felgyülemlő elektromos töltésnek. Ha a felhasználóban lényegesebb mennyiségű elektromos töltés gyűlt fel, akkor az az ajtó széléről vagy akár az ajtón keresztül is átmehet (dielektromos meghibásodás). A játékkártyákban lévő alacsony feszültségű integrált áramkör különösképpen érzékeny a szikrakisülésekre, néhány tíz, az ember által nem érezhető mennyiségű volt is elpusztíthatja azt, ezzel használhatatlanná téve a játékkártyát. Ezt a jelenséget John Elder Robison, a Milton Bradley egykori mérnöke a Look Me in the Eye című könyvében részletesen is leírta.

A billentyűblokk meghibásodása[szerkesztés]

A Microvision-egységen nincsenek különálló gombok, hanem magán az egységen kapott helyet egy tizenkét gombos billentyűblokk, melyek kapcsolói vastag, rugalmas műanyagréteg alatt kaptak helyet. A játékkártyák alján kivágások vannak a gombokhoz. Mivel a játékok különböző gombfunkciókat kívánhattak meg, ezért a kivágásokat vékony műanyagdarabokkal fedték le, melyekre a gombok adott játékhoz való funkcióját nyomtatták rá. Ezzel az a probléma, hogy a gombok lenyomása kinyújtja a nyomtatott műanyagokat, melyek végül elszakadhatnak. Számos korai játékot úgy programoztak, hogy az adott funkció nem a gomb lenyomásával, hanem annak felengedésével indult be. Ennek eredményeképp előfordulhat, hogy a felhasználók erősebben nyomták le a gombokat, mivel semmiféle visszacsatolást nem kaptak arról, hogy lenyomták az adott gombot. Ez amiatt volt, hogy a tervezési fázisban használt billentyűblokkok eltértek a gyártásba került egységekétől; a prototípusként használt billentyűblokkok érezhető visszajelzést adtak a gombok lenyomásakor, ami viszont a gyártásba került egységekbe már nem került be.[forrás?]

Technikai részletek[szerkesztés]

  • CPU: Intel 8021/TI TMS1100 (a játékkártyákon)
  • Képernyő: 16×16 pixeles LCD
  • Regiszterszélesség: 4 bit (TMS1100), 8 bit (8021)
  • Processzorsebesség: 100 kHz
  • RAM: 64 byte (a CPU-ra integrálva)
  • ROM: 2K (TMS100), 1K (8021)
  • ROM-kazetta: 2K (TMS 1100), 1K (8021) (a CPU-ra integrálva; minden játék CPU-ja eltérő)
  • Grafikai processzor: LCD Custom Driver (melyet, a Hughes gyártott)
  • Hang: Piezo csipogó
  • Bemenet: tizenkét gombos billentyűblokk, evező
  • Áramellátás: egy vagy két 9 voltos elem a korai Microvision-egységeknél, egy 9 voltos elem a későbbi Microvision-egységeknél
  • Teljesítménydisszipáció: 110 mW (TMS 1100), 1 W (8021)

Játékok[szerkesztés]

A Microvisionre mindössze tizenkét játék jelent meg.

  • Nyitócímek – 1979
  • 1979
    • Mindbuster
    • Star Trek: Phaser Strike (később Phaser Strike; Németországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban Shooting Star, míg Franciaországban Cannon Phaser címen jelent meg)[5]
    • Vegas Slots
  • 1980
  • 1981
  • 1982

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Microvision című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. www.lookingtodraw.com, MICHAEL J. BARNES, ILTD DESIGN SERVICES,: PC Timeline. The Freeman PC Museum... Largest Collection of Vintage Computers On The Web.. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  2. A Brief History of Handheld Video Games
  3. Barder, Ollie: New Interview With Satoru Okada Delves Into The Hidden History Behind Nintendo's Gaming Handhelds. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  4. Vinciguerra, Robert: Milton Bradley Microvision: The World's First Handheld Game Console. The Rev. Rob Times. (Hozzáférés: 2013. december 26.)
  5. Huber, Joseph M.: Microvision FAQ. GameFAQs. (Hozzáférés: 2014. április 28.)