Szerkesztő:Egyed/1896OGY
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Az 1896-os országgyűlési választásokat október 29-e és november 4-e között bonyolították le. A választásokon a Szabadelvű Párt győzőtt, így Bánffy Dezső folytathatta a munkáját a kormány élén.
A Szabadelvű Párt sorozatban hetedik győzelmét arathatta le ezen a választáson. 290 képviselőjük hetven százalékos arányt jelentett az országgyűlésben. A kiegyezést elutasító ellenzéki erők két pártra szakadva vágtak neki a voksolásnak, mind a kettő a Függetlenségi Párt nevet viselte. A két párt összesen 66 helyhez jutott. A kettő közül a Kossuth Ferenc, Eötvös Károly és Justh Gyula vezette párt 50, míg az Ugron Gábor vezette párt 11 kerületben nyert. Az Apponyi Albert vezette, a kiegyezést elfogadó, de nemzeti alapokon álló Nemzeti Párt 33 képviselővel jutott be az országgyűlésbe. Az előző évben létrejött Katolikus Néppárt pedig 18 kerületben nyerte el a választók bizalmát. Bekerült még az országgyűlésbe tíz pártonkívüli és egy román nemzetiségű képviselő.
A 413 egyéni választókerületből 149-ben egyhangúan, 264-ben pedig tényleges szavazással választottak képviselőt. A szavazással eldőlt kerületekben a választásra jogosultak közel háromnegyede, több mint négyszázezer polgár adta le a voksát.
Előzmények[szerkesztés]
Az előző választásokat 1892-ben tartották, ami a Szabadelvű Párt győzelmét hozta. Az év végén lemondott Szapáry Gyula miniszterelnök, helyét a kormány pénzügyminisztere, Wekerle Sándor foglalta el.
Az 1894-es év meghatározó eseménye az emigrációban élő Kossuth Lajos halála és magyarországi temetése volt.
Ezekben a hónapokban a fő belpolitikai viták az egyházpolitikai törvények körül forogtak. Több lépcsőben a Wekerle-kormány elfogadtatta az egyház és állam szétválasztását, többek között a polgári házasság bevezetését is. A törvények elfogadása igen éles vitákat váltott ki, és a végső elfogadtatásuk után Wekerle Sándor le is mondott a kormány vezetéséről. Udódja a képviselőház elnöke, Bánffy Dezső lett. Bánffy a Szabadelvű Párt keményvonalasabb szárnyához tartozott.
Az egyházügyi viták következményeként az 1895-es év elején jött létre a Katolikus Néppárt. A párt legfőbb célja az egyházpolitikai törvények revíziója és esetleges visszavonása volt.
A legfőbb ellenzéki erő a Függetlenségi és '48-as Párt volt, amely azonban az 1893-as év folyamán három részre szakadt. Először az Eötvös Károly-féle csoport vált ki 23 képviselővel, és megalapították a Függetlenségi Néppártot. A maradék frakció tagjai két vezető körül csoportosultak, egyikük a Justh Gyula, másikuk az Ugron Gábor fémjelezte irányt követte. A Justh-féle párt később újraegyesül az Eötvös vezette Néppárttal, és az újraegyesült párt elnökévé Kossuth Lajos fiát, a nemrég hazatért Kossuth Ferencet választották. A belső csatározások eredményeként a Kossuth-féle és az Ugron-féle függetlenségi párt külön-külön állított jelölteket a választásokon.
Az 1892-ben megválasztott országgyűlés megbízatása öt évre szólt, ezek alapján az 1897-es év elején kellett volna választásokat tartani. 1896-ban Magyarország a honfoglalás ezer éves évfordulójára emlékezett. Az ünnepi évre tekintettel a politikai pártok fölfüggesztették a belpolitikai vitákat. Ebben a helyzetben, az ellenzék számára váratlanul, a kormányfő, Bánffy Dezső előrehozott választásokat iratott ki.
Választási rendszer[szerkesztés]
A választások az 1874. évi XXXIII. törvény alapján rendezték meg, amely az 1848-ban elfogadott népképviseleti választási rendszer módosítása volt.[2]
A választás rendszere 1848 óta lényegileg változatlan volt. Választójoggal alapvetően a húsz évesnél idősebb férfiak bírtak, közülük azonban csak azok akik megfeleltek a törvény által előírta vagyon vagy műveltségi feltételeknek (census). Így összesegében minden ötödik felnőtt férfinak volt választójoga. Az ország területét egyéni választókerületekre osztották, és ott a szavazatok több mint felét megkapó jelöltből lett képviselő. A szavazást nyiltan bonyolították le a választókerület központjában. Ha csak egy jelölt indult, akkor a szavazást egyhangúnak minősítették és az egyedüli jelöltet megválaszottnak nyilvánították.
Választójog[szerkesztés]
| Jogcím | Választó | |
|---|---|---|
| régi jog | 48 229 | 5,4% |
| földbirtok | 587 073 | 66,0% |
| házbirtok | 30 305 | 3,4% |
| vegyes birtok | 6 583 | 0,7% |
| jövedelem | 145 653 | 16,4% |
| értelmiség | 67 763 | 7,6% |
| füstök után | 4 108 | 0,5% |
| Összesen | 889 714 | 100% |
A választásokon a húsz évnél idősebb férfiak közül azok vehettek részt, akiket a törvény valamilyen feltétel (census) teljesülése esetén választópolgárnak nyilvánított. A feltételek többsége az anyagi helyzetre vonatkozott (jövedelem, vagyon), de az anyagi helyzettől függetlenül, a törvény választójoggal ruházta föl az értelmiségiek tételesen fölsorolt csoportjait, valamint az 1848 előtti jogok alapján választójoggal bírók körét is. 1896-ban 890 ezer választójoggal bíró polgárt írtak össze a hatóságok. Ez a szám az összlakosság 5,6%-nak felelt meg. A felnőtt férfiak minden ötödike bírt választójoggal. A legtöbben a földbirtokosság jogán (66%) jutottak választójoghoz.
Az egyes országrészek között eltérő volt a választójoggal bírók aránya. Míg a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és az ország északkeleti megyéiben a felnőtt férfiak 20-25, esetenként akár 30%-a is választójogosult volt, addig az észanyugati és a déli vármegyékben 20% alatti, Erdélyben pedig alig 11%-os volt ez az arány.
A szavazás módja[szerkesztés]
A szavazás nyílt eljárással folyt le, azaz a szavazónak a szavazatszedő küldöttség előtt hangosan ki kellett mondania annak a jelöltnek a nevét, akire szavazott. A hivatalos nyilvántartásban rögzítették a szavazó nevét, a települést ahol lakott és hogy melyik jelöltre szavazott.
A választásokon az a jelölt nyert, amelyik az összes leadott szavazat több mint felét megkapta. Ha ilyen nem volt, akkor a két legtöbb szavazatot kapó jelölt között néhány héttel később időközi – korabeli szóhasználattal – pótválasztást tartottak. (82.§)
| Szavazás jellege | Feltételek |
|---|---|
| Egyhangú |
|
| Tényleges |
|
A választás jellegzetessége, hogy nem minden esetben számolták össze a leadott szavazatokat. Tényleges szavazást csak akkor tartottak, ha volt legalább két olyan jelölt, akinek a szavazás kezdetén legalább tíz támogatója megjelent. Ennek hiányában egyhangúnak nyilvánították a voksolást, és a talpon maradt jelöltet megválaszottnak tekintették. Ugyanezt az eljárást követték abban az esetben is, ha az ellenjelöltek a szavazás menete közben visszaléptek. Ezekben az esetekben a szavazatokat sem számolták meg, ebből közvetkezően a szavazati arányok megoszlása is csak részlegesen tárható fel.
Választókerületek[szerkesztés]
Az ország területe 413 egyéni választókerületre oszlott. A választójogosultak száma az egyes választókerületek között szélsőségesen egyenlőtlenül oszlott el. A választókerületek többségében egy és négyezer közé esett a választók száma, a legjellemzőbb a két-háromezres kerület volt. Ugyanakkor volt egy tucat olyan kerület is, ahol kevesebb mint 500 választó lakott, és volt egy bő tucat olyan is ahol ötezernél több élt.
Bírálatok[szerkesztés]
A választási rendszer több eleme is kifogásolható volt. Ezek egy része mai szemmel nagyon élesnek tűnik, ugyanakkor a korabeli nemzetközi környezetben nem, vagy csak enyhén kiugróak voltak.
Ilyen például a választójog erősen korlátozott volta. Ennek egy része a korabeli gondolkodásból fakadt (például a nők kizárása a választójogból), más része viszont társadalmi feszültségekből fakadt. A nemzetiségek tömeges részvételét a választásokon csak úgy tudták korlátozni, hogy magasan tartották a census mértékét.
Az 1848-ben még elfogadottnak számított nyílt szavazás módja viszont a századfordulón már meglehetősen avittnak számított. A visszaélések itt sokkal kevésbé megfoghatóak voltak. Jellemzően valamelyik állami hivatal kezdett bele valamelyik választópolgári kör vonatkozásában olyan vizsgálatba, amelynek csak a választások után lett eredménye. (Például bolti engedélyek, tűzvédelmi szabályok stb.)
A választókerületek beosztása pedig a világszerte ismert választókerület-manipulációk sorába tartozott. Az egyes választókerületek közötti választójogosultak számabeli eltérés olyan mértékű volt, ami alapvetően meghatározhatta a választás végeredményét. Ennek megfelelően az ország külső szélein, ahol a lakosság jelentős része valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozott, a választójogosultak száma viszont kifejezetten alacsony volt, többnyire a kormánypárti jelöltjei nyerték a választásokat.
Részvétel[szerkesztés]
| Választó- kerület |
Választó- jogosult |
Szavazó | Részvétel | |
|---|---|---|---|---|
| Tényleges szavazás |
264 | 587 970 | 432 449 | 73,55% |
| Egyhangú szavazás |
149 | 301 744 | nincs adat | |
| Összesen | 413 | 889 714 | ||
A 413 választókerületből tényleges szavazásra 264 kerületben került sor, a további 149-ben egyhangú eredmény született. A 264 ténylegesen szavazó kerületben az 588 ezer választójoggal rendelkező polgár közül 432 ezer ment el szavazni (74%). Az egyhangú szavazással eldőlt kerületekben nem ismeretesek a részvételi adatok. (Lásd erről a szavazás módja fejezetet.)
Eredmények[szerkesztés]
| Párt | Tényleges szavazás |
Egyhangú szavazás |
Képviselő | +/– 1892 óta | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Szabadelvű Párt | 170 | 120 | 290 | 70,22% | +47 
| |
| Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 37 | 13 | 50 | 12,11% | –36 
| |
| Nemzeti Párt | 25 | 8 | 33 | 7,99% | –28
| |
| Katolikus Néppárt | 15 | 3 | 18 | 4,36% | Új | |
| Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 8 | 3 | 11 | 2,66% | –4
| |
| pártonkívüliek | 8 | 2 | 10 | 2,42% | +2
| |
| Román Nemzeti Párt | 1 | 0 | 1 | 0,24% | Új | |
| Összesen | 264 | 149 | 413 | |||
A szavazással eldőlt kerületek közel kétharmadában, 170 helyen a Szabadelvű Párt jelöltjei nyertek. Ugyanakkor ezt az eredményt a szavazatok alig több mint felének a begyűjtésével érték el (51%). A második helyen a Kossuth-féle függetlenségiek végeztek közel hetvenezer szavazattal (16%), ami 37 megválasztott képviselőt jelentett.
A harmadik és negyedik helyen a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt végeztek. A katolikusok több szavaztot, bő hatvanezret kaptak (14%), ám ez csak 15 képviselői helyet biztosított a számukra, míg a Nemzeti Párt jelöltjei közül huszonöten arattak győzelmet, pedig összesen alig negyvenezer voks érkezett rájuk (9,4%).
Nyolc képviselőt küldhetett még az országgyűlésbe az Ugron-féle függetlenségi párt (6,5%), és ugyanennyi jelölt pártonkívüliként aratott győzelmet (2,3%). A Román Nemzeti Párt egyetlen helyen tudott képviselőválasztást nyerni.
Az egyhangú eredménnyel végződő kerületek döntő többségét, több mint 80%-át a Szabadelvű Párt nyerte el.
Szavazat arányok[szerkesztés]
| Párt | Szavazat | Elnyert kerület | |||
|---|---|---|---|---|---|
| Szabadelvű Párt | 218 528 | 50,53% | 170 | 64,39% | |
| Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 68 332 | 15,80% | 37 | 14,02% | |
| Nemzeti Párt | 40 594 | 9,39% | 25 | 9,47% | |
| Katolikus Néppárt | 61 918 | 14,32% | 15 | 5,68% | |
| Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 28 180 | 6,52% | 8 | 3,03% | |
| pártonkívüliek | 13 720 | 2,33% | 8 | 3,03% | |
| Román Nemzeti Párt | 562 | 0,13% | 1 | 0,38% | |
| Magyarországi Szociáldemokrata Párt | 604 | 0,14% | 0 | ||
| ismeretlen | 11 | < 0,01% | 0 | ||
| Összesen | 432 449 | 264 | |||
Az új országgyűlés[szerkesztés]
| Párt | Képviselő | ||
|---|---|---|---|
| Szabadelvű Párt | 290 | 70,22% | |
| Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 50 | 12,11% | |
| Nemzeti Párt | 33 | 7,99% | |
| Katolikus Néppárt | 18 | 4,36% | |
| Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 11 | 2,66% | |
| pártonkívüliek | 10 | 2,42% | |
| Román Nemzeti Párt | 1 | 0,24% | |
| Összesen | 413 | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f A szavazás jellege kétféle lehetett. A tényleges szavazás, vagy szavazásos kifejezés a ténylegesen megtartott szavazással elnyert képviselői helyeket jelenti, míg az egyhangú a több jelölt hiányában közfelkiáltással, s így a szavazatok megszámlálása nélkül megszerzett választókerületeket jelenti. Bővebben lásd a szavazás módja fejezetet.
- ↑ A törvény szövege: 1874. évi XXXIII. törvénycikk az 1848:V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.), a törvény indoklása: 1874. évi XXXIII. törvénycikk indokolása az 1848:V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.). Az 1848-ban elfogadott törvények közül a magyarországi: 1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.), illetve az erdélyi: 1848. évi erdélyi II. törvénycikk a legközelebbi közös hongyülésre küldendő követek népképviselet alapján választásáról. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
Következő választás[szerkesztés]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Forrás[szerkesztés]
- Az 1896., 1901. és 1905. évi általános választások és az ezekhez csatlakozó pótválasztások eredménye. Magyar Statisztikai Évkönyv (Új Folyam XII.). Központi Statisztikai Hivatal, 1904 (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- https://mandadb.hu/tetel/474257/Magyar_statisztikai_evkonyv_1910_U_F_18
További információk[szerkesztés]
- Választási térkép, 1896. A magyarországi országgyűlési képviselőválasztási kerületek térképei. Országgyűlési dokumentumok. (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- további térképek az 1861 és 1915 közötti időszakról
Kapcsolodó szócikkek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f A szavazás jellege kétféle lehetett. A tényleges szavazás, vagy szavazásos kifejezés a ténylegesen megtartott szavazással elnyert képviselői helyeket jelenti, míg az egyhangú a több jelölt hiányában közfelkiáltással, s így a szavazatok megszámlálása nélkül megszerzett választókerületeket jelenti. Bővebben lásd a szavazás módja fejezetet.