Szabó Ilonka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szabó Ilonka
Életrajzi adatok
Született 1911. augusztus 18.
Budapest
Elhunyt 1945. január 27. (33 évesen)
Budapest
Házastársa Hivess Henrik
Pályafutás
Műfajok opera
Hang szoprán
Tevékenység opera-énekesnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ilonka témájú médiaállományokat.

Szabó Ilonka, férjezett nevén Hivess Henrikné (Budapest, 1911. augusztus 18.Budapest, 1945. január 27.) magyar opera-énekesnő (szoprán) volt.

Életútja[szerkesztés]

A Zeneművészeti Főiskolán végzett. Kezdetben a budavári Mátyás-templom szólistája volt. 1934-ben debütált az Operaházban Rosinaként Rossini A sevillai borbély című operájában. 1936-ig ösztöndíjas, akkortól haláláig szerződtetett magánénekes volt. Főleg koloratúrszoprán és szubrett szerepeket énekelt.

A második világháború alatt, Magyarország német megszállása után férjével együtt részt vett az ellenállási mozgalomban, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.[1] Halálának körülményeiről nincs egyetértés. Az egyik változat szerint kiütéses tífuszban halt meg, és egy órával halála előtt hét hónapos koraszülött fiút szült. A másik szerint titkos iratkézbesítés közben fogták el a nyilasok és halálra kínozták. Sírja a Farkasréti temetőben található [12/1–1–23].[2] Tiszteletére a Budai Várnegyedben egy utca viseli a nevét.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Hangját számos hangfelvétel őrzi. A magyar operaszínpad csillagai című kiadvány[3] első kötetének harmadik lemezén egy Delibes-dalt, A cadizi lányokat énekli.,

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Novák Attila: Otthon éreztem magam = Szombat 2010. február 15.
  2. A Farkasréti temető 2003-ban = Budapesti Negyed 2003. 2–4. sz.
  3. HUNGAROTON kiadás, LPX 12642. (1984)

Források[szerkesztés]

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Magyar Életrajzi Index
  • [1] Bársony Péter: A Vészkorszak magyar muzsikus áldozatai. DLA-doktori értekezés. 2010
  • Az Alterra Svájci- Magyar Kiadó 1997-ben megjelentetett „ Harmatfényben belső tájakon” című novelláskötetében Ábrahám Erzsébet: „Traviata a „légópincében”.” című novellában számol be részletesen a történtekről.