Szemere Samu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szemere Samu
1935-ben
1935-ben
Született Stern Samu
1881. december 13.
Szénásgödör
Elhunyt 1978. május 4. (96 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • fordító
  • író
  • filozófus
  • esztéta
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1904)
Sírhelye Kozma utcai izraelita temető (5B-8-7)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemere Samu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szemere Samu, születési nevén Stern Samu[1] (Szénásgödör,[2] 1881. december 13.Budapest, 1978. május 4.) filozófiai író, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Stern Sándor és Roder Netti fia. Bölcsészdoktorátust a Budapesti Tudományegyetemen szerzett 1904-ben, ahol Alexander Bernát tanítványa, majd munkatársa volt. 1906-tól középiskolai tanár az Óbudai Árpád Gimnáziumban,[3][4] 1910-ben a Markó utcai Főreáliskola tanára lett. 1917 és 1919 között a Magyar Filozófiai Társaság titkára. 1927-től 1942-ig az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet igazgatója volt. 1945 után az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) elnöke, majd 1950-től mint nyugdíjas az Országos Rabbiképző Intézetben filozófiatörténetet adott elő. 1963-ban az ELTE egyetemi tanári címmel tüntette ki.[5]

Magánélete[szerkesztés]

Házastársa dr. Horváth René[6] (1884–1958) volt, Heizler Salamon és Salamon Róza lánya, akivel 1910. október 23-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[7] Fia dr. Szemere Tamás (1911–1945) orvos és menye a holokauszt áldozatai lettek.[8]

Munkássága[szerkesztés]

Cikkeit, tanulmányait közölte a Budapesti Szemle, a Történeti Szemle, az Athenaeum, A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, a Magyar Nyelvőr, a Múlt és Jövő és a MIOK Évkönyvei, szerkesztette az IMIT Évkönyveit (Bp., 1929–48) és az Alexander-albumot (Bp., 1925), továbbá sajtó alá rendezte Alexander Bernát munkáit.

Magyarra fordította Giordano Bruno, Descartes, Dewey, Feuerbach, Hegel, Pestalozzi, Schiller, Spinoza, Vico és Windelband több művét.[9]

1978-ban hunyt el. Tisztelői az alábbi művekben búcsúztatták:

  • Vihar Béla: Búcsú a filozófustól (Élet és Irodalom, 1978)
  • Szabó Árpád: Sz. S. (MIOK Évkönyv, Budapest, 1978)
  • Gábor Éva: Sz. S. (Világosság, 1978. 7. sz.)

Művei a teljesség igénye nélkül[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 35168/1900. Forrás: MNL-OL 30806. mikrofilm 151. kép 2. karton Névváltoztatási kimutatások 1900. év 39. oldal 43. sor
  2. Névváltoztatása alapján születési helye: Németújvár
  3. MELLÉKLETEK. www.arpad.sulinet.hu. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  4. 1970-1979. www.arpad.sulinet.hu. [2013. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  5. Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  6. A René alakot használta.
  7. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1416/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  8. Szemere Tamás és feleségének halotti bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) halotti akv. 44-45/1948. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  9. Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. június 21.)

Források[szerkesztés]