Szerkesztő:Seba/Temp/1953-as brit Mount Everest-expedíció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmund Hillary és Tendzing Norgaj a sikeres csúcstámadást követően (1953)

Az 1953-as brit Mount Everest-expedíció a John Hunt által vezetett nagyszabású vállalkozás volt, melynek során Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és Tendzing Norgaj, nepáli serpa 1953. május 29-én – a világon elsőként – feljutott a Föld legmagasabb hegycsúcsára, a 8848 méter magas Mount Everestre.

A hatalmas médiaérdeklődéssel övezett expedíció elsőségéről kódolt üzenetet küldtek Londonba; a sikerről a The Times napilap 1953. június 2-án, II. Erzsébet királynő koronázásának napján szalagcímben számolt be. Az expedíció teljesítményeinek elismeréseként John Huntot és Edmund Hillaryt a királynő lovaggá ütötte, Tendzing Norgajt pedig a George Medal-érdeméremmel tüntette ki.

Előzmények[szerkesztés]

A Mount Everest felfedezése[szerkesztés]

Sir George Everest

Az Indiában állomásozó britek – igazgatási, gazdasági és hadászati szempontok miatt – szükségesnek tartották, hogy alaposan megismerjék az általuk uralt és az azokkal szomszédos területeket. 1802-ben vette kezdetét a nagy trigonometrikus felmérés, melynek célja az Indiai szubkontinens háromszögelésen alapuló, részletes tudományos felmérése volt. 1923-tól Sir George Everest ezredes lett a felmérés szuperintendánsa, aki egészen 1843-ig fáradhatatlanul dolgozott egész brit India rácsrendszerszerű feldolgozásán és a Comorin-foktól a Himalája hegyláncain át húzódó hosszúsági kör matematikai módszerekkel történő kiszámításán. A felmérés az 1830-as években érte el a Himalája hegyláncait. A hegyvonulat hegycsúcsainak első részletes elemzését azonban csak 1847-ben, az új szuperintendáns, Andrew Waugh ezredes irányítása alatt kezdték meg. Mivel India és a hegycsúcsok között Tibet, Nepál, Kína, Szikkim és Bhután terült el, melyek területére a felmérést irányító brit hadsereg nem kapott belépési engedélyt, a méréseket csak több, mint 170 kilométer távolságból tudták elvégezni. 1847-ben fedezték fel a felmérők az addig a világ legmagasabb hegyének tartott Kancsendzönga csúcsa mögötti jeges hegycsúcsot, melyet eredetileg B-csúcsnak, majd XV-ös csúcsnak neveztek el. Hosszadalmas méréseket és számításokat követően 1952-ben Rádhánáth Szikhdar a számláló hivatal vezetője és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a nevezett hegycsúcs 8840 méter magasságával a világ legmagasabb hegycsúcsa.[1]

A felfedezést követően vita alakult ki, hogy hogyan nevezzék el az addig csak sorszámmal jelölt hegycsúcsot. A nepáliak – abban az időben – külön elnevezéssel nem illették a csúcsot, a tibetiek azt Csomolungma, a Föld istenasszonya névvel illették. Végül Waugh javaslatára a hegyet elődjéről, Sir George Everestről nevezték el, amelyet a brit Királyi Földrajzi Társaság 1856-ban hivatalosan is jóváhagyott.[2]

Az elő kísérletek a Mount Everest meghódítására[szerkesztés]

Bár az alpinizmus alapjait a Mont Blanc 1786-os meghódításával már évtizedekkel korábban lerakták, a XIX. század közepén a hegymászás még gyerekcipőben járt. A Mount Everest megmászásának kérdése ettől függetlenül élénken foglalkoztatta a korabeli hegymászókat.[3] Clinton Thomas Dent, a brit Alpinista Klub alelnöke 1885-ben megjelent Above the Snow Line című művében úgy vélekedett, hogy lehetséges a Mount Everest csúcsára feljutni.[4] Az Everest azonban egyelőre túl messze és túl magasan volt ahhoz, hogy a megmászásának kérdése utópisztikus gondolatból tényleges lehetőséggé váljon. Az első világháború kitörésével pedig a tervek öt évre teljesen feledésbe merültek. A fegyverszünetet követően a Brit Királyi Földrajzi Társaság és az Alpinista Klub ismét napirendre tűzte az Everest megmászásának tervét, melynek koordinálására létrehozták az Everest Bizottságot.[3]

Az 1921-es Mount Everest-felderítő expedíció résztvevői

Ebben az időszakban a Nepáli Királyság területére külföldiek nem léphettek be, a Mount Everest dél felőli megközelítése gyakorlatilag ismeretlen volt. Az egyetlen lehetséges megközelítést a hegy északi, Tibet felőli oldala jelentette hosszú időn keresztül.[5] Miután a dalai láma 1920 végén beleegyezését adta, hogy a britek Tibet felől kíséreljék meg meghódítani az Everestet, a Bizottság megkezdte az expedíció előkésztését.[6] Az expedíció elsődleges célja az volt, hogy megvizsgálja, hogyan lehet eljutni a Mount Everest közelébe, felderíteni a csúcsra való feljutás lehetséges útvonalait, és – amennyiben erre lehetőség nyílik – megkísérelni a hegycsúcs megmászását. Az expedíció vezetésével Charles Kenneth Howard-Bury ezredest bízták meg. A térképészeti felmérést Henry Morshead és Oliver Wheeler, míg a földtani munkálatokat A. M. Heron irányította. A hegymászók csapatát az 56 éves skót Harold Raeburn vezette, a csapat többi tagja Alexander Mitchell Kellas, A. F. R. Wollaston orvos, G. H. Bullock és az akkor 35 éves George Leigh Mallory volt.[7][8]

Brit Mount Everest-felderítő expedíció (1951)[szerkesztés]

Brit Cso-Oju-expedíció (1952)[szerkesztés]

Svájci Mount Everest-expedíció (1952)[szerkesztés]

Az expedíció előkészületei[szerkesztés]

Képek rendezni[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mantovani 36–39. oldal
  2. Mantovani 38. oldal
  3. a b Mantovani 42–43. oldal
  4. Clinton Thomas Dent. Above the Snow Line (angol nyelven). Longmans, Green & Co., 222. o. (1885). Hozzáférés ideje: 2021. december 10. 
  5. Isserman & Weaver 97. oldal
  6. Mantovani 43. oldal
  7. Isserman & Weaver 86–87. oldal
  8. Mantovani 44–45. oldal

Források[szerkesztés]