Szemantika
Nyelvészet |
---|
Általános nyelvészet |
Fonológia · Morfológia |
Leíró nyelvészet |
Fonetika |
Alkalmazott nyelvészet |
Anyanyelv-pedagógia |
Nyelvészeti irányzatok |
Formális nyelvtan |
Interdiszciplínák |
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
Kapcsolódó területek |
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de az 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.
Hasonlóképpen a formális nyelvek elméletében a szemantika az adott formális nyelv szintaxisa által meghatározott szavak jelentését definiáló szabályok összessége.[1]
Irányzatai
[szerkesztés]Jeles közreműködő tudósok a szemantika területén
[szerkesztés]- Gottlob Frege
- Bertrand Russell
- Alfred Tarski
- Rudolf Carnap
- Peter Frederick Strawson
- Herbert Paul Grice
- John Langshaw Austin
- Charles Egerton Osgood
- Saul Kripke
- John Perry
- Noam Chomsky
- Barbara Partee
- David Kaplan
- Jürgen Habermas
- Ray Jackendoff
- Richard Montague
- Charles Sanders Peirce
- Benjamin Whorf
- Samuel Ichiye Hayakawa
- Alfred Korzybski
- Ludwig Wittgenstein
- George Lakoff
- Willard van Orman Quine
- Donald Davidson
- Michael Dummett
Megjegyzés
[szerkesztés]A Wikipédiában az egyértelműsítő lapok feladata az adott betűsor szemantikai szempontú értelmezése, ha több ilyen értelem van.
Források
[szerkesztés]- Gecső Tamás (szerkesztő): Lexikális jelentés, aktuális jelentés, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2000.
- Kicsi Sándor András: Szószemantika, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2007.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Csirmaz, László & Hajnal, András: Matematikai logika egyetemi jegyzet, ELTE Bp, 1994 (Postscript változat)