Szent Remigius

Szent Remigius
Szent Remigius megkereszteli I. Klodvigot
püspök, hitvalló
Születése
436/437 körül Cerny-en-Laonnois
Halála
533. január 13. (97 évesen) Reims
Tisztelete
Sírhely	reimsi katedrális Basilica of Saint-Remi
Ünnepnapja	január 13. (Reims) / október 1.
Védőszentje ennek	Franciaországnak
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bremigiu.html remigiu.html Szent Remigius a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Remigius témájú médiaállományokat.

Szent Remigius vagy Remig (franciául: Saint Remi) (Cerny-en-Laonnois, 436/437 körül – Reims, 533. január 13.) reimsi püspök 459-től haláláig, Franciaország apostola.

Élete

Már 22 évesen reimsi érsek lett. Megtérítette I. Klodvig frank királyt, akit 496 karácsonyán meg is keresztelt. A király felkenéséhez használt olaj a legenda szerint nem földi eredetű volt, hanem egy galamb hozta az égből Klodvig keresztelésére, sohasem fogyott el, és az ezzel felkent király kézrátétellel gyógyítani tudja a golyvás betegeket (ennek hagyományos szavai: „A király megérintett, Isten meggyógyított téged”). A frankok többsége egészen a 7. századig pogány maradt. (Az új vallás felvételével megerősödött a germán hódítók és a keresztény hitű meghódítottak kapcsolata, viszont Bernard Bachrach szerint ezzel gyengült Klodvig katonai pozíciója, mert a frank előkelők rossz szemmel nézték, hogy eltávolodik hitüktől.)

Franciaország déli részén megtérítette az ariánusokat, halálakor Franciaország már keresztény állam volt. Hetvennégy évig töltötte be a püspöki tisztséget. A frankok lakta területen megszervezte a keresztény missziót. Ő alapította a thérouanne-i, laoni és az arrasi püspökségeket.

Emlékezete

Teste a reimsi bencések kolostortemplomában nyugszik, ahová 1409-ben temették el. Emléknapját Reimsben január 13-án, máshol október 1-jén tartják.

Források

• Bokor József (szerk.). Remigius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2