Szerkesztő:Raczrobert/Villa Adriana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Római Birodalom a művelt és műértő római császár Hadrián (uralkodása 117 - 138), Traianus fogadott fia uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését. A császár feladatát mindenekelőtt abban látta, hogy biztosítsa a birodalom határait. 121-ben útra kelt számtalan szakember kíséretében - építészek, földrajztudósok, mérnökök, történészek, filozófusok és művészek - , melynek során először a mai Franciaországba, majd Németországba, Angliába és Spanyolországba utazott.Ezután meglátogatta Marokkót, átkelt a Földközi-tengeren és a mai Törökországon keresztül a Fekete-tengerre utazott. Ezután Rodosz és Szicília következtek, majd újra az örök városban tartózkodott. 128-ban meglátogatta a Marokkó és Egyiptom közötti provinciákat, végül Athénba utazott. A következő célállomás Kis-Ázsia, Szíria, Arábia és Palesztina volt. Kikapcsolódásként felhajózott a Níluson, itt azonban súlyos sorscsapás érte, amely megváltoztatta életét. Élettársa, a fiatal Antinousz belefulladt a folyóba. Hogy politikai gyilkosság vagy valóban baleset volt-e, soha nem derült ki. Ekkor érett meg benne az elhatározás: eddigi életével és emlékeivel visszavonul Rómába, egy újonnan felépítendő villába.

A tengeri színház panorámája

A Rómától 28 kilométerre keletre elhelyezkedő Tivoli Latium tartomány legnépszerűbb látnivalója. A Villa d´Este mellet, egy 16. századi kardinális parkja/kertje, mindenekelőtt a Villa Adriana grandiózus romkertje az ami a látogatókat már a 18. században is csapatostul vonzotta.

A létesítmény építését valószínűleg 125-ben kezdték. Ismeretlen, hogy akkor hol volt a bejárat. A létesítmény császári rezidencia palotával, fürdőkkel, nimfákkal, gazdasági épületekkel, és különleges személyre szabott épületekkel úgy mint könyvtár és színház, de mindenek előtt az utazásaira emlékeztető tárgyakkal volt tele. Akkor is, ha ma már csak rekonstruált maradványaik léteznek, sejteni lehet, milyen pompa uralkodott itt két ezer éve.

A tragédia és komédia maszkjai egy mozaikon

Az építmények között van - amelyek funkcióit nem mindig lehetett meghatározni - a következőket lehet kiemelni: a 60 oszlop övezte arany tér (piazza d’oro) a térre nyíló termekkel, a tengeri színház (teatro maritimo), valamint egy kerek, teljesen beépített vonóhidakon keresztül megközelíthető sziget, melyet vízárok, oszlopcsarnok és fal vesz körül - a császár kedvenc tartózkodási helye. Majdnem csatlakozik ehhez az athéni Stoa Poikile másolata, az a négyzet alakú oszlopcsarnok, amelyben Kr.e. 300 körül a sztoikusok filozófiai iskolája létrejött. És végül a Kanopusz, Canoopor a Szerapisz-szentséggel híres Wallfahrtstätte bei Alexandriánál, amelyet Hadrián újra feléppítettet Antinousra emlékeztetendö. Ihm, inzwischen zum gott erhoben, weihte er den tempel. Hadrians Nachfolger nutzten und erweiterten die Villa, bis Kaiser Konstantin regierung 306 337 so viler ihrer kunstwerke beraubte, um sie in seine neue haputstadt, byzanz zu schaffen. A népvándorlás korában aztán teljesen szét lett rombolva, eztán csipkerózsikaálomba zuhat, amelyböl csakk akkor ébresztték fel amikor a reneszánsz pápák elkezdtek érdeklödnia romok iránt. Ásatásaikkal azonban nem tudományos célja volt, hanem gazdsági. több mint 300 igen értékes mütérgyat találtak ott.

Forrás[szerkesztés]

  • Frederico Guidobaldi (Szerk.): Sectilia pavimenta di Villa Adriana. Rom 1994.
  • Adolf Hoffmann: Das Gartenstadion in der Villa Hadriana. Zabern, Mainz 1980, ISBN 3-8053-0345-9.
  • William L. MacDonald, John A. Pinto: Hadrian's villa and its legacy. Yale Univ. Press, New Haven, Conn. 1995, ISBN 0-300-05381-9.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Raczrobert/Villa Adriana témájú médiaállományokat.