Szent Szófia-székesegyház (Velikij Novgorod)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Szófia-székesegyház
Собо́р Свято́й Софи́и
világörökség
A székesegyház déli homlokzata
A székesegyház déli homlokzata
Vallás ortodox keresztény
Felekezet Orosz ortodox egyház
Egyházmegye Metropolitan of Novgorod and Staraya Russa
Püspök(ök)

Lev metropolita

(Николай Львович Церпицкий)
Építési adatok
Építése 1045-1050
Stílus orosz építészet
Alapadatok
Magassága38 m
Világörökségi adatok
KritériumokII, IV, VI
Település Novgorod
Elhelyezkedése
Szent Szófia-székesegyház (Oroszország)
Szent Szófia-székesegyház
Szent Szófia-székesegyház
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 31′ 20″, k. h. 31° 16′ 36″Koordináták: é. sz. 58° 31′ 20″, k. h. 31° 16′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Szófia-székesegyház témájú médiaállományokat.

A Szent Szófia-székesegyház az egyik legrégebbi templom Oroszországban. Az épület Velikij Novgorod Kremljében található, a Novgorodi Érseség és a Novgorodiai Eparchia székesegyháza.

Története[szerkesztés]

A 38 méter magas, ötkupolás kőszékesegyházat II. Vlagyimir novgorodi fejedelem építtette 1045 és 1050 között, hogy a korábbi, tölgyfából épült 13 kupolás székesegyház helyébe lépjen, amelyet még Joachim püspök készíttetett a 10. század végén.[1] Ez az egyik legrégebbi templomépület a mai Oroszországban, a Zelencsuk-templomok és a Soaninyszkij-templom kivételével az ország legrégebbi épülete, amelyet bármilyen célból még ma is használnak. Luka Zsigyijata püspök (1035–1060) szentelte fel 1050 vagy 1052. szeptember 14-én, a szent kereszt felmagasztalásának ünnepén. A déli bejárat belső oldalán található freskó Nagy Konstantint és Szent Helénát ábrázolja, akik a valódi keresztet találták meg a 4. században; ez a katedrális egyik legrégebbi műalkotása, és a kutatók úgy gondolják, hogy a felszentelés időpontjának állít emléket.[2]

Az építményen még jelentkeznek a bizánci stílus nyomai, de már több részlete úttörő, ami meghatározta a későbbi orosz templomépítészet stílusát; ilyen elemek pl. a hagymakupolák, és azok elrendezése. Több székesegyház is ebben a stílusban épült ekkoriban, mint a korabeli nagy rivális, a később teljesen átalakított Szent Szófia-székesegyház Polack városában.

Úgy gondolják, hogy a kupolák jelenlegi formájukat az 1150-es években nyerték el, amikor a székesegyházat egy tűz után helyreállították. A belső teret Nyikita püspök (1096–1108) kérésére 1108-ban festették ki, habár a befejezését már nem élte meg; ikonográfiája bizánci, és neves korabeli ikonfestők alkotásai. Nyifont érsek (1130–1156) fehérre meszeltette a templom külsejét, és a Martirijevszkaja és Pretyecsenszkaja kriptákat is kifestették valamikor a hivatali ideje alatt, ám ezek a freskók jelenleg már alig láthatók a gyakori tüzek miatt. A katedrális bronzkapuit 1156-ban Magdeburgban öntötték, és a novgorodiak állítólag a korabeli svéd fővárosból, Sigtunából zsákmányolták 1178-ban. A székesegyház legnagyobb kincse emellett a csodatevő Mária-ikon.[3]

A katedrális az 1400-as évekig a Novgorodi Köztársaság ceremoniális és hitéleti központja volt.[4] Az állam ekkoriban a Balti-tengertől az Urál hegységig terjedt. A novgorodiak rendkívül büszkék voltak a templomukra, a bazilikát magának a városnak a szimbólumává tették, mondván: „Ahol Szent Bölcsesség van, ott van Novgorod.” A főkupolát Johann érsek (1388–1415) aranyoztatta be 1408-ban. A hatodik, legnagyobb kupola egy tornyot koronáz, amely a felső szintre vezet. A középkorban a novgorodi kincstárnak volt a helye, és egy könyvtárnak, amelyet állítólag Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem alapított. Amikor a könyvtárat 1859-ben áthelyezték a Szentpétervári Szellemi Akadémiára, több mint 1500 kötet létezett, néhányuk a 13. századból származott. A jelenleg regnáló Leo érsek a hagyományokkal összhangban helyreállíttatta a könyvtárat, 2004-től kb. 5000 kötete van. II. Jevfimij érsek (1429–1458) volt az építkezések legnagyobb támogatója: az öt kupola mellé egy fehér kő harangtornyot építtetett, a bazilikától északnyugatra pedig egy új palotát is létrehozott 1433-ban. A közeli óratorony is eredetileg az ő munkássága idején készült el, de a 17. században összeomlott, azonban 1673-ban helyreállították. Az 1860-as években a belső részeket újra kellett festeni, a jelenlegi freskók nagy része az 1890-es évekből származik.[5]

A székesegyházat IV. Rettegett Iván cár az opricsnyina idején kifosztotta az 1570-es években, de Leonyid érsek (1572–1575) helyreállította. Ő építtette a cár trónját, amely a székesegyház főhajójának déli bejáratánál áll. Leonyid idején számos nagy méretű csillár lógott a katedrálisban, ám ezek közül mára csak egy marad fenn.[6] A 18. század elejétől Novgorod érsekei vagy metropolitái az újonnan alapított fővárosban, Szentpéterváron éltek, így noha Novgorodnak technikailag még mindig volt püspöke, nem túl gyakran volt jelen a városban, így a városi templomot nagyrészt a helyettes püspök vezette. Tizenkét novgorodi metropolita Szentpétervár (vagy Leningrád) nagyvárosi temetőiben és a szentpétervári Alekszandro-Nyevszkaja Lavrában lett eltemetve, nem pedig a Szent Szófia-székesegyházban.

Novgorod német megszállása során a Kreml súlyosan sérült a csaták és a náci műemlékpusztítás következtében. Maga a székesegyház azonban csodával határos módon túlélte a háborút. A főkupola nagy keresztjét (amelyhez egy fém madár kapcsolódik, amely valószínűleg a Szentlélek jelképe a galamb formájában) a spanyol Kék Hadosztály távolította el. Több mint 60 évig a madridi Katonai Művészeti Múzeumban maradt, egészen 2004. november 16-ig, amikor Miguel Ángel és Fernando Garrido Polonio spanyol szerzetesek visszaküldték az orosz ortodox egyháznak, miután egy madridi katonai táborban megtalálták a keresztet. A kupolák súlyosan megsérültek a háborúban, és a főkupola Krisztus Pantokrátor ábrázolása tönkrement. A legenda szerint a festők összeszorított ököllel ábrázolták Jézus alakját. Az érsek azt mondta nekik, hogy nyitott tenyérrel fessék fel Krisztust, de amikor másnap reggel visszatértek, a kezét csodával határos módon ismét összeszorítva találták. Ismétlődő erőfeszítések után egy hang a kupolából azt mondta, hogy hagyják így a képet, mert mindaddig, amíg Krisztus öklét összeszorítva tartja, addig a kezében tartja Novgorod sorsát is.[7]

Az ide temetett emberek[szerkesztés]

A székesegyház már régóta Novgorod fontos temetkezési helye, a város történelmében kiemelkedő 47 ember, köztük több herceg, 32 püspök, érsek és metropolita nyugszik itt. Az első ide eltemetett ember maga Vlagyimir nagyherceg volt 1052-ben, az első püspök Luka Zsidijata volt 1060-ban. Az utolsó temetés a székesegyházban Gurij metropolitáé volt 1912-ben. A legtöbb sír a padló alatt található a Martirijevszkaja kriptában a déli oldalon, amelyet Martirij püspökről (1193–1199) neveztek el. Később másokat a Pretyecsenszkaja kriptába temettek a bazilika északi oldalán. Manapság számos nyughely található a templom főhajójában. Vlagyimir nagyherceg és Anna hercegnő szarkofágja a Martirijevszkaja kriptában van; Ilja (más néven Johann) érsek (1165–1186) a templom főhajójának északnyugati sarkában lett eltemetve, Nyikita püspök egy üvegszarkofágban nyugszik, az Isten Anyja születésének kápolnája és a Szent Joachim és Anna kápolna között. A szarkofág a szent püspök ünnepnapjain (január 30-án, halálának napján és május 13-án, amikor sírját 1558-ban felnyitották) látogatható a hívők számára. További két nagyherceg sírja található az Isten Anyja születésének kápolnájában is.

Világörökség[szerkesztés]

A székesegyház az orosz építészet egyik kiemelkedő emléke, hatása több évszázadon át meghatározta az ortodox templomépítészetet. 1992-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára, mint Novgorod történelmi műemlékei egyik kiemelkedő példája, a környező épületekkel és a kremllel együtt.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1976. február 1.) „M. F. Shabaeva, editor. <italic>Ocherki istoni shkoly i pedagogicheskoi mysli narodov SSSR, XVIII v.-pervaia polovina XIX v</italic>. [Essays on the History of Schools and Pedagogical Thought of the Peoples of the USSR, 18th-First Half of 19th Century. (Akademiia Pedagogicheskikh Nauk SSSR, Institut Obschchei Pedagogiki.) Moscow: Izdatel'stvo “Pedagogika.” 1973. Pp. 605]”. The American Historical Review. DOI:10.1086/ahr/81.1.184. ISSN 1937-5239.  
  2. Novgorodian First Chronicle. Encyclopedia of the Medieval Chronicle. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  3. Novgorodi útleírás. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  4. Pundeff, Marin (1971. szeptember 1.). „[http://dx.doi.org/10.2307/2493608 Bibliografiia Na Izdaniiata Na Sofiiskiia Universitet “Kliment Okhridski,” 1956–1965. Compiled by Iuliiana Vasileva. Sofia: Universitetska Biblioteka, 1969. xi, 322 pp. Paper. - Bibliografiia Na Disertatsiite, Zashtiteni V Bŭlgariia, 1929–1964. Compiled by L. Stanisheva and S. Shopova. Sofia: Universitetska Biblioteka, 1969. xii, 586 pp. Paper.]”. Slavic Review 30 (3), 710–711. o. DOI:10.2307/2493608. ISSN 0037-6779.  
  5. Novgorodian First Chronicle. Encyclopedia of the Medieval Chronicle. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  6. Novgorodian First Chronicle. Encyclopedia of the Medieval Chronicle. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  7. Конец Новгородской республики. Легенда о Спасе Вседержителе со сжатою рукой. bibliotekar.ru. (Hozzáférés: 2020. május 19.)

Fordítás[szerkesztés]