Széles Lajos (feltaláló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Széles Lajos
kerámia portréja az Ivanich Üzletház falán Dombóváron
kerámia portréja az Ivanich Üzletház falán Dombóváron
Született 1897. augusztus 3.
Nak
Elhunyt 1992.január 18. (94 évesen)
Dombóvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása borbély,feltaláló
A Wikimédia Commons tartalmaz Széles Lajos témájú médiaállományokat.
Emléktáblája Nakon

Széles Lajos (Nak, 1897. augusztus 3.Dombóvár, 1992. január 18.) borbély, feltaláló.[1]

Élete[szerkesztés]

Széles Lajos, a gyógyító borbély-ként ismert feltaláló a Tolna megyei Nak községben, a gyógyító rózsák településén született, paraszt családban, két fiú testvére után. Első világháborús veterán, bátyja helyett vonult be 17 évesen katonának. A háború után nem tetszett neki a paraszti élet, ezért elvándorolt. Első munkahelye a leszerelését követően a Budapesti Helyőrségi Kórházban volt, majd Dombóvárra került, ahol fodrászként dolgozott. 1923-ban feleségül vette Kovács Teréziát. A nagy háború utáni kilátástalanság miatt, feleségével együtt Dél-Amerikába emigrált. 1929-ben Uruguayban telepedett le, ott egy borbélyüzletet nyitott. A borbélyüzletben volt egy kis laborhelysége, ahol kezdetben gyógynövényekből krémeket és parfümöket készített. Alapító tagja volt az Uruguayi Borbélyok Szakszervezetének, annak elnöki posztját is ellátta. A latin-amerikai országban sok befolyásos barátra és vagyonra tett szert. Két barátja 1957-ben egy balesetben súlyos égési sérüléseket szenvedett, ez gyökeresen megváltoztatta addigi életét. Mindenáron segíteni szeretett volna szerencsétlenül járt barátain. A sérült barátok sebeit gyógyító szer összeállításába kezdett. A gyógyszer receptje 1962-re el is készült „Anti-quema” (égés ellen) néven. A honvágy 1964-ben arra késztette, hogy visszatérjen szülőfalujába, Nakra. A környéken csak furcsa amerikás-nak hívták, aki égési sérüléseket gyógyít. 1966-tól a falu orvosa, dr. Klapka János a Széles Lajos szerével kezelt gyógyultak gyógyulási folyamatát regisztrálta. Szerét több egészségügyi intézménynek is felajánlotta, de nem álltak vele szóba. Sokan sarlatánnak/kuruzslónak titulálták. Nem adta fel a reményt, tovább próbálkozott és gyógyított. Ügyében fordulatot Szegvári Katalin televíziós újságíró riporter riportja hozott. 1978 májusában Vitray Tamás „Csak ülök és mesélek” című televíziós műsorában az egész ország felfigyelt a zöld üveges gyógyító borbély-ra. A szer továbbra is jól működött, mert Lajos bácsi népszerűsége töretlen maradt, de a szereket továbbra sem sikerült törzskönyveztetni.[2]

A nyilvánosság hatalma 1978-ban meghozta a hatását: az INTERAG - dr. Hermann Imre közbenjárásával - megvásárolta a receptúrát. A Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet-ben megkezdődött, először az Irix, majd a Naksol gyártása.[3]

25 évnyi küzdelem után: 1988-ban Magyarországon is törzskönyvezték a Naksolt.[4][5]

Emlékköve Dombóváron


Tagsága[szerkesztés]

Uruguayi Borbélyok Szakszervezete, elnök - 1930?

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Mecénás-díj - 1988
Dombóvár város díszpolgára - 1991

Emlékkiállítás[szerkesztés]

Emlékkiállítás a "Gyógyító borbély" tiszteletére - 2012[6]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Kerámia portré a Dombóvári Pantheonban - Ivanich-üzletház árkádjának falán Dombóváron - 2012[7]
  • Emlékkő Dombóváron az Ady utcában - 2011
  • Emléktábla szülőfalujában Nakon - 2010

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az égés elleni gyógyszer 20 éves kálváriája
  2. [Kisebb fokú égéseknél elég volt egy-két fújás, s a fájdalom megszűnt, néhány nap után pedig már semmi nem látszott. De ugyanez volt a helyzet a súlyos égési sérüléseknél is, a néhány napos kezelés végére jelentősen enyhültek a fájdalmak, és hegedtek, gyógyultak a sebek.]
  3. [A név így állt össze: Nak, a kis tolnai falu és a spanyol "sol"= Nap, amely még a solutio, oldat rövidítése is, szavak összetétele.]
  4. [Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 1983 és 1987 között már sok más országban, így például Mexikóban és a Szovjetunióban is törzskönyvezték.]
  5. [Később derült ki, hogy a szer hatóanyagát a százlevelű rózsából vonták ki.]
  6. Az Írix és a Naxol feltalálója
  7. A szövegdobozban található kép.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]