Szamota István
| Szamota István | |
 | |
| Született | 1867. július 5.[1] Kunszentmiklós |
| Elhunyt | 1895. november 21. (28 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Új köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szamota István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pravigyi Szamota István (Kunszentmiklós, 1867. július 5. – Budapest, 1895. november 21.) nyelv- és történettudós, országos levéltári tisztviselő. Összegyűjtötte a régi latin oklevelekben található magyar szavakat, elsőként ismertette a Schlägli és a Murmellius szójegyzékeket.[3]
Élete[szerkesztés]
Lengyel származású nemesi családban született. Édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben, 76 évesen), magyar királyi adótárnok, szabadságharc lengyel legionista főhadnagy,[4] anyja Kercsik Anna volt. Apja a szabadságharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevet szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.[4]
Tanulmányait Makón, Temesváron és Hódmezővásárhelyen végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe (Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891) és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, 1892-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki 1893-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, 1894-ben a Nemzeti Múzeumban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az Országos Széchényi Könyvtár tisztviselőjévé is kinevezték. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is.
A gyenge szervezetű Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel küszöbön álló házassága előtt főbe lőtte magát. 1895. november 24-én[5] helyezték örök nyugalomra, a rákoskeresztúri Új köztemetőben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír[6]), sírja 2005 óta védett.
Munkássága[szerkesztés]
Kezdetben földrajzi és történelmi kutatásokat folytatott és Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című munkájával hívta fel Gyulai Pál figyelmét, aki az Olcsó magyar Könyvtár sorozatába felvete. Régi magyar utazások című írásához Vámbéry Ármin írta az előszót. Ezután főleg nyelvtudományokkal foglalkozott. A Schlägl zárdában talált rá egy rég elfeledett magyar nyelvemlékre, mely tulajdonképpen egy latin-magyar szógyűjtemény volt, ezt 1894-ben tette elsőként közzé, jegyzetekkel ellátva. Ezután igazán nagy munkába fogott, elkezdte összegyűjteni az Árpád kori magyar iratok magyar szavainak összegyűjtését. Hagyatékát az MTA szerezte meg, melyet később Zolnai Gyula a Magyar Oklevélszótár (1902 – 1906) című írásában dolgozta fel Szamota nyelvemlékkel kapcsolatos gyűjteményét. Szamota írta A Pallas nagy lexikona lengyel és cseh történelemmel és irodalommal foglalkozó cikkeit.
- Bosznia története a legrégibb kortól a királyság bukásáig, Nagy-Becskerek, 1890[7] (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár XXII.)
- Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054–1717, [1], Budapest, 1891 (Olcsó Könyvtár 290. és Új sorozat 767-772.)
- Régi magyar utazók Európában 1532–1770 – Eredeti kútfőkből összeállította és magyarázatokkal ellátta Szamota István – Az előszót írta Vámbéry Ármin, Nagybecskerek, 1892 (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár XLI.)
- A Schlägli magyar szójegyzék XV. a század első negyedéből. Az eredeti kéziratokból közzétéve bevezetéssel és magyarázatokkal ellátva, Budapest, 1894
- A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. A schwazi ferencz-rendi kolostorban őrzött egyetlen példányból közzétette, bevezetéssel és magyarázatokhal ellátta Szamota István. Egy fényképi hasonmással, Budapest, 1895[8]
- A tihanyi apátság 1055. alapítólevele, mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke. Budapest, 1896. (Különnyomat a Nyelvtudomány Közleményekből. Ismertette Magyar Nyelvőr)
- Magyar oklevél szótár – Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula, Budapest, 1902-1903, 1906 (Ismertette: Magyar Nyelvőr 1903)
Képtár[szerkesztés]
-
Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című könyv dedikált példánya -
A Murmellius-féle latin-német-magyar szójegyzék címlapja -
A Schlägl zárdában talált latin-magyar szójegyzék egy lapja -
Nyughely
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14479.htm, Szamota István, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ Varjú Elemér: Murmellius lexicona
- ↑ a b Vasárnapi Újság 1895/28
- ↑ Szamota István. [2016. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 20.)
- ↑ Nemzeti sírkert. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 20.)
- ↑ (KLAIĆ, Vjekoslav - BOJNIČIĆ Iván után fordította)
- ↑ Bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 1895. február 3-i ülésén, 1895. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XVI. 7. Ismertette: Magyar Könyv-Szemle 1896, Magyar Nyelvőr, Revue Critique 42. száma, Korrespondenzblatt d. Ver. f. sieb. Landeskunde 5. száma, Irodalomt. Közlemények 1897).
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Tolnai világlexikona I–VIII. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat. 1912–1919.
- Bokor József (szerk.). Szamota, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Vasárnapi Ujság, 1895/48.szám
- Nekrológja a Magyar Könyvszemlében (Ú. f. 3. kötet. (1895.) 4. sz., 368. oldal
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 365-366. o.