Széchenyi-Wolkenstein Ernőné szül. Sennyey Mária
 |
Ezt a lapot törlésre jelölték.
Erről a lapról egy szerkesztő törlési megbeszélést kezdeményezett, mert úgy találta, hogy nem való a Wikipédiába (például azért, mert a tárgya nem eléggé nevezetes). A megbeszélés a törlésre javasolt lapok oldalán folyik. Ha részt kívánsz venni a megbeszélésben, nem tartod indokoltnak a jelölést, vagy megjegyzést szeretnél tenni, az alábbi lapra írj: Kérjük, a törlési megbeszélés ideje alatt ne nevezd át a lapot, mert az kaotikus helyzetet eredményez. Átnevezési javaslatodat is a törlési megbeszéléshez írd megjegyzésként.
|
| Széchenyi-Wolkenstein Ernőné, szül. Sennyey Mária | |
 | |
| Született | kissenyei gróf Sennyey Mária 1867 |
| Elhunyt | 1945 Bodrogkeresztúr |
| Házastársa | Széchenyi-Wolkenstein Ernő |
| Szülei | Sennyey Pál |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Széchenyi-Wolkeinsiein Ernőné (1867- Bodrogkeresztúr, 1945). Csillagkeresztes úrhölgy, az Országos Pomológiai Társaság tiszteletbeli elnöke.
Élete[szerkesztés]
Széchenyi-Wolkeinstein Ernőné 1867-ben született. Gyermekkorát a Bodrogközben töltötte a családi birtokokon, elsősorban Bélatanyán és Bélyen. Később Erzsébet királyné udvarhölgye volt, csillagkeresztes úrhölgy. A császárné halála után visszaköltözött a Zemplénbe, itt ismerkedett meg Széchenyi-Wolkenstein Ernővel - aki akkor még a Wolkenstein nevet nem vette fel. 1904-ben volt a házasságkötésük.
Az I. világháború idején hadikórházat működtetett a házaspár Sátoraljaújhelyben, később népkonyhát üzemeltettek, mindketten részt vettek a helyi politikai és közéletben.
Miután Wolkenstein Oszwald gróf 1915-ben elvesztette egyedüli fiát, életjáradék fejében átengedte a Tokaj-hegyaljai birtokait Széchenyi Ernőnek, aki ekkor vette fel a Wolkenstein előnevet. 1920-ban költöztek Bodrogkeresztúrra.
A grófné a bodrogkeresztúri birtokon indította el saját gyümölcskertészetét, s a birtokon hatalmas arborétumot is kialakított. ‘A törpe gyümölcsfák ültetése és gondozása’ című könyvét Bodrogkeresztúrra datált levél formátumban írta meg, s népszerűségét mutatja, hogy egymás után három kiadásban is megjelent a két világháború között. Meggyőződése volt, hogy a törpe gyümölcsfák révén sokan ráérezhetnek a kerészkedés örömétre, hiszen ezek a fák nemcsak kis területen elférnek, hanem már a 3. évben termőre fordulnak, így a kertészkedés gyors sikerét élheti meg bárki. Munkásságának köszönhetően az 1930-as évekre minden zempléni községben faiskola létesült. Szerepet kapott a földművelési minisztérium gyümölcsfejlesztő programjának végrehajtásában, s az Országos Pomológiai Társaság tiszteletbeli elnökének választották meg.
A grófné így fogalmazta meg egy vele készült riportban a misszióját:
“A gyümölcsfa ápolást ösztönné és törvénnyé kellene tenni nálunk. Minden iskolában azt hirdetik a falitáblák, hogy “szeresd felebarátodat”. Én minden gyümölcskert ajtajára kiírnám: Szeresd gyümölcsfáidat! Ilyen elvek mellett milyen könnyen lehetne szép Hegyaljánk védett szőlőparlagjait is őszibackosokká átalakítani és jövedelmező fajtákkal teleültetni.” Hozzátette:
“Az is módunkban állna a földművelési minisztérium gyümölcstermelő programjának tervszerű végrehajtásával, hogy a külföldi gyümölcsöt teljesen kiszorítsuk! … A magam kísérletéből tudom, hogy még július hónapban is lehet nálunk Bodrogkeresztúron az előző évi almatermésből fogyasztani, megfelelő kezelés mellett. Ez megfelelő fajokkal és raktárakkal érhető el. Nekem 25-féle almám van most, de az a nézetem, hogy vidékenként csak 4-5-félének kellene lenni, úgy könnyebb az értékesítés.”
A házaspár népszerűségét mutatja, hogy 1931-ban, még életében utcát neveztek el a grófnéról Sátoraljaújhelyben, a férje temetésére pedig különvonat indult Sátoraljaújhelyről. Széchenyi-Wolkenstein Ernőné azonban már elfeledve halt meg 1945-ben.
További információk[szerkesztés]
- Településtörténeti terem - 20. század. Bodrogkeresztur.eu