Szén-diszelenid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szén-diszelenid
IUPAC-név Szén-diszelenid
Szabályos név Metándiszelenon
Más nevek Szén-szelenid, diszelenoxometán, metándiszelon
Kémiai azonosítók
CAS-szám 506-80-9
PubChem 68174
ChemSpider 61481
SMILES
[Se]=C=[Se]
InChI
1/CSe2/c2-1-3
InChIKey JNZSJDBNBJWXMZ-UHFFFAOYSA-N
UNII WD123H448C
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CSe2
Moláris tömeg 169.93 g/mol
Megjelenés Sárgás folyadék
Sűrűség 2.6824 g/cm3
Olvadáspont −43,7 °C
Forráspont 125,5 °C
Oldhatóság (vízben) 0,054 g/(100 ml)
Oldhatóság Oldódik CS2-ban és toluolban
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 0 D
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
219.2 kJ/mol (liquid)
Standard moláris
entrópia
So298
263.2 J/(mol·K) (gas)
Hőkapacitás, C 50.32 J/(mol·K) (gas)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szén-diszelenid szervetlen vegyület, képlete CSe2. Sárgás színű, átható szagú olajszerű folyadék. A szén-diszulfid (CS2) és a szén-dioxid (CO2) szelénanalógja. Vízben nem, szerves oldószerekben jól oldódik.

Szerkezet, szintézis, reakciók[szerkesztés]

A szén-diszelenid D∞h szimmetriájú lineáris molekula. Szelén és diklórmetán reakciójával állítható elő 550 °C körül.[1]

Először Grimm és Metzger számoltak be róla hidrogén-szelenid tetraklórmetánnal való reakciójakor forró csőben.[2]

A szén-diszulfidhoz hasonlóan a szén-diszelenid nagy nyomáson polimerizálódik. Ez feltehetően (C(=Se)Se)n szerkezetű vegyület.[3] E polimer félvezető, 25 °C-on vezetőképessége 50 S/cm.

Ezenkívül a szén-diszelenid a szerves vezetőkhöz és szupravezetőkhöz használható tetraszelenafulvalének prekurzora.[4]

A szén-diszelenid a szekunder aminokkal reagálva dialkildiszelenokarbamátokat ad:[1]

Biztonság[szerkesztés]

A szén-diszelenid gőznyomása nagy. Enyhén mérgező, de belégzéskor veszélyes. Könnyű membrántranszportja miatt veszélyes. Lassan bomlik (−30 °C-on havi 1%-a bomlik). Ára magas.[5]

A tiszta szén-diszelenid a szén-diszulfidhoz hasonló szagú, levegővel keverve szaga új, mérgező termékeknek felel meg.[6][7] Szaga miatt 1936-os első szintézisekor evakuálni kellett egy közeli falut,[7] és a használatát kerülő eljárásokat fejlesztettek ki.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b szerk.: Fackler, J. P. Jr.: 2. Diselenocarbamates from Carbon Diselenide, Inorganic Syntheses, 6–11. o.. DOI: 10.1002/9780470132524.ch2 (1982). ISBN 978-0-470-13252-4 
  2. (1936) „Über Darstellung und Eigenschaften des Selenkohlenstoffs”. Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft (A and B Series) 69 (6), 1356–1364. o. DOI:10.1002/cber.19360690626.  
  3. (2005) „Poly(Carbon Disulfide), Poly(Carbon Diselenide), and Polythiocyanogen”. Inorganic Polymers 21. DOI:10.1002/14356007.a14_241.  
  4. (1974) „Structure control in organic metals. Synthesis of tetraselenofulvalene and its charge transfer salt with tetracyano-p-quinodimethane”. Journal of the American Chemical Society 96 (23), 7376–7378. o. DOI:10.1021/ja00810a042. PMID 4814748.  
  5. Carbon Diselenide CSe2. Cse2.com. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  6. Wolfgang H. H. Gunther. Organic Selenium Compounds: Their Chemistry and Biology „carbon diselenide has by far the worst odor this author has experienced in his lifetime of working with selenium compounds” 
  7. a b Things I Won't Work With: Carbon Diselenide. In the Pipeline. Science, 2005. március 3. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 20.)
  8. Sablon:Cite patent.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbon diselenide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.