Szürke luc

Szürke luc
	Idős szürke lucos tajga (Kanada, Yukon, Whitehorse)
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Lucfenyő (Picea);
Fajcsoport:	Casicta;
Faj:	P. glauca;
Tudományos név
	Picea glauca; (Moench) Voss
Szinonimák
	Picea alba; P. alba var. albertiana; Picea albertiana; Picea canadiensis; Picea canadiensis var. glauca; Picea glauca; Picea glauca var. albertiana; Picea glauca var. densata; Picea glauca var. porsildii; Abies canadensis; Pinus alba; Pinus glauca;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szürke luc témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke luc témájú médiaállományokat és Szürke luc témájú kategóriát.

A szürke luc (kanadai szürke luc, Picea glauca) a fenyőfélék (Pinaceae) családjában a lucfenyő nemzetség egyik faja.

Származása, elterjedése

Észak-Amerika északi részén nagy, összefüggő területen nő északon Labradortól Alaszkáig, délen New England, Minnesota, Dél-Dakota, Wyoming, Montana és British Columbia államokig — ezzel a kontinens legelterjedtebb fenyője.

Magyarországon nagyon ritka; egy szép példánya látható a vácrátóti botanikus kertben.

Megjelenése, felépítése

20–30 méter magasra növő, emelkedő ágú fa. Tompa, világosbarna, nem gyantás, 6 mm hosszú rügyei tojás alakúak. Pikkelyeik kopaszak, lazán simulnak; a csúcsnál lekerekítettek és felhasadtak. Kérge szürke–vörösesszürke, durván pikkelyes.

Lecsüngő hajtásai kopaszok, barnák vagy világosbarnák, gyakran kissé hamvasak. A hajtástengelyek fénylő rózsaszínes-fehéresek, gyakran csupaszok. Lombja fakó világosszürke. 8–18 mm hosszú, hegyes, meglehetősen merev, enyhén görbe, matt kékeszöld vagy fehéresszürke, négyszögletű tűlevelei sugárirányban, elég sűrűn állnak. Színükön egyenként 2-3, fonákjukon 3-4 sor gázcserenyílás található. Szétdörzsölve erős illatot árasztanak.

3,5–5 cm hosszú, éretten világosbarna tobozai hengeresek vagy tojásdadok. Papírvékony pikkelyeik hajlékonyak, gyűrötten kerekek, lekerekítettek, ép szélűek.

Életmódja, termőhelye

Az észak-amerikai tajga egyik legfontosabb erdőalkotó faja. Mivel hűvös, nedves, párás helyeken érzi jól magát, a Kárpát-medence éghajlata kicsit száraz neki. Szinte bármilyen talajon megél.

A sziklás-hegységi szürke luccal (Picea engelmannii) szabadon hibridizál. Ennek terméke a P. glauca var. albertiana változat Montana és Alberta államokban (IUCN).

Alfajok, változatok

Természetes változatok

Picea glauca var. albertiana
Picea glauca var. glauca
Picea glauca var. porsildii^[2]

Kertészeti változatok

Picea glauca 'Conica' (Picea glauca var. albertiana 'Conica') — a közismert cukorsüvegfenyő (süvegfenyő, kúposfenyő). Kanadában természetesen létrejött alak, amit 1904-ben fedeztek fel. Fiatal korában igen lassan (évi 7–10 cm-t) nő, és a források többsége (NYME, Czáka) szerint 50 éves korában is csak 3–4 m magas, de vannak,^[3] akik szerint ekkorra a 30 m-t is elérheti. Szabályos, szigorúan kúp alakú cserje, nagyon sűrűn növő, nagyon apró, hajlékony, a barázdáknál enyhén szőrös hajtásokkal. Vékony, 10 mm hosszú, halvány kékeszöld tűlevelei sugárirányban szétállnak. Főleg sziklakertekben, sírokon mutatós.
Picea glauca 'Alberta Globe' — a Picea glauca 'Conina' Hollandiában létrejött mutációja. 1967 óta ismert. Többé-kevésbé gömbölyű, lassan növő fajta; átmérője 0,5-1 métert érhet el. Vékony, zöld tűlevelei 6–9 mm hosszúak.
Picea glauca 'Coerulea' — Tömzsi kúp alakú cserje. Feltűnő zöldeskék vagy ezüstszürke, rövid tűlevelei sűrűn nőnek.
Picea glauca 'Conica' — Törpe növésű fajta; „cukorsüveg-fenyőnek” is nevezik. Szabályos kúp alakú és mivel nagyon lassan nő, tömött koronájú. Legfeljebb 1–2 m magasra nő meg. Lombja világoszöld; a tűző napon szürkészöld. A párás, félárnyékos helyeket kedveli. A takácsatka erősen fertőzi; hatására a fenyő lombja megsárgul, majd lehull (ezt gyakorta tévesen fagykárnak vélik).^[4]
Picea glauca Echiniformis
Picea glauca 'Jean's Dilly'
Picea glauca 'Lauria' — A 'Conica' fajta még törpébb és még lassabban növő mutánsa.^[5]
Picea glauca 'Pendula'
Picea glauca 'Pixie'
Picea glauca 'Rainbow's End'

Felhasználása

Fája a többi lucfajéhoz hasonló minőségű. Dísznövénynek az alapfajt ritkán ültetik; a kertészeti változatok közül a legnépszerűbb a 'Conica'.

Dániában mezővédő erdősávokba ültetik (Johnson).

Kártevői

A legtöbb luchoz hasonlóan fő ellensége a lucfenyő-gubacstetű (Adelges abietis) , de az optimálisnál szárazabb éghajlaton (mint például a Kárpát-medencében) takácsatkák is károsítják.

Jegyzetek

↑ Flora of North America: Picea glauca
↑ Wikifajok: Picea glauca
↑ Botanikaland: Cukorsüvegfenyő
↑ Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 140–142. old.
↑ Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 142. old.

Források

IUCN: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
NYME: Nyugat-magyarországi Egyetem botanikus kertje: Picea glauca
Czáka: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 51. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
Johnson: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 114. o. ISBN 978-963-09-6602-3

További információk

UNIVERSITY OF CONNECTICUT, Plant Database: Picea glauca, White Spruce Archiválva 2015. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
Flora of North America: Picea glauca

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[fna-1] Flora of North America: Picea glauca

[2] Wikifajok: Picea glauca

[3] Botanikaland: Cukorsüvegfenyő

[4] Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 140–142. old.

[5] Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 142. old.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]